Lilatönkű pereszke (Lepista personata)

Formás, szépen színezett, de mégsem hivalkodó termőteste akár a gombaideál (ha egyáltalán létezik ilyen!) megtestesítője is lehetne. Húsos kalapjának átmérője elérheti a 15 cm-t is, felülete csupasz, fiatalon bőrszínű, halvány- vagy szürkésbarna, szélei fiatalon begöngyöltek, lilás árnyalatban játszanak, később kifakulnak. Kalapbőre, amikor a gomba kiszárad, piszkosfehér lesz. Lemezei a kalapnál világosabb színűek, apró foggal a tönkhöz nőttek, viszonylag sűrűek. A tönk zömök, rövid, töve gyakran bunkós, felszíne szálas, jellegzetesen lilás, ibolyás. Szürkésfehér húsa vastag, aromás illatú és kellemes ízű, még a tönkben sem túl rostos. Késő ősszel terem réteken, legelőkön, szántóföldek közötti mezsgyéken, parkokban, kertekben, olykor, ha a fagyos hajnalok elbolondítják, tavasszal is előjön.

Leggyakoribb városi pereszkénk. Október, valamint november a fő termőideje. Általában minden évben megmutatja magát, csak a kivételesen száraz időszakokban – mint amilyen 2018 ősze volt – nem jelenik meg. Az enyhébb, pár óráig tartó fagyokat könnyen átvészeli, sőt, kedveli is azokat. Benn a városban legtöbbször nyílt gyepen terem, de megtaláltam csupasz talajon, bokrok vagy fák takarásában is. A településen kívül még gyakoribb, az Olt menti legelők, kaszálók jellegzetes, bő termésű gombája.

Kulináris szempontból az egyik legértékesebb pereszkénk, mindenképpen elkészíthető (levesnek, pörköltnek, rántottának, panírozva, savanyúságnak stb.), fagyasztva is jól tárolható. Fiatal, rugalmas húsú példányai az ízletesek, amelyek tönkjén még jól látható a lilás árnyalat. Könnyen felismerhető faj, a kezdő gombászok is bátran gyűjthetik. A nyílt mezőn termő példányait mérgező gombával aligha téveszthetik össze. Kisebb, nyeszlett példányait esetleg a jóval ritkább, de ugyancsak ehető szürkéslila pereszkével (L. sordida) lehet összekeverni. Erdőszéleken kissé más a helyzet, ott már több hasonló mérgező vagy nem ehető faj jöhet szóba, elsősorban pókhálós és kígyógombák.

Farkas János