Demeter J. Ildikó
Drágállja a Comarnic–Brassó autópálya megépítési költségeit Sorin Grindeanu közlekedésügyi miniszter. Nem tudni, honnan veszi a 4 milliárdot (amiről csak sejteni lehet, hogy euró, nem pedig lej), hiszen a megvalósíthatósági tanulmány sincs kész, sőt, az sem derül ki, hogy hány kilométerről van szó valójában: a miniszter 160-at mondott, ám a Comarnic–Brassó szakasz hosszát 58 kilométerben szabta meg az országos útkezelő társaság (CNAIR) a tavaly jóváhagyott nyomvonalon, és a Ploiești–Brassó szakasz a Barcarozsnyó mellett már meglévő 6 kilométeres darabkával együtt sem éri el a 113 kilométert. Egyedül abban mutatkozott határozottnak a tárcavezető, hogy 2028 előtt semmiképp sem ér Brassóig a pálya.
Jó lesz 2029 is, mondhatnánk, hiszen tavaly nyáron az akkor már Grindeanu által irányított minisztérium egy államtitkára még 2040-et mondott – ahhoz képest 2030 is hatalmas előrelépés lenne. Csakhogy ez sem látszik hihetőnek: az eddigiekből ítélve Bukarestnek az a fő célja, hogy Brassót a lehető legkésőbb érje el bármilyen autópálya. Az A3-as, észak-erdélyi sztráda Marosvásárhelytől Fogarasig tartó szakaszát – amelyet 2012-ben kellett volna átadni – törölték még a tervek közül is, a Nagyszebenből errefelé induló szakasz pedig legjobb esetben 2027-ben éri el Fogarast, és 2029-ben Brassót. Nem számít, hogy Románia legélhetőbb városa lett, ahonnan már nem elvándorolnak a lakosai, hanem évente több ezren költöznek oda. Az sem, hogy turisztikailag – természeti adottságainak és épített örökségének köszönhetően – télen-nyáron vonzó célpont, országos szinten második-harmadik helyen áll, Konstanca és Bukarest mögött, és jóval Kolozsvár, illetve Prahova megye előtt. Mégis később lesz elérhető autópályán, mint Foksány, Buzău és megannyi más olyan város, amely semmiféle szempontból nem annyira jelentős. Persze minden vidéket fejleszteni kell, ez nem vitás, de arra, hogy miért nem ott építenek, ahol a legnagyobb szükség van rá, nincs érv. A Prahova-völgy ugyanis Románia egyik legforgalmasabb útja, ahol már nem az a hír, hogy dugó van, hanem az, ha nincs, és bár ez a helybeliek és a hegyekbe jövő bukarestiek tömegének szája ízét is megkeseríti, a megoldást jelentő autópályát egyre csak szabotálja a kormány.
Minden kormány. Habár legalább két évtizede beszélnek róla, és többször meg is hirdették a közbeszerzést, három-négy alkalommal pedig közvetlen odaítéléssel is próbálkoztak, mindig leálltak. Most megint újrakezdték, de ha még a miniszter sem tudja, hogy 58 vagy 160 kilométerről van-e szó, akkor elég egyértelmű, hogy ezúttal sem gondolják komolyan. Pedig minden halasztással csak drágább lesz az építkezés, és mind több lesz az elveszett idő, illetve pénz. Úgy látszik, mindennél fontosabb, hogy Brassó kimaradjon.
Részlet a Pașcani–Suceava autópálya látványtervéből. 2027-re elkészülhet, már kiírták rá a versenytárgyalást. Fotó: Facebook / Sorin Grindeanu
