Cigányház a Malom utcában
Enyhe és szép idő volt, gépkocsival felkapaszkodtam az Óriáspince-tetőre — a Döme-dombra, ahogyan játékosan ezt a tanúhegyet újabban nevezik. Útban a domb felé most is megütköztem a gondozatlan cigányputrik és ezek környezete láttán, a gazzal benőtt téglavetőgödrökön, s azon morfondíroztam, hogy a mai technikai feltételek mellett ezeknek a kubikgödröknek a helyén egész tófüzér díszeleghetne. Egy erőgépre — Maksán a tanács birtokában ilyen is van —, szociális és egyéb munkára, némi mérnöki hozzáértésre lenne szükség, s eltüntethetnék ezt a szégyenfoltot. A maksai községvezetés erre alkalmas, a Besenyői víztározó felső fertályában hétvégi házzal rendelkező sepsiszentgyörgyiek nem győztek hálálkodni, miután lapunk szóvá tette az utak járhatatlan voltát, s amint mondták, a maksai alpolgármester rögvest intézkedett, s járhatóvá tette a degradálódott erdei utat.
Fűzfafüstben
Két férfi egy nyers fűzfahasábot darabolva melegedett, mert elképzelem, hogy maga a favágás jobban fűt, mint a tűzön sírva senyvedő nyers fűzfa.
Beszélgetünk. A táj szépségéről. Fotót is készítettem a templomos faluképről, mondtam is, hadd értsenek a szóból, hogy a lábam előtt lévő szennyet nem fogtam be a képbe. Azt is említettem, a romos, kerítés nélküli, a cserepeket, mint a vedlő tyúk a tollat, magáról ledobó háztetőre sandítva, hogy a falu központjában és a csernátoni kijáratnál milyen szemrevaló, székely kapus cigány porták láthatók.
— Azok Pesten keresik a reavalót — mondja az idősebb férfi.
Szóval, ő adja a számba a következő kérdést: hogy ők ketten miből keresik a ,,reavalót", mert én úgy látom, hogy ez a tűzre való fűzfadarab nem vall valami gazdagságra.
Böjte Béla, az idősebbik férfi ,,veszi a lapot", és máris mondja, hogy a patakpartról erdőlnek, mert ha máshol gyűjtenek fát, az erdészet elhúzza a nótájukat. Olyan büntetést szab ki, hogy na! Bezzeg a Besenyői-tó partján garázdálkodhatnak az úriemberek, csonkolhatják a fákat, nekik ebből nem származik bajuk.
Kérdezem, hogy mennyi szociális segélyt kap.
Favágók
Előbb csodálkozom, hogy egy nullát mutat. Látja rajtam a hitetlenséget, és magyarázza: három hektár erdőt örökölt az apjától. A Csobot felé, a Kicsi kút felett. Vegyes erdő, de egy része fiatal fenyves, szemerke fenyő van rajta, olyan sűrű, hogy alig lehet mozogni benne. De onnan, a sajátjából nem erdőlhet. Ezért fanyalodik a patak menti fűzfákra. Elképzelem, hogy az erdeje még nem vágásérett, vagy a tulajdonjog papírjaival lehet baj, esetleg mindkettővel. Szívesen eladná a faluhoz közeli erdőt, ha lenne rá vevő. Kérdezi is, hogy mennyibe kerülne egy újsághirdetés, hogy ebből az erdőből valami pézmagra tegyen szert. A kiégetett, fóliával letakart téglarakásokra mutat. Az sem kell senkinek. Pedig negyven baniért is odaadnák darabját. A cigánytégla ma már nem nagyon kelendő építőanyag. A cifra, likatos gyári téglát kedvelik az emberek.
Beszélgetésünkből könnyűszerrel megállapíthatom, hogy értelmes, tájékozott, a világ dolgaiban járatos férfi. Érkezik is a magyarázat: Dicsőszentmártonból telepedett haza, Maksára, ide az egykori Malom utcába. Mert valamikor itt vízimalom is volt. Mutatja a malomárkot. Hét évig dolgozott gyárban. De az is tönkrement. Dicsőben is van 1,85 hektár földje. Parlagon, nincs, aki megművelje. De lévén erdő- és földbirtokos — ironikusan hangsúlyozza a szót — szociális segélyt sem kap.
Kalányos, a seprűkötő
Fiatal favágó társa, Kalányos Mihály nem szól bele ,,a nagyok dolgába", a fejszenyélre támaszkodva hallgat. Kérdezem, hogy ő miből él? Kétszázezer lej szociális segélyből. Régi pénzben. Seprűt köt, öt lejért darabját, de ezzel nem lehet nagyot ugrani. A szociális segély ellenében havonta öt munkanapot kell dolgoznia. Útjavítás, takarítás a közutakon, s ehhez hasonlók. Eszembe jut, hogy Magyarországon mekkora cirkusz kerekedett abból, hogy egyes polgármesterek a cigányokat, illetve a szociális segélyre jogosultakat némi minimális munkára fogták. A pestiek szerint ekképpen sérültek az emberi jogok. Nem szólok, de magamban jóérzéssel nyugtázom, hogy ezek az emberek természetesnek tartják, hogy ha kapnak valamennyit, akkor nekik is nyújtani kell ezért valamit.
Kalányos Mihály az én évtizedeim mögül gyerekembernek tekinthető. Huszonkét éves, két kislány apja. Felesége és a két gyerek éppen kórházban. Influenza. Ismét hallgatok, de elképzelem, hogy a nyers fűzfa füstje mellett nem izzadnak, s nem emiatt hűlnek meg a babák. Nevüket kérdezem, s elhallgatom a véleményemet, mert van nekik három is divatos névből, amolyan Beatrix-félék.
Indulnék haza, és nincs kedvem szólni, hogy azért valami rend, környezetrendezés, bármekkora szegénységben élnek, elcsúszna ebben az egyébként nagyjából ápolt faluban.
És akkor Böjte Béla ,,erdő- és földbirtokos" azt mondja, hogy szeretné, ha megnéznék valamit.
Kakas a szemétdombon
A nem éppen európai szabványok szerint épített baromfiudvarhoz vezet, ahol két gyönyörű kakas a juhokkal együtt tapossa a sarat. Büszkén mutatja a nagy termetű tarajosokat, elégedetten nyugtázza a csodálkozásomat, és olyan szakszerű fajtameghatározással rukkol ki, hogy nekem, falusi származásúnak el kellene szégyellnem magamat.
A noteszembe is belepillant, s mondja, hogy a nagyobbik kakas, az Brahma. Szorítsam be a h betűt is a névbe. Óriás termetű, nálunk indiai-amerikai származású. Azt már az internetről olvasom, hogy az ezernyolcszázas években került Európába. ,,Nagy testű, széles hátú fajta. A farktollak viszonylag rövidek, de nem annyira, mint a cochinnál. Melltájék kerekded és telt a sok tollazattól. Szárnyak rövidek, de erősek, szorosan a testhez simulóak. Feje kicsi, széles. Arca kissé vagy egyáltalán nem tollas. Szeme narancsvörös színű. Csőre rövid, erős, sárga, hegye gyakran sötét. Taraja borsós, kicsi, kevésbé fejlett. Nyaka középhosszú, hátratartott, gazdagon tollazott. Megnyúlt combok, erősen tollazottak. Csüd: erősen csontos, erősen sárga, négyujjú. Tollazata sűrű, gazdag, de testhez simuló. Színváltozatok: fehér-fekete columbia, sárga-fekete columbia, sárga-kék columbia, ezüstszegett, fogoly, kékfogoly, kék-ezüstfogoly vörös háttal, fekete, kék, kendermagos. Húsa jó minőségű, omlós, nem száraz."
Más forrásból tudom, hogy a szomszéd országban egy 7—8 kilogrammos kakas ára legalább hatezer forint.
A másik kakas Orpinton. Ez is különleges fajta, a dísztyúkkiállításokon sztár. Gazdájához, Brahmával ellentétben, nem mindig barátságos. Különösen, ha a tyúkok háreméhez közeledik valaki.
Böjte Bélának postagalambjai is vannak. Ezekre is felette büszke.
Milyen is az élet! A cigányokat gyakran tyúklopással szokták gyanúsítani és minősíteni. Itt van Maksán, a Háromszék szimbólumhegyére, az Óriáspince-tetőre vezető Malom utcában, a 227. házszám alatt él egy férfi, aki egzotikus baromfifajtákkal, galambokkal kápráztatja el a látogatót, s arra gondolok, hogy ha a három hektár erdeje a Kicsi kút fölött gazdára lelne, vajon rendbe rakná-e a rozzant putrit, s olyan körülményeket teremtene-e a fajtyúkok számára, hogy a Döme-domb felé igyekvők megálljanak egy szuszra a baromfiudvar előtt, s megsimogassák azt a báránykát is, amelyet, amint a gazda mondja, nem áldoznak fel húsvétkor, mert nőstény, hadd legyen újabb barikáknak életet adó juh belőle.
.jpg)
