A magyar nyelv napjára időzítette a baróti Tortoma Kiadó nagy vállalkozásának, a Háromszéki Téka címet kapott sorozatának eddig megjelent kötetei sepsiszentgyörgyi bemutatását, az eseménynek a Bod Péter Megyei Könyvtár adott helyet szerda délután.
A könyvkiadás egy kaland, hiszen – általánosságban – egyre ritkábban veszünk magunkhoz szellemi táplálékot, bár Háromszék kivétel e téren, s ez adta a lehetőséget a Háromszéki Téka sorozat elindítására, mondta felvezetőjében Szonda Szabolcs, a rendezvénynek otthont adó könyvtár igazgatója, hozzátéve, hogy hősies elhatározás szülhette csak a Téka ötletét, de nagy vállalkozásba fogni csak így, megszállottan érdemes.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a bolondságtól a bátorságig eljutva méltatta a Tékát: az állandó gazdasági válság nyomása alatt, amikor majd minden tartalom elérhető digitálisan, sorozatot kiadni, ráadásul egy kisvárosban, bolond elképzelés, fogalmazott. A nyugati kultúrkör keleti kapujában volt és van egy olyan kulturális kisugárzás, amelyet viszont érdemes megmutatni, hiszen Háromszék előkelő helyet foglal el a Kárpát-medence kulturális térképén, és erre büszkék is vagyunk, hát éppen ezért bátor vállalkozás a Téka, mondta, a sorozat folytatásához pedig jó sok munkát kívánt, „aminek értelme, haszna és gyümölcse is van”.
A kiadóról szólva Demeter László elmondta, a „nagykorúsághoz” közelítve – idén tizennyolc éves a Tortoma – már évek óta valami olyan nagy dologban gondolkodott, ami Háromszék kultúrtörténetében nyomot hagyjon. A Tortoma egyébként az erdélyi kiadók közt – legalábbis a megjelenések számát illetően – az élvonalba küzdötte fel magát, idén 32 kötetet adtak ki, és még legalább tíz előkészítési fázisban van, így az erdélyi kiadók toplistáján az első öt közt található. A Háromszéki Tékán kívül más sorozatokat is kiadnak, így az Aranykaput, melynek lényege, hogy magyar gyermek illusztráljon magyar meséskönyvet – e sorozatban eddig négy kötet jelent meg, és legalább 30–40 kiadásában gondolkodnak, egész Kárpát-medencei közreműködésre számítva.
A Háromszéki Téka gondolata három-négy éve fogalmazódott meg, részint a Székely Könyvtár példájára, melyből azonban Demeter László szerint sok fontos kiadvány hiányzik. Az ötlet megszületésekor huszonöt kötettel terveztek, amely aztán negyvenötös keretre bővült, ebből maradt végül – a lehetőségeket is számba véve – harmincöt. A Tékából tavaly két, idén négy kötet jelent meg, jó eséllyel újabb négy kijön még ebben az esztendőben a nyomdából – ismertette. Tartalmi vonatkozásban szépirodalom és tényirodalom egyaránt szerepel a sorozatban, „reprezentatív válogatás mindabból, amit az elmúlt négy-ötszáz évben a háromszékiek letettek a magyar művelődéstörténet asztalára”, fogalmazott Demeter László. Van/lesz köztük könyvritkaság, csak kéziratban fennmaradt munka és jól ismert kiadvány is, tette hozzá.
Ami a sorozat kiadását illeti, az egyes kötetek nem azok tervezett sorrendjében, hanem elkészültük szerint kerülnek az olvasókhoz. Hiszen egy-egy régebbi munka újrakiadásához bevezető tanulmány megírására kértek fel szakembereket, így Gaál Mózes két írásának szerkesztésére Kondor Ágota tanárt, mentálhigiénés szakembert.
Gaál Mózes korának egyik nagy elméje volt, igazi háromszéki ember, aki gazdag tudását nem csak átadta, de nevelt is, ismertette Kondor Ágota. A Szociális levelek egy kitalált személyhez, egy néptanítóhoz írt levelek, melyben a társadalmi tanítás mikéntjét írja meg, míg A jövő iskolájában az ideális iskolát írja le – „jelentem, mindkettő jelenleg is aktuális”, mondta Kondor Ágota. Hozzátette, a két írás kötetbe szerkesztése során sokat tanult pedagógusként, emberként, anyaként is, bár Gaál Mózesnek a nőket néptanítói munkára alkalmatlannak találó megállapításával nem tudott rezonálni, viszont az anyaságra vonatkozóval annál inkább. Megállapította, abban a korban, amikor a móresre tanítás dívott, Gaál Mózes a szeretettel való nevelést hirdette, munkáin az cseng át: a pedagógusi munka csak hivatásként értelmezhető.
A sorozat egy másik megjelent kötetéről, a SepsiBookon már bemutatott Háromszéki költők antológiájáról szólva Szonda Szabolcs elmondta, bármely antológia szerkesztése vékony jégen való táncolást jelent, hiszen egyszerre jó keresztmetszetet mutatni, ugyanakkor számolni azzal, hogy senki ne sértődjön meg, amiért kimarad, hőstettnek számít. Egyed Emese, a kötet szerkesztője Szonda Szabolcs szerint biztos kézzel, határozott koncepcióval végezte a szelekciót, és dilemmái ellenére (mettől meddig terjedjen a válogatás, mit jelent háromszékinek lenni) bravúrosan oldotta meg a rábízott feladatot. A Háromszéki írók antológiája ennél nehezebb diónak ígérkezik, egyes vélemények szerint „nem lehet megcsinálni”, tette hozzá Demeter László.
Konsza Samu 1957-ben megjelent, Háromszéki magyar népköltészet című munkája szintén a Téka sorozatban jelent meg, a kötetet szerkesztő, bevezető tanulmányát megíró Préda Barna néprajzkutató elmondta, Konsza Samu az első világháború során fertőződött meg a népköltészettel, előbb szászvárosi tanárként egymagában, majd 1925-től a Székely Mikó Kollégium tanáraként immár diákjait is bevonva végezte kutatómunkáját. Harminc év alatt 159 diák segítségével 66 településen gyűjtött, munkássága során több mint másfél ezer népköltési alkotást összesítve. Préda Barna szerint Konsza Samu munkája mindmáig a legteljesebb, egész Háromszéket lefedő népköltészeti gyűjtemény, ezért is indokolt újrakiadása.
Végezetül Demeter László a Téka hamarosan megjelenő köteteit – Háromszék sportcsillagai, Háromszéki Kelet-kutatók antológiája, Háromszék képzőművészete – ajánlotta az olvasók figyelmébe.
