Nagy megtiszteltetés számára, hogy az öt éve Budapesten élő s azóta a magyar főváros és Kézdivásárhely, illetve Csíkszereda, Kézdiszentkereszt között ingázó költő ezúttal is őt kérte fel, hogy legyen az irodalmi est házigazdája – jelentette ki Dimény-Haszmann Árpád. Elmondta, ő a közelmúltban megjelent Gyönyörű apokalipszist tekinti – költőtársával teljes egyetértésben – az eddig megjelent legszebb és tartalmilag a legteljesebb könyvének. Beszélt arról is, hogy amikor 2019-ben bemutatásra került a szerző Vargaváros című vaskos, 260 oldalas kötete, azt hitte, ezzel már mindent kiírt magából, ami a szülőhelyéhez és Erdélyhez köti, de kezébe véve a most megjelent könyvét, meglepetés érte: Kézdi, Polyán, Felső-Háromszék, Székelyföld, a beszédmódok, a helyszínek, az akcentusok úgy vannak jelen benne, mintha a költő soha nem ment volna el itthonról, továbbra is itt van velünk.

Folytatásként Fekete Vince elmondta: ő is azt gondolta, amikor a Vargavárost megírta, hogy egyelőre nem tud ezzel a témával foglalkozni, majd megjelent a Halálgyakorlatok (2022) kötete, ami egészen más típusú személyes érintettségű könyv volt, nem lehetett azt nem megírni, majd egy légüres tér következett, amikor nem tudott semmit sem alkotni, új utakat keresni, de időközben felkérést kapott a kiadótól egy bő félévvel ezelőtt, hogy van-e olyan kézirata, amiből egy év múlva, de akár idén is könyv születhetne. Végignézte a meglévő, különböző beszédmódokat tartalmazó öt-hat mappáját, és összerakta új kötetének száz versét, melyeket egy nyitó- és egy záróvers foglal keretbe, és négy, prímszámokkal jelölt ciklusból áll. A kötetben, habár Budapesten készült, nincs benne egyetlen budapesti vers sem – hangsúlyozta a költő, azt is elárulva, hogy egy magyarországi olvasó számára ezek fiktív történetek, nem a felismerhető helyszín a lényeg, hanem az, hogy ezek a szövegek működnek-e, megállnak-e a lábukon, érdekesek-e számára, felkeltik-e az érdeklődését, leteszi-e, miután beleolvasott.

Fekete Vince számvetést is készített arról, hogy mekkora veszteség érte az utóbbi években, 2017-től errefelé, az erdélyi irodalmat Mózes Attila, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Szőcs Géza, Bogdán László, Farkas Árpád, Egyed Péter, Szilágyi István, Vári Attila halálával, akik óriási nevek voltak az erdélyi irodalmi életben. Arra a kérdésre, hogyan látja szülőföldjét Budapestről, érkezett is a tömör válasz: „Korábban azt gondoltam, hogy a világ megélhető és belátható a kézdiszentkereszti udvar közepéről, a szülőfalumból éppúgy, mint a világ bármelyik nagyvárosából, Budapestet vagy Párizst is beleértve. Most ez megváltozott, ugyanúgy belátható, de másképp” – fogalmazott, majd költőtársa újabb kérdésére a kötet címét magyarázta meg. „Nincs ilyen című vers a kötetben, de nem is kell lennie. Ebben az esetben az apokalipszis szónak semmi, de semmi köze sincs az utolsó ítélethez, az én értelmezésemben az apokalipszis a lét természetes állapota, ami az egész univerzumra vonatkozik” – adta meg a magyarázatot, és arról is szólt, hogy mindegyik eddigi kötetének köze van a számmisztikához. „A prímszámok mindenikben el vannak rejtve” – mondotta, és azt is elárulta, hogy az iskolában nem a matematika volt a kedvenc tantárgya. Arról is beszélt, hogy mit rejt a „padlózás” szó. Születő verseit a költő külön mappákba gyűjti, kirajzolva ezáltal a későbbi ciklushatárokat. Amikor elegendő anyag gyűl össze, a versek már önmagukat szervezik, azonban szükség van a tudatos kidolgozásra, a „padlózásra”, mely az egyenként kinyomtatott versek padlón való szétterítését és strukturálását jelenti. Fekete Vince ezzel a módszerrel állította össze utóbbi négy könyvét.

Végezetül a mottókra terelődött a szó, hiszen a könyvet egy oldalnyi, különböző személyektől származó mottó nyitja, valamint a versek is számos szerzőtől kölcsönöznek mottót, „irányjelző bóját”, ahogy a szerző nevezi azokat. Fekete Vince szerint ezek fontos irányadók, mellékutak lehetnek az olvasó számára. 

A költő a beszélgetés folyamán  több versét is felolvasta. A családias hangulatú irodalmi est dedikálással és baráti beszélgetéssel ért véget.