A listán még akad pár megoldani való. Hogy ne felejtsek el semmit, a bejárati ajtó mellett mindig kis cetliken sorakoznak, napokra leosztva a feladatok. Hogy időnként bejön előre nem tervezett „szórakozás”? Hát hogy a fenébe ne! Hétvégi fülfájás miatt sürgősségre való rohanás, majd hét elején ellenőrzésre vissza! De hogy, hogy nem, pont akkor esedékes a hetekkel azelőttről betervezett egyéb orvosi elintéznivaló. Semmi pánik, egészség fenntartása érdekében történő rutinvizsgálat, de pont akkor!

Mindennapi teendők mellett azért próbálom valami egyensúlyban tartani a még meglévő agyamat és szerencsétlen lelkemet is. Jövök-megyek, utazom többek közt időnként színházi előadásokat is nézni. Amiért egy ideje nem gyakorlom, attól még a régi kíváncsisággal, szeretettel viseltetek a színház iránt. Nézem, amikor csak tehetem, és örülök, amikor van aminek. Legutóbb udvarhelyi kollégákkal utaztam előadást nézni Bukarestbe. Igen kellemes volt velük utazni, pár éve dolgoztunk is együtt, szeretem őket. Az előadás is megérte a hosszú utazást. Legalábbis Udvarhelytől Bukarestig. Mert Udvarhelyig eljutni nem kis kalandokkal jár. Autóm épp nincs a legjobb formájában, ezért mikrobusszal fogok oda bumlizni. Sok jóra nem számítok, nem először vállalkozom hasonló kalandra, és miután megérkezem, általában még jó ideig rángógörcsök kerülgetnek. Akinek volt szerencséje hasonló kalandhoz, tudja, hogy miről beszélek.

Barót felé, hogy, hogy nem, ki nem fogynak az útjavításokból, és csoda, ha az ember nyaktörés vagy valami végtagficam nélkül szállhat le végre. De most már indulás előtt megkapom a magamét. Mikor felkászálódom, alig teszek fel egy bátortalan kérdést, a sofőr máris leordítja a fejemet. Amikor megkérem, hogy ne ordítson, hogy azért mégsem lehet így beszélni, ő tovább üvölt. Ha nem lenne az utolsó aznapi járat, visszafordulnék. Kompromisszum megkötve, maradok, de annyit megjegyzek, hogy ennek lesz visszhangja. Íme, a visszhang! Ha a Bálint Trans-os úriember esetleg olvassa a Háromszéket, magára ismerhet.

De mindent összevetve mégiscsak megérte ez a kiruccanás. Hazafelé is túléltem láb- és nyaktörés nélkül, valahogy majd az autó is rendben lesz. És szerencse, hogy még nincs fagy­pont, a kazánnal is lesz valahogy, és de jó, hogy lejártak az orvosi macerák is. Az ajtó mellett gyűlnek a kis cetlik, feladatok vannak.

Jó ez így, élet van! Hogy leordították a fejem? Lehet, hogy az ideges úriembernek több cetlije van az ajtó mellett, és nehezebben boldogul a napi problémákkal. Már nem is haragszom rá. Inkább vetek egy pillantást a holnapi listára…

Fotó: Pixabay.com