Be is ütemezte idejét. Szerdán megjött Budapestről, a marosi házában töltötte az éjszakát, majd másnap érkezett Sepsiszentgyörgyre. Úgy tervezte, felköszönti fiát, s aznap haza is tér, pénteken pedig idejében felmegy Kolozsvárra, szombaton meg irány Budapest.

Ember tervez, s a román rendőrség végez – mondhatnánk ebben az esetben.

Hidvég előtt, a csorgónál a helybeli rendőrőrs munkatársai megállították ellenőrzés végett. Kiderült, hogy kötelező gépjármű-biztosítása lejárt. Ez súlyos szabálysértésnek számít. Péter bácsi figyelmetlen volt, nem tartotta számon, meddig is érvényes a biztosítása. A rendőrök megbírságolták. Amennyiben 15 napon belül fizet, akkor „csak” ezer lejébe kerül. Ez a kisebbik baj. De elvették a forgalmi engedélyét és az autó rendszámtábláit is, mondva: amíg érvényes biztosítása nem lesz. Péter bácsi kérte, hadd vihesse be a kocsit a városba, ne hagyja ott a szabadban, ki tudja, mi történhet vele. A rendőrök hajthatatlanok voltak, sőt, figyelmeztették, amennyiben elmozdítja a kocsit, tette bűncselekménynek számít és súlyos következményei lesznek.

No de mire jó az internet! S a mobil bankolás meg ügyintézés... Péter bácsi telefonjáról megkötötte a gépjármű-biztosítást. Közel ezerötszáz lejébe került. Jóval drágább, mintha valaki a brókerénél választ biztosítót. Igen ám, de a kötvény csak másnaptól volt érvényes. Péter bácsi telefonált sepsiszentgyörgyi ismerősének, aki miután a munkahelyéről szabadult, kiment érte. Ugyanakkor bevontatta az autót Hidvégre, hogy ne tekintse senki közprédának.

Emberünk másnap jelentkezett a megyei közlekedésrendészet Kossuth Lajos utcai irodájában. A hivatal ügyfélszolgálata 10-től 13 óráig tart, Péter bácsi már 10 előtt ott volt, hogy megkapja holmiját, s mehessen dolgait intézni. Amikor az ablakhoz került, odaadta a személyazonossági kártyáját meg a biztosítási kötvényt. A hölgy megnézte, keresgélt, nem talált semmit, aztán megkérdezte: mikor vették el? Tegnap – jött a válasz. Óh, tegnap... szaladt ki a száján, s valami olyan gesztust tett, ami lefordítva annyit jelent, hogy mit is akar, ha csak előző nap vették el az iratot és a számtáblákat! Péter bácsi rákérdezett, hogy akkor mikor kaphatja vissza. Ó, hát a hidvégi kollégáknak egyszer be kell hozniuk, el kell intézni a formaságokat, s különben 13 óráig van a program, nem is biztos, hogy ma megkapja. S akkor mitévő legyen – péntek lévén –, várjon hétfőig? – emelte meg a hangját Péter bácsi, aki közel állt ahhoz, hogy elszakadjon a cérnája. Aztán kissé lenyugodott, és kérte az ügyintézőt, kérdezze meg a hidvégi kollégákat, hol is tartanak. Ő erre nem volt hajlandó, de egyfajta „kegyet gyakorolt”, lejegyeztette Péter bácsi telefonszámát, hogy felhívja majd, ha meglesznek a táblák és a forgalmi engedély.

A telefon nem csöngött, Péter bácsi fél egykor visszament s érdeklődött. Még nincs meg, jött a válasz. Aztán elérkezett a záróra. Ki akarták tessékelni, de ő megkutyálta magát: a forgalmi engedély és a számtáblák nélkül nem megy sehova! Hívták a főnököt. Valószínűleg a legmagasabb beosztásban ott lévő tisztet. Péter bácsi elmondta, mi a baja, a rendőr ígérte, utánanéz. Tíz perc múlva megjelent, s közölte, hogy meglesz. Elő is került egy idő után. A korábbi hölgy szolgálta ki, ha ezt kiszolgálásnak lehet nevezni: odacsapta a táblákat az asztalra.

Péter bácsi ezután már csak taxival jutott ki Hidvégre, barátja egy ideig várta, de aztán családjával ő is elutazott világítani.

Péter bácsi elismeri, hogy hibázott, hisz nem újította meg a biztosítást. Nem szándékosan, így sikerült. Rosszul sikerült! Előre eltervezett programját nem tudta betartani, az más következményekkel is járt, de ez most nem ide tartozik. Haragszik is magára, de legfőképp a román rendőrség képviselőinek hozzáállása bosszantja, nem is a bírság, hanem az empátia hiánya, az embertelen bánásmód.

A Kovászna megyei közlekedésrendészet ügyfélfogadója nyitáskor. A szerző felvétele