A könyv az említettek által 2022. október 13. és 16. között Magyarvistán lezajlott, A málenkij robot és az elhurcolások változatai a Kárpát-medencében 1944–1953 elnevezésű  történészkonferencián elhangzott és ehhez kapcsolódó tanulmányokat tartalmazza – tudhatta meg a szépszámú hallgatóság a kiadványt ismertető Ungvári Barna András egykor Hidvégen, jelenleg Uzonban szolgáló, az elhurcoltak barcaföldvári emlékművének állítását 2000-ben kiharcoló lelkipásztortól. A tanácskozáson feltérképezték, hogy a Kárpát-medencében jelenleg hol tart a kegyeletápolás, az emlékezetpolitika, a kutatás és az adatbázisok bővítése, mit tudunk a tragikus eseményekről és történtekről, hogyan lehet intézményes formában összehangolni közös múltunk kutatását határok nélkül? A megfogalmazott javaslatok és jövőre vonatkozó tervek összegzéseként zárónyilatkozatot bocsátottak ki, amelyet a kötetbe is belefoglaltak, a tanulmányok szerzőinek fontosabb életrajzi adataival együtt.

Benkő Levente és Papp Annamária az ajánlóban rámutat, az értekezlet megszervezésével arra tettek kísérletet, hogy felmérjék, „miként állunk, hol tartunk a téma kutatásával.” Ugyanakkor lehetőséget akartak adni „a megszólalásra azoknak a kollégáknak is, akiknek az igen hasznos és rendkívül fontos helytörténeti adalékokat feltáró munkájára kevésbé figyel oda a szakma vagy a szélesebb olvasóközönség. Mindemellett a kutatási területek és témák egyeztetése, továbbá a kör szélesítése, azaz újabb kutatók munkába való bevonása is” a rendezvény céljai közé tartozott.

Amint azt Ungvári tiszteletes megjegyezte, erre nagy szükség van, ugyanis alig néhányan foglalkoznak ezzel a témával, holott még jelenleg is szégyenletesen keveset tudunk a szüleink, nagyszüleink hányatott sorsáról és szenvedéseiről, amelyeket pusztán magyar származásuk okán kellett elszenvedniük. Arról nem is beszélve, hogy a történteket az érintett országokban, így Romániában is egyszerűen letagadták, a kommunizmus sötét éveiben még beszélni sem lehetett róla. A kelet-európai diktatúrák bukása után a hatalom már nem vethetett gátat a túlélők emlékezésének és a felszínre kerülő bizonyítékok következtében kénytelenek voltak az internáló helyeknek „becézett” haláltáborok  létrehozását elismerni, azonban az odahurcoltak és ott életüket vesztők lélekszámára vonatkozó adatokat vagy megsemmisítették, vagy durván meghamisították, így azok még mindig pontosításra szorulnak.

Hidvégen arra is fény derült, hogy mi a különbség a Gupvi és Gulág-lágerek között. GUPVI mozaikszó, a Hadifogoly-és Internáltügyi Főigazgatóság orosz elnevezésének rövidítése, amelynek táboraiba a nem szovjet állampolgárságú, ellenségesnek tekintett nemzetek fiait hurcolták anélkül, hogy elítélték volna őket. GULAG a Táborok Főigazgatósága orosz nevének rövidítése, az általa működtetett lágerekbe elsősorban a kommunista rendszer ellenségeként megbélyegzett szovjet állampolgárokat gyűjtötték össze ítélet alapján úgymond „átnevelésre”.

A könyvben szereplő írásokat a szervezők, szerkesztők saját bevallásuk szerint „azzal a reménnyel tették közzé, hogy ezzel is hozzájárulhatnak valamelyest az elődeink által elszenvedett, évtizedeken keresztül mélyen elhallgatott és titkolt történések szélesebb körű megismertetéséhez.”

A kötet november 8-án, pénteken megvásárolható a Kónya Ádám Művelődési Házban, Kelemen Csongor könyvének 17 órakor kezdődő bemutatása után vagy Ungvári Barna András tiszteletesnél, akivel a 0744 324 708-as telefonszámon lehet kapcsolatba lépni.