Nemrég került sor Székely Szabó Zoltán Sírkabaré címet viselő, hiánypótló és bevallottan lelkiismeret-ébresztőnek szánt könyvének bemutatására Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében.
Az írót és közönséget meleg szavakkal köszöntő Szonda Szabolcs intézményvezető örömmel jegyezte meg, hogy Székely Szabó Zoltán mostanában gyakran örvendezteti meg őket ízes, emlékezetes könyvbemutatóval, amelyeken mindig sikerül meglepetést okoznia. Ezúttal sincs ez másképp, hiszen legújabb kötete „nem tárcanovellákat, nem ilyenszerű jegyzeteket, vagy memoárokat, visszaemlékezéseket tartalmaz, amint azt tőle megszokhattuk, hanem a közösségi tudatban is elégé visszhangos történéssorozatnak a lenyomatait szedi egybe” – tette hozzá.
Sírkabaré ugyan a marosvásárhelyi Juventus Kiadó jóvoltából 2024-ben megjelent kötet címe, de a benne foglaltak csak pejoratív értelemben értelmezhetők annak – mutatott rá a szerző. Véleményünk szerint azonban a témájául szolgáló tettek és események a fekete humor kereteit is szétfeszítik, így legfeljebb az aljas és gyalázatos jelzőkkel érzékeltethetők. Hiszen a holtak nyugalmának kitervelt megzavarása másként nem minősíthető.
Történt ugyanis, hogy Dormánfalva (Dărmănești) polgármestere 2019 tavaszán, törvénytelen módon román parcellát hozott létre a Csíkszentmárton területén fekvő és a község által gondozott első világháborús magyar hadi temetőben. Az 50 betonkereszt mintegy felét ráadásul a 10. miskolci gyalogezred, név szerint azonosított honvédjainak sírjaira telepítette. A polgármester és mögötte felsorakozó szélsőséges román szervezetek érvelése szerint ugyanis az úzvölgyi sírkertben 149, a környéken elesett román hőst is elhantoltak, akiket szintén megillet az emlékjel állítása. Az álláspontjukhoz pedig azután is ragaszkodtak, hogy a korabeli források tanulmányozása során újra bebizonyosodott, legfeljebb két román katona lehet ott eltemetve és ennek tényét az a bukaresti székhelyű Hősök Kultuszát Ápoló Nemzeti Hivatal (ONCE) is elismerte.
Ilyen előzmények után érkezett el 2019-ben a román hősök napja (június 6.), amikor a jórészt bukaresti csőcselék soraiból verbuvált többezres felheccelt, félrevezetett és leitatott tömeg erőszakosan betört az imádkozó magyarok által élőlánccal körbevett temetőbe és elfoglalta azt. Az alja népség diadalittasan tombolt a törvénytelenül kialakított ortodox parcellán emelt betonemlékmű körül, és kidobálta az ott nyugvó 19 honvéd, magyar nemzetiszínű szalaggal körbefont mogyorófa keresztjeit. És akadtak olyan ortodox pópák, akik a hamis állítások, sorozatos törvénytelenségek, erőszakos cselekmények ellenére is képesek voltak Isten nevében felszentelni a Kománfalván (Comănești) nyugvó román katonák ide hazudott sírjait.
A történtek óta kis híján öt és fél esztendő pergett le az idő rokkáján, azonban a Románia számára szégyenteljes ügyben, az érintettek által tett jogi lépéseknek nem sok hozadéka volt. Hiszen Dormánfalva polgármesteri hivatala a meghozott jogerős ítélet nyomán kénytelen volt ugyan a betonkereszteket eltávolítani, viszont a szélsőséges román szervezetek nemsokára háromszor annyi fakeresztet állítottak ugyanoda. A temetőt magyarellenes megnyilvánulások és provokációk helyszínévé süllyesztették, és a kerítésén elhelyezett többnyelvű tájékoztató táblák magyar nyelvű feliratának a letakarásától sem riadtak vissza.
Minderről Székely Szabó Zoltán az eseményekről a sajtóban megjelent tudósításokból tallózva tájékoztatja az olvasót, hozzájuk fűzve finom iróniával fűszerezett nyelvezeten megfogalmazott saját véleményét, amely nemcsak árnyalja, hanem még inkább kidomborítja az erdélyi magyarságot sújtó szomorú és felháborító romániai valóságot.
Úz-völgyéről lévén szó, óhatatlanul szóba jött Sylvester Lajos (1934–2012) író, újságíró, színházigazgató, politikus személyisége is, akinek az egyik elévülhetetlen érdeme révén, 1994-ben összefogással emlékművet állítottak a második világháborúban itt harcoló és elesett székely határőröknek. A román állam által szégyenteljesen elhanyagolt, kidőlt kerítésű, elkorhadt fejfák szívszorító látványát nyújtó sírkert így menekült meg az enyészettől, és vált ismét a két világégés során a magyar hazáért itt életüket áldozó hősök hantjainál kegyeletüket leróni szándékozók zarándokhelyévé. A temető első világháborúig visszanyúló és az ott nyugvó honvédek történetét feldolgozó, Sylvester Lajos által írt újságcikkekből, Úz-völgyi hegyomlás címmel könyv és dokumentumfilm is született.
Ha már a szerző Sylvester Lajost megemlítette, a szó véglegesen rá és az egykor általa vezetett színházra terelődött, hiszen színművészként Székely Szabó Zoltán is az intézményt erősítette 1976 és 1986 között. Akkor megélt, váltakozó előjelű élmények pattantak ki egymás után a tudatából. Felfrissítésükhöz a könyvbemutatón jelen lévő színésztársak is örömmel csatlakoztak.
A kötet iránt érdeklődők Lukács Sándor (Lucky) karikaturistánál tájékozódhatnak a megvásárlásáról a 0756 421 447-es telefonszámon.
