Romániában a pártok állami támogatásban részesülnek, és 66 millió lejig az elnökjelölteknek is megtérítik a kampányköltségeiket az államkasszából, azoknak, akik elérik a 3 százalékot a választáson. (Az állam meg a mi zsebünkben matat, onnan teszi a kasszájába pénzt, ami soha nem elég.) Lehet a jelölteket adományokkal is támogatni. A pártoknak, jelölteknek adományozók reménykedhetnek abban, hogy támogatásukat jól fizető állásokkal hálálják majd meg a nyertesek.

Más országokban is léteznek mindenféle támogatások, még illegálisak is. Oroszország (és a szökésben levő milliomos, Ilan Șor) állítólag 39 millió dollárt pumpált két hónap alatt a Moldovai Köztársaságban zajló választások eredményének megváltoztatásába, a választók megvesztegetésébe. Most minden rajonban dossziét nyitnak azoknak, akik pénzt kaptak azért, hogy úgy szavazzanak, ahogy elvárják tőlük a vesztegetők. Chișinăuban a repülőtéren még a kutyák is azon fáradoztak, hogy kiderítsék, a Moszkvából érkező utasoknál van-e pénz, és olyanoknál, akik még soha nem jártak külföldön, majdnem mindenkinél találtak 2000, 3000, 7000 eurót. Ott, úgy látszik, a kutyákat nem kábítószer, hanem pénz kiszagolására tanították ki. Azt mondják, egyetlen nap másfél millió dollárnyi összeget koboztak el. Csak azt nem lehet tudni, hogy a pénzt elfogadó végül is miként szavazott. A Moszkvában megvesztegetett vajon csak úgy, becsületszóra kapta-e a pénzt, megígérve, hogy az uniós tagság és Maia Sandu ellen szavaz? És azt ki tudja ellenőrizni, hogy vajon tényleg úgy szavazott-e, ahogy ígérte?

Az eredmény az lett, hogy a választók alig több mint fele az Európai Unióhoz csatlakozásra és majdnem fele ellene szavazott. A neheze ez­után jön, az elnökválasztás második fordulójában, amikor kiderül, hogy az Európa-párti Maia Sandunak sikerül-e győznie. Addig még az oroszok sok pénzt tudnak küldeni az ellene szavazóknak. Lehet, jó lenne, ha az unió is adna valami pénzt a szavazóknak (mint az oroszok) azért, hogy a második fordulóban Maia Sandu nyerjen. (Ez a módszer nálunk se lenne rossz.)

Az Egyesült Államokban a milliárdosok támogatják hatalmas összegekkel az elnökjelölteket. Könnyű nekik, mert van pénzük, akárcsak Donald Trumpnak, akiről még nem tudni, mennyit áldoz fel azért, hogy elnök legyen, amikor megtérül neki az elköltött pénz. Azt sem lehet tudni, hogy ott vajon egyénileg vesztegetik-e meg a szavazókat.

Nem tudom, hogy Amerikában ellenőrzik-e például a billegő államok fővárosaiba (amelyekben állítólag eldől, hogy ki lesz az elnök) repülőn érkezőket, mint Chișinăuban, hogy mennyi pénzt visznek magukkal, mert ott nem hiszem, hogy nagy összegnek számítana pár ezer dollár. Ott is biztosan készpénzben fizetik a választókat, hogy ne maradjon nyoma.

Tény, hogy az Egyesült Államok leggazdagabb tíz milliárdosa (bár elég okosak lehetnek) nem tudja, hogy kire fogadjon, hanem egyik az egyik, másik a másik kampányára áldoz, abban reménykedve, hogy az általa (pénzzel) támogatott győz. Elon Musk (a Tesla és SpaceX tulajdonosa), akinek potom 237 milliárd dollár a nettó vagyona, nyíltan Trumpot támogatja. 70 millió dollárnál többet költött arra, hogy őt segítse, és vele ment kampánykörútra is. Jeff Bezos, az Amazon alapítója, aki valamivel szegényebb (csak 208 milliárd dollár a vagyona), azt mondta, hogy nem támogatja egyik elnökjelöltet sem, de az Amazon másfél millió dollárt adományozott Kamala Harris kampányára. (Kamalának pénzzel, Trumpnak szép szavakkal hízelgett.) És a többi szegényebb milliárdos egyike ide, másika oda kacsingat, és dug ide vagy oda néhány milliócskát. Arról már említést sem akarok tenni, hogy a fáma szerint az nyeri az elnökválasztást, akit a fegyvergyártók támogatnak.

De van valami vigasztaló abban, hogy azt mondják, a választásokat végül a most még bizonytalankodók döntik el. Remélhetőleg ez nálunk is így lesz, és ezek szerint idehaza szintén mi, a bizonytalankodók fogjuk eldönteni, hogy ki legyen az elnök.

Fotó: Facebook / Donald J. Trump