Gál Károly négy éve dolgozik parlamenti képviselőként. Nagy szó ez: kilencven éve, Fábián László óta nem volt példa olyanra, hogy erdővidéki születésű, oda minden szálával kötődő ember képviselje a tájegységet a román törvényhozásban. Munkájának eredménye látszik és érződik is: közbenjárásának köszönhetően fejlődött a baróti kórház és egyházi épületek újultak meg.
– Négy esztendővel ezelőtt az RMDSZ parlamenti listájáról jutott be a román törvényhozásba. Kérem, mondja el, miért jelentkezett akkor a feladatra?
– Jól emlékszik, feladatra vállalkoztam négy éve és nem tisztségre. Tudom, hogy közhelyszerűen hangzik ez a mondatom, de tényleg hittem – és hiszem –, hogy az erdővidéki emberek életminőségén javítani tudok azáltal, ha segítem azokat a folyamatokat, amelyek által a térség felzárkózhat az ország fejlettebb régióihoz. Úgy vélem, tevékenységemet több téren is érzi Erdővidék, ezért folytatni szeretném az elkezdett munkám.
– Milyen tekintetben látszik ez a jótékony folyamat?
– Nagyon fontos az infrastruktúra-fejlesztés, mert ha nem vagyunk bekötve a közlekedési vérkeringésbe, kis, elzárt régióként óriási hátrányt szenvedünk. Hála Istennek, az elmúlt években sokat javult útjaink minősége! Manapság sokkal hamarabb, jobb körülmények közt jutunk el Székelyföld bármely pontjára. A helyi infrastruktúra fejlesztését a megyei tanács végezte, de abban a munkában is ott van – ebben ne kételkedjen senki! – az RMDSZ szenátorainak és parlamenti képviselőinek közös erőfeszítése. A kis régiókban élők számára nemcsak az utak minősége, hanem az őket kiszolgáló, életükre hatással bíró intézmények is fontosak. Nem mindegy, gyerekeink hol, milyen körülmények közt tanulnak, vagy szüleink, nagyszüleink milyen orvosi és kórházi körülmények közt gyógyulhatnak. Szóval nagyon oda kell figyelnünk a baróti kórházra és – nagyon várom már, hogy elkészüljön – a Baróti Szabó Dávid Középiskola fejlesztésére. Nagy sikernek tartom tehát, hogy sikerült kijárnom: kórházunk egyenesen az országos költségvetésből kapjon másfél millió lejt eszközfejlesztésre. Az abból a pénzből beszerzett röntgengép tényleg nagy űrt töltött be, a következő években emberek ezreinek teszi könnyebbé mindennapjait.
– A választók a képviselőktől elvárják, hogy személyesen tarthassák velük a kapcsolatot és gondjaikra nyomban megoldást találjanak. Önnek miként sikerül ezt megoldania?
– Igyekszem minél több időt Baróton az irodában tölteni: szeretem és megtiszteltetésnek érzem, ha ügyes-bajos gondjaikkal felkeresnek és segíthetek. De elhihetik, az sem gond, ha nem találnak, mert éppen Bukarestben vagyok. Nagyon elkötelezett és lelkiismeretes munkatársaim vannak, nyugodt szívvel ajánlhatom, forduljanak hozzájuk, közvetítik panaszukat vagy megteremtik az alkalmat a személyes találkozásra. Segítettünk már telefonkifizetésben, villanyszerződés megkötésében, gázbevezetésben és tulajdonjogi problémák megoldásában is. Egészen jó kapcsolatot alakítottunk ki a megyei nyugdíjosztállyal, így sokaknak nyújthattunk segítséget ilyen tekintetben is. Arra is volt példa, amikor békés módon nem sikerült célt érnünk, ezért abban segédkeztünk, hogy jogi úton szerezzünk megoldást a panaszra.
– Kezdeményezett-e olyan törvényt, amelyikkel specifikus erdővidéki gondokat lehetne orvosolni?
– Nem kifejezetten erdővidéki kérdés, de minden bizonnyal sok helyi gazdának gondot okoz a törvénytelen legeltetés. Emlékezzünk csak: évekkel ezelőtt a felháborodott gazdák fórumot tartottak Vargyason, bejelentések érkeztek Felsőrákosról és panaszkodtak Szárazajtáról is. A kérdés megoldása érdekében olyan törvényt kezdeményeztünk, amelynek lényege az, hogy az illegális legeltetés megakadályozása ne kizárólag az önkormányzatok feladata legyen, hanem az állami szerveké is. Többek közt belefoglaltuk, hogy a kihágási jegyzőkönyvet ne a polgármesteri hivatal, hanem az országos rendőrség állítsa ki, valamint ha a helyiek úgy vélik, szükséges, a hathatós fellépés érdekében kérhessék a csendőrség támogatását, de a kóborló állatok befogását és elhelyezését se a helyi önkormányzatoknak kelljen megoldani, hanem a megyei tanácsok alárendeltségébe tartozzon egy olyan osztály, amelynek munkatársai eljárhatnak ilyen esetekben. Jelen pillanatban a polgármesteri hivataloknak kellene istállót tartaniuk (és abban olyan körülményeket biztosítani, hogy a befogott állatokat karanténban tudják tartani), takarmányt beszerezniük, állatorvossal szerződniük és állatgondozót fizetniük, ha pedig valami miatt elpusztul az állat, ők tartoznak érte felelősseggel. Ezt nem lehet tőlük elvárni. Kezdeményezésünk a szenátuson már átment, most a képviselőházon a sor, hogy elfogadja azt. Igyekeztünk, hogy más pártok képviselőjét is meggyőzzük, aláírásával támogassa azt, ezért úgy vélem, jó eséllyel célt érünk.
– Az RMDSZ választási kampánya „a józan ész” mentén folyik. Egy nemzeti kisebbséget képviselő szövetség miért ezt a jelszavat tűzte zászlójára? Mit tesz az hozzá a kisebbségvédelemhez?
– Az elmúlt négy évből az RMDSZ két és fél évet a kormánykoalíció tagja volt. És látható is volt annak jótékony hatása: az általunk vezetett fejlesztési, környezetvédelmi és sportminisztériumok hatékonyak voltak, mert a józan ész szerint vezették őket. Kapkodás és civakodás helyett prioritásokat kell felállítani, és azok megoldása érdekében következetesen tenni – ez mindannyiunk feladata! Azt kell elérnünk, hogy a kiszámíthatóság és kiegyensúlyozottság kerüljön vissza a kormánytevékenységbe is. Meggyőződésünk, amennyiben ezt elérjük, úgy nemcsak az országnak, hanem a magyarságnak is jobb, sokkal jobb lesz.
(Comandat de UDMR, realizat de Editura Háromszék Kiadó SRL, Cod MFC: 13240004)
