2000 márciusában az alacsony tanulólétszám miatt — az 1999—2000-es tanévben csupán nyolc tanuló járt iskolába — megszűnt a közel százötven éves múltra visszatekintÅ‘ oroszfalvi I—IV. osztályos magyar iskola. Az épületben 2003 Å‘szén indult újra az oktatás. A kézdivásárhelyi Molnár Józsiás-iskolához tartozó intézményben azóta az I—IV. osztályos roma gyermekek oktatásával Deák Éva, a roma Kalányos Csaba, művésznevén Mr. Kaly felesége foglalkozik. Beszélgetésünk elején arról faggattam, hogyan lett magyar nÅ‘ létére a roma gyermekek tanÃtónénije.
Deák Éva: AmÃg gyermeknevelésin voltam, 2003-ban FélixfürdÅ‘n elvégeztem egy intenzÃv romológia továbbképzÅ‘ tanfolyamot. Ott sajátÃtottam el a roma nyelvet, hagyományokkal és szokásokkal kapcsolatos ismereteket. Ötvenöten végeztük el sikeresen a tanfolyamot, jómagam ötödik voltam a vizsgajegyek sorrendje szerint. Mehettem volna ösztöndÃjasként továbbtanulni Bukarestbe, de mivel Roland fiam akkor még kicsi volt, lemondtam a továbbtanulásról. 2003-ban a Kovászna megyei tanfelügyelÅ‘ség versenyvizsgát hirdetett, roma nemzetiségű pedagógust kerestek. Habár én nem vagyok roma nemzetiségű, a vizsga nekem sikerült, a FélixfürdÅ‘n szerzett képesÃtés elég volt ahhoz, hogy roma gyermekek oktatásával foglalkozhassam.
Az oroszfalvi roma iskola 2003. szeptember 15-én indult húsz gyermekkel. Legtöbbjük már túllépte az elemista korhatárt, több évvel lemaradva korosztályától. Kezdetben heti egy alkalommal, majd minden második nap foglalkoztam velük. 2006 novemberétÅ‘l Török Sándor akkori polgármester közbenjárására indult be a napi rendszeres oktatás. AmÃg a gyermekpénzt az iskolai látogatottsághoz kötötték, sokkal, de sokkal többen jártak iskolába. Két évvel ezelÅ‘tt a téli idÅ‘szakban ebédet is kaptak, teát fÅ‘ztem nekik, zsÃros és lekváros kenyeret ettünk. Mindezt semmiféle külsÅ‘ támogatás nélkül tettem, azért, hogy járjanak iskolába. Amióta a gyermeksegély nem az iskolába járás függvénye, a mostani tanÃtványaim önszorgalomból, jóindulatból járnak iskolába. Mind a Malom és VágóhÃd utcában élÅ‘ roma családokból származnak. Huszonöt roma gyermeket sikerült beiskolázni, s ezek fele jár naponta, a többiek ritkábban. Három gyermekotthonos tanulóm is van. A legkisebb hét-, a legnagyobb tizenhét éves. KüÂlön padsorokban ülnek, hogy ne zavarják egymást. Ha a romák magyar gyermekekkel tanulnának együtt, lemaradnának tÅ‘lük a tanulásban, az Å‘ esetükben speciális módszerekkel kell foglalkozni, és akkor a fejlÅ‘dés szemmel látható. Az utánpótlás is biztosÃtott, hiszen a következÅ‘ tanévet hat elsÅ‘ssel kezdem.
— Hogyan telik egy nap az oroszfalvi iskolában?
— Órarend szerint zajlik a tanÃtás. A felmérÅ‘lapokat kézzel Ãrom meg, nem szoktam kéregetni senkitÅ‘l semmit. Kis iskolai könyvtárunk is van, amit Illés Magdolna tanÃtónÅ‘nek és Lénárt Kendi Katalin tanárnÅ‘nek, a Molnár Józsiás-iskola két lelkes, segÃtÅ‘kész pedagógusának köszönhetünk, akik a gyermekek ruházatának a biztosÃtásában is sokat segÃtenek. Dr. Csiszár EsztertÅ‘l, a VöÂröskereszt elnökétÅ‘l is nagy segÃtséget kaptunk és kapunk, amiért hálával tartozunk. A szokásos tantárgyak mellett polgári nevelést is tartok, sokat beszélgetek tanÃtványaimmal, hogy minél jobban megismerjem Å‘ket, lelkivilágukat. A szülÅ‘kkel is rendszeresen tartom a kapcsolatot. Sajnos, a legtöbbjük szülei Ãrástudatlanok, s visszahúzzák gyermekeik tanulmányi elÅ‘menetelét, és nem arra ösztönözik Å‘ket, hogy tanuljanak. Akik rendszeresen járnak iskolába, sokat fejlÅ‘dtek, normálisan öltözöttek, és tisztességtudóan viselkednek. Persze, gondok is akadnak, nem minden tanÃtványomnak van Ãrószere és füzete.
— Milyen nehézségeik vannak?
— A legnagyobb gondot a könyvek, a tanfelszerelés és a tÃzórai hiánya jelenti. A férjem és mások is próbáltak közbenjárni, hogy Å‘k is részesülhessenek ingyenes tÃzóraiban, de a mai napig nem jártunk sikerrel. Arra hivatkoznak, hogy az oroszfalvi iskolások túllépték az elemista korhatárt, holott nem minden gyermekre érvényes ez, hiszen vannak olyanok is, akik az életkoruknak megfelelÅ‘ osztályba járnak. A tankönyvekkel is rosszul állunk, nincs elég könyvünk, vagy ami van, az is a hetvenes években jelent meg. Füzete sincs mindenkinek. Rácz Károly polgármester a múlt év decemberében, amikor megtudta, hogy a roma gyermekek nem kaptak Mikulás-csomagot, azonnal intézkedett.
— Hogyan tovább?
— Nagyon reménykedem abban, hogy a roma iskola továbbra is fennmarad. Egy roma alapÃtványt vagy egyesületet kellene létrehozni. Akkor már pályázni is lehetne. Az utánpótlással nincs gond, gyermek akad bÅ‘ven, de meg kell gyÅ‘zni a szülÅ‘ket, hogy engedjék iskolába. Roma óvoda beindÃtására is gondoltunk. Az iskola udvarán pályázati úton játszóteret szeretnénk létesÃteni. Ha sikeresen pályázunk, játszóterük is lesz, de annak a megÅ‘rzése is gondot jelent, hiszen, amint elmegyünk innen, bárki bejöhet az iskola udvarára. A kosárlabdapalánkot is tönkretették. Nemrég beszéltem ft. Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus fÅ‘esperessel, aki mindenben felajánlotta segÃtségét: aki elsőáldozó akar lenni, az minden szombaton hitoktatásra járhat, és május 24-én nagyon remélem, hogy az osztályomból legalább hárman-négyen elsőáldozók lesznek. Kezdetben, a romák iránti elÅ‘Ãtéletnek köszönhetÅ‘en, sokan nehezteltek rám, hogy idehoztam a romákat Oroszfaluba, pedig azóta sem volt panasz rájuk, a romák semmi rosszat nem követtek el. Senkinek nem származott hátránya abból, hogy mi itt tanulunk...