A diakóniai szolgálat majd minden ismérve megmutatkozik a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA) sokrétű tevékenységében: otthoni betegápolás, fogyatékkal élők támogatása, illetve társadalmi integrációjuk előmozdítása, rászoruló gyermekek és családok életének segítése, de még a cigány misszió is belefér a feladatok körébe, amit a helyi Diakónia minden lehető alkalommal szélesít azok irányába, akik valamilyen okból segítségre szorulnak. Az ápolást, bentlakásos ellátást igénylő idősek számára alig három hónapja megnyitott Szilvássy Carola Református Szeretetotthonban rövid idő alatt sikerült kialakítani a méltóságteljes gondozást és ellátást diakóniai szellemiségben. A jelentkezők számából ítélve nem kérdés, óriási hiány van az ilyen szolgáltatások terén.
Intézményalapítás
Az Erdélyi Református Egyházkerület által épített Szilvássy Carola Református Szeretetotthont 2024 januárjában vette használatba a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány. Az ápoló- és lakóotthon júliusi megnyitása óta beindult a bentlakásos ápolás és ellátás a két szolgáltatói egységben, amelyek közös irányítás alatt működnek.
Nem volt könnyű az út az engedélyek megszerzéséig, mert az új szociális törvény gyakorlati módszertana késett, de nemrég a DKA megkapta a licencet a nevezett besorolás szerint, most már hivatalosan is ápoló- és lakóotthon az intézmény – magyarázta lapunk megkeresésére Tóth Anna, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány idősgondozó ágazata és egyben a Szilvássy Carola Szeretetotthon lelkész-igazgatója.
Szolgáltatások igény és állapot szerint
A Török Áron helyi építész által tervezett épületegyüttes tágas előterébe érkezve egy szállodai recepcióhoz hasonló ügyfélszolgálat fogad, ahol az érdeklődő a szeretetotthon működésének minden részletére vonatkozó kérdésére választ kap. Ezen a főbejáraton léphetnek be a bentlakók hozzátartozói is, akik számára mindennap reggel kilenc órától este nyolcig nyitott a létesítmény, ez uniós követelmény.
Az épület két lakhatási felülettel rendelkezik: az egyik az idősek ápolóotthona negyvenhat férőhellyel, ide ápolásra szorulókat fogadnak be, olyan időseket, akik részlegesen vagy teljesen ágyhoz kötöttek, járásukban súlyosan akadályozottak, vagy egyáltalán nem tudnak segítség nélkül lábra állni, az ágyból a tolószékbe átülni, és itt helyezik el a demenciával küzdő időseket is. Ebben az épületszárnyban egy-két kivétellel a helyek beteltek, sokan várólistán várják felvételüket. Tizennégy egyágyas szoba van a zárt részen, ahol fentjáró demenseket helyeznek el, akik többsége teljes életerőben van, de meg kell védeni, őrizni őket, hogy ne menjenek el, ezért a folyosóajtó kódszámmal működik, amelyet csak a személyzet ismer. Ide várnak a legtöbben. Nagyon sok szempontot kell figyelembe venni és mérlegelni, hogy a megüresedő helyre kit vesznek fel a jelentkezők közül. Lehet, hogy a sorban női várakozó van első helyen, de ha férfi mellett ürül hely, akkor még várnia kell, de jelenleg olyan lakójuk is van, aki úgy viselkedik, hogy nem tudnak senkit elhelyezni melléje – magyarázza az intézményvezető.
A lakóotthon épületszárnyában többnyire fentjárók élnek, akik kisebb segítségre szorulnak a napi feladatok ellátásánál vagy a heti nagy fürdetésnél, a gyógyszerek adagolásánál. Itt minden váltásban dolgozik egy ápoló és a nappali szolgálatban egy asszisztens. A lakóotthon harminchat férőhelyes, kettő ebből az elkülönítőben van. Egyelőre a helyek fele telt be, de itt is vannak jelentkezések, melyek elbírálásra várnak még.
Nagyon változó a lakók egészségügyi állapota, de szokásaikban is nagyon különböznek, egyesek társaságra vágynak, és minden étkezésre a földszinti tágas étkezőbe mennek, ahol már jól kialakultak az asztaltársaságok, de az emeletenkénti társalkodóban is gyakran összeülnek beszélgetni, sakkozni, társasjátékot játszani, mások szeretik a csendet, a nyugalmat, szívesen nézik a televíziót a szobájukban, nem igénylik a társaságot. Az elhelyezés személyre szabott, de a napi programban is igény szerint vehetnek részt az idősek, esetenként az étkezés is megoldható az emeletenkénti étkező-társalkodóban, aki nem tud mozogni, annak ágyhoz viszik az ételt.
Tóth Annának mindenkihez van egy jó szava. A szerző felvétele
Személyzet, befizetések
A helyek számához igazítva bizonyítani kellett, hogy az intézmény kellő személyzetszámmal rendelkezik, ami esetükben negyvenhét alkalmazottat jelent, köztük egészségügyi nővérek, szakápolók, pszichológus, gyógytornász, gyógymanikűrös, intézeti lelkész, adminisztrációs és konyhai személyzet, takarítók, recepciós. Emeletenként tizenegy ápoló teljesít szolgálatot tizenkét órás váltásban, nappal egy asszisztenssel, a gyógytornász és a manikűrös oda megy, ahol szükség van rájuk.
A befizetésekről Tóth Anna elmondta, az ápoltak havi 6200 lejt, a lakóotthonosok havi 4600 lejt fizetnek. Azt is elmagyarázta, az előbbi miért nem olyan megterhelő a családoknak, mint első látásra tűnhet. A teljes ápolásra szoruló idősek ugyanis szinte kivétel nélkül jogosultak a gondozói juttatásra, amelynek értéke jelenleg azonos az országos nettó minimálbérrel, és többségük fogyatékossági besorolással is rendelkezik, amely állami támogatással jár. A kettő összege eléri a 2500–3000 lejt – ezt az idős a rászorultsága alapján megkapja. Ehhez hozzáadódik a nyugdíja, ezek együtt gyakran elérik a befizetendő összeget, a családot nem terheli pluszkiadás, esetleg egy kevéssel kell pótolniuk – részletezte az otthon igazgatója.
A 4600 lejt viszont sokaknak nehéz kifizetniük, általában a családtagok pótolják a hiányzó összeget, de olyan példa is van, hogy valaki kifizeti a két személyre járó költséget azért, hogy egyedül lakhasson a kis stúdiólakásban.
A szórakozás házhoz jön
Nem unatkozhatnak a lakók a Carola otthonban, mert mindennap történik valami rendkívüli. Hétfőn bibliai kuriózumokról hallhatnak ismeretterjesztő előadást a Barangolás a Biblia világában sorozat részeként, délelőttönként a földszinti nagy teremben és az emeleti előterekben tartanak különböző tevékenységeket, péntekenként egy-egy helyi vagy környékbeli református gyülekezet lelkésze és kísérőcsapata (nőszövetségi tagok, presbiterek, fiatalok) látogatja meg az otthont, ami annyira népszerű, hogy december közepéig minden péntekre van már jelentkező. Havonta egyszer katolikus misét is tartanak, az elsőpéntekes látogatásra, gyóntatásra, áldozásra a Krisztus Király-templomból érkezik a plébános.
Önkénteseket toboroztak, akik rendszeresen, hetente ugyanazon a napon eljönnek, és egy belső beosztás szerint mindig ugyanazzal a lakóval beszélgetnek, sétálnak, egy hölgy pedig csütörtökönként felolvas azoknak, akiket érdekelnek régi történetek vagy bármi, amit az illető aznapra kiválaszt. Fontos, hogy mindenkit látogasson valaki a hozzátartozókon kívül, természetesen, akinek erre igénye van.
Nemrég szüreti mulatságot tartottak, amelyen a kálnoki Bedő Albert Elemi Iskola Téglás Enikő vezette összevont osztályának diákjai mutattak be egy kis műsort, majd a gyümölccsel, süteménnyel megrakott asztalok körüli népes társaság bekapcsolódott egy-egy nótába, amelyet Gyurka Szilárd és barátai énekeltek, muzsikáltak.
A Tüzes házaspár jól érzi magát az új otthonban. A szerző felvétele
Saját otthonból közösségi otthonba
Az épületegyüttessel és annak hétköznapi életével Tóth Anna lelkész-igazgató kíséretében ismerkedtem, ezért arra is alkalom adódott, hogy bekopogjunk egy-egy lakóhoz. Kísérőm név szerint ismeri az időseket, tudja, kinek mi a problémája, mindenkihez van egy jó szava. Egy idős hölgyet az erkélyen találtunk tolószékében üldögélve, ő egyedül lakik a kétágyas szobában, szinte egész nap mond és kiabál, nem lehet melléje helyezni senkit. Arrébb békésen pihent egy hölgy az ágyában, szobatársa kórházba került, nem tudja, jön-e még vissza egyáltalán. Sajnos, nem ritka a haláleset.
Kérésemre egy házaspárhoz is bekopogunk. A baróti Tüzes Sándor és Tüzes Ibolya szinte az intézmény nyitásától beköltözött, új otthonukban jól érzik magukat. A nyolcvanon túli, erejében meggyengült házaspár egyetlen támasza a fiuk lenne, aki súlyos betegsége előtt eleget is tett gyermeki kötelességének, de jelenleg ő is segítségre szorul és kezelésekre kell járnia. Ibolya néni kis szentélyt rendezett be az egy légterű kis lakás egyik sarkában, és azért imádkozik, hogy fia meggyógyuljon. Kis Mária-szobor mellett az unoka esküvői fényképe és egy színes papírból hajtogatott kívánságnaptár: „Minden nap nem lehet jó, de minden napban van valami jó. Kitartó vagyok. Bocsáss meg. Hálás vagyok. Légy boldog. Értékes vagyok.”
A bányásztechnikus Tüzes Sándor és a gyógyszerésztechnikus Keresztes Ibolya 1961-ben fogadott örök hűséget egymásnak, és fogadalmuk szerint a jelenlegi nehézségben is kitartanak egymás mellett. Mozgásukban mindketten részlegesen korlátozottak, Ibolya néni bottal jár, férje a szobában kerettel közlekedik, az étkezőbe kerekesszékkel kocsikázik, ha tehetik, részt vesznek minden közösségi programon, de kettesben érzik legjobban magukat. Búcsúzáskor megköszönik a látogatást, és még be sem csuktuk magunk mögött az ajtót, Ibolya néni folytatta az érkezésünk előtti felolvasást a Bibliából. Megbékélve a sorssal, hálát adnak azért, hogy saját otthonukat elhagyva egy biztonságos közösségi otthonra találtak.
