Vasárnap iktatták be tisztségébe az Erdővidéki Református Egyházmegye újonnan választott esperesét, Tüzes-Bölöni Ferencet. Az olaszteleki tiszteletes igehirdetése során úgy fogalmazott, a vezetési tisztség megszerzése lehet kívánatos, de a csábításnak nem szabad engedni: pillanatig se feledjük, nem mi igazgatunk, hanem „egy nagy mester, aki igazán ért az élet, a mindenség, a világ szimfóniájához”. Többször méltatták az esperesi feladatokat tizenkét évig ellátó középajtai Berszán István tiszteletest is.
Fogadjuk be szívünkbe Jézust
A beiktatási istentiszteletet végző bibarcfalvi lelkipásztor, az egyházmegye lelkészi főjegyzője, Fancsal Zsolt Gerő jól ismert bibliai történetre – Lk5,1–11 – építette ünnepi beszédét. Mint mondotta, Jézus Genezáret-tavi története csupa örömüzenet, csupa szeretet, elfogadás és kegyelem: általa Jézus személyesen szólít meg mindannyiunkat. „Csupa evangélium szól hozzánk, és a csupa evangéliumnak te is és én is részesei lehetünk. Kell-e ennél több? Kell-e ennél nagyobb dolog? Kellene ennél szebb ajándék, mint amikor Jézus Krisztus odatárja elénk az ő lelkét? Amikor odateszi, a mi kezünkbe, tenyerünkbe helyezi az ő szívét, amikor találkozunk vele belsőleg, lelkileg. Kell-e ennél több? Kell-e ennél másabb, kell-e ennél felüdítőbb, kell-e ennél örvendetesebb?”
Tegyünk úgy, mint Péter – buzdított a tiszteletes –: engedjük be bárkánkba, azaz életünkbe Jézust. Ne keressünk esetleges kifogást – Péter is mondhatta volna: nem készült a fogadásra, látod, koszos a hajóm, keress holnap, Uram –, hanem tárjuk oda lelkünket, és a csoda részesei leszünk.
Berszán István középajtai lelkipásztor beszédében egy másik csodatételről, a Tibériás tava partján történtekről, az ötezer ember megvendégelésének történetéről szólt. Első hallásra kevésnek tűnhet több ezer ember számára két hal és öt kenyér, de nem kell ahhoz kétszáz dénár – ahogy a gyakorlatias és tapasztalt Fülöp számolta –, hogy mindenki számára élelmet tudjanak vásárolni. Ha a jézusi utat követjük, a kevés is elég lesz ahhoz, hogy szétosztva is mindenkinek jusson, sőt, még maradjon is tizenkét teli kosár kenyér. Hogyan lehet azt elérni? Egyszerű, csak Jézus kezébe kell helyezni mindent, és fizikai, lelki, erkölcsi, valamint szellemi értelemben a szétosztott javak megsokszorozódva fognak visszafordulni. Ezen csoda mentén dolgozva lesz érdemes haladni az Erdővidéki Református Egyházmegye új vezetőségének és tisztségviselőinek is – mondotta az esperesi tisztséget két mandátumon át viselő tiszteletes.
Csak karnagyi pálcák legyünk
Tüzes-Bölöni Ferenc a gyülekezet és lelkésztársai előtt tett esküjében vállalta, hogy az egyházi törvénykönyvben foglalt kötelességeket tiszteletben tartva, híven és lelkiismeretesen végzi feladatait, az anyaszentegyház hitelveit, szabadságát védelmezi, mindennemű előírásait maradék nélkül érvényesíti és azokat önmagára nézve is kötelezőnek tartja. A frissen beiktatott esperest egy-egy igével köszöntötték az egyházmegye lelkészei.
Tüzes-Bölöni Ferenc igehirdetése alapgondolatául a János evangéliumában található, számára legkedvesebb igét választotta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.”
Beszédében egy klasszikus zene iránt érdeklődő, valamilyen hangszeren megtanulni kívánó, de kevésbé tehetséges ember történetét osztotta meg. Mint mondotta, az illető több hangszert is kipróbált, de egyik sem bizonyult az ő hangszerének. Egy koncertet követően azt mondta barátjának, talán azt a feladatot tudná ellátni, amit a pálcájával elöl hadakozó. „A vezetés csábító és olykor félelmet keltő feladata fontos mindenütt, életünkben, közösségeinkben egyaránt. Különösen a mai világban fontos az, hogy tudjuk, mit jelent igazán vezetőnek lenni, mit jelent igazán a vezetés, amikor ma mindenki véleményformáló szeretne lenni, és mindenki úgy szeretné, hogy a világ az ő elképzelése, az ő irányítása szerint haladjon. Én úgy gondolom, hogy különösképpen az anyaszentegyházunkban, jézusi keresztény közösségünkben ugyancsak fontos az irányítás, a vezetés, elengedhetetlenül fontos a testületekben, és a legfontosabb mindezek mögött az: soha ne higgyük azt, hogy mi vagyunk az az ember, aki kezében karnagyi pálcával irányítja, igazgatja a dolgokat. Higgyük azt, hogy mi vagyunk az a karnagyi pálca, amelyet egy nagy mester, aki igazán ért az élet, a mindenség, a világ szimfóniájához, fel tud használni arra, hogy az életünk örömöt szerző, gyümölcsöző és gyümölcsöt termő áldássá váljon. Úgy szolgálni, hogy engedelmes eszközei lehessünk Istennek a szeretet erejével végzett munkában” – fogalmazott a tiszteletes.
Köszönet a szolgálatért
Tordai Árpád baróti lelkész a lelkésztársak nevében emelkedett szólásra. Mint mondotta, meggyőződése: a hűség nem a mi döntésünk, hanem a Mindenhatóé, aki mellettünk, mindannyiunk mellett döntött. Az egyház megválasztott vezetőire az a feladat hárul, hogy úgy vezessék az egyházközségeket, hogy Istennek ez a hűsége rávetüljön mindazokra, akik a mi életünk részesei.
A világi képviselők részéről Balázsi Zoltán főgondnok Berszán Istvánnak megköszönte a hosszú szolgálatot, áldást kért további életére és munkásságára. Tüzes-Bölöni Ferencről szólva úgy fogalmazott, az Úr a jó pásztor után ismét jó pásztort küldött Erdővidékre: fiatalos és lendületes, tele van jó meglátással, megvalósítani érdemes ötlettel, nem csoda tehát, hogy a kistérség lelkészei egyöntetűen őt nevesítették az esperesi tisztségre. Balázsi Zoltán köszönetet mondott azoknak is, akik bizalmukkal tisztelték meg és főgondnoki tisztségében megerősítették. Ígérte teljes odaadással fog tenni az elkövetkezőkben is az egyház javára.
Kelemen-Karikás Árpád szárazajtai református lelkész az Erdővidéki Református Egyházmegye nevében mondott köszönetet a leköszönő Berszán István esperesnek az elvégzett szolgálataiért: nem voltak könnyűek az évek alatt tornyosuló feladatok, de mindannyiszor méltón helytállt.
