Új parókiát és gyülekezeti központot avattak vasárnap délután Szotyorban számos egyházi és világi elöljáró jelenlétében, akik közül többen fel is szólaltak az eseményen. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét, majd az egyházkerület főjegyzője, a csíkszeredai főkonzulátus, a megyei tanács és a városi önkormányzat képviselői, végezetül pedig a Sepsi Református Egyházmegye új esperese és a házigazda lelkipásztor is köszöntötte a résztvevőket. A rendezvény rangját az Ambitus Kamarakórus emelte, mely a templomban és az új gyülekezeti ház tornácán is fellépett az avatóünnepség során.
Kató Béla püspök Péter apostol leveléből választotta igehirdetése alapigéjét: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.”
Mit jelent a parókia?
Az ember minden korban arra törekedett, hogy hajlékot építsen magának, de ha nem megfelelő alapra építette a házát, az első komolyabb megpróbáltatásnál összeomlott – mondta a püspök, majd felhívta a figyelmet arra, hogy nem véletlenül nevezi házasságnak a Biblia azt a kapcsolatot, amikor egy férfi és egy nő szerelemben és szeretetben egyesül az Isten színe előtt. Csak az a ház lesz örökké tartó, ott jöhet létre igazi életközösség, ahol maga Jézus Krisztus a fundamentum – hangsúlyozta Kató Béla. Az Újszövetség értelmezése szerint „minden keresztény életforma parókusi életforma”, ami azt jelenti, hogy valaki otthont teremt egy számára idegen városban. A parókia Isten szeretetének a kiáramlása által működik, ami mostantól Szotyorban is láthatóan jelen lesz. Bár Szotyor önkormányzata elveszítette önálló jellegét, hisz Sepsiszentgyörgyhöz tartozik, azáltal, hogy új parókiája és gyülekezeti háza épült, az egyházközség önállósága megmaradt – jelentette ki a püspök a továbbiakban.
Mint kifejtette, a mai világ „sátorlakó életformát” folytat, a több pénz csábítása miatt országhatárokon is könnyen átköltöznek az emberek, a ház azonban azt az üzenetet hordozza, hogy ott hosszú távra szeretne berendezkedni az ember. Manapság egyre kevesebben járnak templomba, ami elkeseríti a lelkipásztorokat, de ha egy parókiáról kiárad a szeretet, törődés, együttérzés, ott előbb-utóbb megtelik hívekkel a templom és a közösségi ház. A püspök szerint egyes helyeken úgy tartják, hogy ahol ég a parókián a villany, ott otthon van az Isten, ezért azt kívánta, hogy Szotyor szorgalmas népének a parókiája mindig legyen tele élettel.
Az összefogás és összetartozás otthona
Az istentisztelet után Sánta Imre házigazda lelkipásztor megköszönte, hogy ennyien megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt, majd Kolumbán Vilmos József püspökhelyettest, az egyházkerület főjegyzőjét szólította mikrofon elé, aki arról beszélt, hogy a rendszerváltás óta eltelt harmincöt év alatt világossá vált számunkra, hogy a jogszolgáltatásba és igazságosságba vetett hitünk és reménységünk nem más, mint puszta álom. Még mindig azért küszködünk, hogy őseink örökségét visszaszerezzük az államtól, az erdélyi magyarság pedig a csalódások nyomán többnyire külföldön keresett megélhetési lehetőségeket. Szotyor a nagyobb falvak közé tartozik, református egyházközsége is a nagyobbak közül való, de nem volt elég nagy ahhoz, hogy önerőből felépíthette volna új lelkészi lakását. Az anyaország azonban meghallotta kérését, felépült a ház, a szotyoriaknak már csak az a feladatuk, hogy töltsék be élettel ezt a házat, és ők is segítsenek azoknak, akik kérnek tőlük. Mert az egyház ereje mindig attól függött, hogy össze tudtunk-e fogni egymásért vagy sem – mondta a főjegyző.
„Jóllehet örömünnepre gyűltünk össze, szomorúság is van a szívemben, ugyanis meghívottjaink között szerepelt valaki, akit talán most kérnék fel szólásra, de már nem lehet itt velünk – mondta ezután Sánta Imre, majd a jelenlévők néma csenddel emlékeztek a nemrég elhunyt Potápi Árpád Jánosra, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárára, akinek az erdélyi beruházások a szívügyét jelentették.
Ezután Varga Ferenc konzul köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, aki szerint ez az alkalom nemcsak a helyiek, hanem az egész egyházkerület és a magyar közösség életében is különleges, hisz olyan helyet avatnak most, ahol „a hit, a kultúra, az összetartozás, és a közösségi értékek ápolása egyaránt megvalósulhat”. „Legyen ez a hely mindannyiunk számára az együvé tartozás és az egymás iránti elköteleződés szimbóluma, amely erősít minket és közösségeinket. Kívánom, hogy a szotyori református gyülekezet új otthona mindig Isten szeretetét és kegyelmét sugározza mindazok felé, akik belépnek e falak közé.”
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke
Kondor Ágota, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke szerint ez a nap a közösség összetartozásának, hitének és elkötelezettségének szép bizonyítéka, a megyei tanács pedig jó szívvel támogatta a szotyoriak álmának megvalósulását. Meggyőződésük, hogy egy olyan közösségi tér, amely a hitre, megértésre és a szeretetre épül, mindig biztos alapot ad egy település számára, és bíznak abban, hogy ez a gyülekezeti központ sok éven át szolgálja majd a közösséget, útmutatást és hitbeli megerősítést nyújtva a szotyoriaknak – zárta szavait az alelnök.
Miklós Zoltán parlamenti képviselő Sepsiszentgyörgy önkormányzata nevében szólalt fel. Két héttel ezelőtt egy új tanügyi intézmény alapkövét tették le, itt pedig egy új egyházi ingatlan avatóünnepségét tartják – mondta, hozzátéve: Reményik Sándor óta tudjuk, hogy ahol van templom és iskola, ott jövő is van. Mint mondta, Sánta Imre lelkészt gyermekkora óta ismeri, ő maga pedig fél lábbal szotyori, fél lábbal bikfalvi, ahol a lelkész korábban szolgált. Tudja tehát, hogy jó gazdája volt a bikfalvi parókiának, és ugyanolyan jó gazdája lesz az itteninek is. Végül azt kívánja, hogy mindig égjen a villany a parókián, Isten jelenlétét hirdetve, a közösségi ház pedig egy olyan tér legyen, ahol sok közösségi rendezvény történjen a szotyori faluközösség gyarapodására.
Az Ambitus hangterjedelmet jelent, és van egy baráti társaságból összeállt kamarakórus, mely azért választotta ezt a nevet magának, mert szeretné a legnagyobb hangterjedelmet kihozni magából, vagyis az énekszó által szeretne eljutni a földtől az égig – konferálta be az Ambitus Kamarakórus fellépését Sánta Imre lelkipásztor, aki maga is tagja az énekkarnak. A nevezett kórus az ünnepség mindkét helyszínén fellépett, a templomban, majd a gyülekezeti ház tornácán is.
Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes, az egyházkerület főjegyzője
Következhet a belső építkezés
A templomban az egyházmegye új esperese, Dénes Előd lelkipásztor szólalt fel ezután, aki ugyancsak Péter levele alapján elmondta: amikor házra gondol, elsősorban a gyülekezet házait érti ezalatt, melyeket saját kezeikkel építettek fel a szotyoriak. Aztán az istenházára is gondol, amelyet 1825-ben a szotyoriak ősei építettek fel egy korábbi templom helyén, és a faluházra, de ezeken túl ma elsősorban arra a házra kell gondolni, amely Zakariás Attila műépítész tervei nyomán, rengeteg pénzforrás bevonásával és Isten segítségével most épült fel.
Végezetül Sánta Imre lelkipásztor is egy rövid igeverssel köszöntötte a gyülekezetet. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” – olvasta a Bibliából, majd arról mesélt, hogy ez az igevers hogyan vált valósággá a szotyori gyülekezet életében. 2019-ben egy építészeti felmérés nyomán bizonyosodtak meg afelől, hogy a régi parókia használhatatlan állapotba került, és eldöntötték, hogy építeni kell egy újat. Aztán még nagyobb levegőt vettek, és azt mondták, hogy ne csak a lelkipásztor családjának legyen új otthona, hanem a gyülekezetnek is. Zakariás Attila nagyon gyorsan elkészült a tervekkel, csakhogy ezután kitört a koronavírus-járvány és bezártak a hivatalok, nehezen ment az engedélyek beszerzése, és amikor elkezdődhetett volna az építkezés, azzal szembesültek, hogy „az építkezési anyagok árai a csillagos egekbe szöktek”. Négy éve hozta a püspök a jó hírt, hogy az egyházkerület révén a magyar kormány támogatja az építkezést, így 2021-ben elkezdődhetett a gyülekezeti központ építése. Azóta többször is kifogytak az erőforrásaik, de Isten újra és újra beavatkozott: Miklós Zoltán és Kulcsár-Terza József képviselők közbenjárására a bukaresti vallásügyi államtitkárság is segítette az építkezésüket, majd a megyei tanács, illetve Sepsiszentgyörgy önkormányzata is gondoskodott arról, hogy folytatódjon az építkezés.
Sánta Imre lelkipásztor
Aztán egy újabb kilátástalannak tűnő helyzet következett, de az egyházkerület vezetőségének jóvoltából ismét jutott számukra a magyar kormány támogatásából. „És néha bizony az özvegyasszony két fillérére is nagy szükségünk volt” – mondta a lelkész, hozzátéve: ma azért vagyunk itt, hogy hálát adjunk Istennek mindezekért, Őt illeti a dicséret és a dicsőség.
Miután minden támogatónak, tervezőnek, kivitelezőknek és a helyi református, valamint római katolikus közösségnek is megköszönte az építkezéshez nyújtott segítséget, Sánta Imre hangsúlyozta: a szotyoriak számára még nem ért véget a munka. „Mert a külső építkezés után következnie kell a belső építkezésnek, hogy valóban lelki kövekké, Isten egyházává tudjunk felépülni” – fogalmazott.
Az ünnepi istentisztelet végeztével a népes gyülekezet átvonult az új közösségi házhoz, ahol a szokásos szalagvágás és a kórus fellépése után szeretetvendégséggel ért véget a rendezvény.
