Mielőtt végleg belealudtunk volna az idei elnökválasztási kampányba, az első forduló előtti utolsó napokban felpörögtek az események. Úgy tűnik, izgalmas lesz már a most vasárnapi sokszereplős megmérettetés is, nem csak a december 8-i döntő játszma. Tizennégyen szálltak versenybe Románia államfői tisztségéért, tizenhárman maradtak, miután hétfőn este Ludovic Orban visszalépett az USR-s Elena Lasconi javára. Vannak közöttük esélyesek, esélyesebbek és teljesen esélytelenek is. Lássuk, hogyan fest a pást az első nagy csata előtt.
A nép egyszerű, szerény fia
Marcel Ciolacu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke és államfőjelöltje, jelenlegi kormányfő biztos második fordulósnak tűnik, minden közvélemény-kutatás szerint ő vezeti a mezőnyt, 30 százalék körüli támogatottsággal. Ez tulajdonképpen nem nagy eredmény, a jól kiépített pártapparátus eddig még a leggyengébb jelöltjeit is betaszigálta a második fordulóba.
Ciolacu kitartó, türelmes munkával építgette politikai karrierjét, a szamárlétrán felfelé kapaszkodva jutott el a legnagyobb román párt élére. Nem briliáns elme, de megvan a magához való esze, jó tárgyaló és kompromisszumkereső. Szeret a nép egyszerű fia szerepében tetszelegni, aki nem járt elitiskolákba, de leérettségizett, dolgozott, majd egy középszerű egyetemen sikerült egy középszerű diplomát szereznie. Nem tud jól angolul, de tanul, és fejleszti gazdasági ismereteit is. Szeretné elhitetni, hogy nincsenek luxusigényei, de azért a drága cipők, ruhák az ő gardróbjában is ott sorakoznak (miniszterelnökként adnia kell megjelenésére), és a kampányküzdelem hevében kiderült az is, nem veti meg a luxust sem: ha Dubajba vagy éppen Franciaországba vezet az útja, nem utasítja vissza a magánrepülő kényelmét sem, főleg, ha más fizeti. Pechére, a kampányban az is felszínre került, tisztessége sem kikezdhetetlen. Nem tudott megnyugtató magyarázatot adni forradalmárigazolványára vagy a terrorizmusért elítélt hírhedt Omar Hayssamhoz fűződő hajdani kapcsolatára (állítólag a 2000-es évek elején 20 000 lejt kapott tőle kölcsön, de ezt határozottan tagadta). Kételyek merültek fel unokaöccse sikeres üzleti ügyeivel kapcsolatban is, de a legjelentősebb ütést a kampány utolsó hetében mérték rá a Nordis ingatlanfejlesztő csalási ügyével, és védekező pozícióba szorulva belekeveredett saját hazugságainak csapdájába.
Fotó: Facebook / Marcel Ciolacu
A Nordis-ügy már kirobbanásának pillanatától rossz fényt vetett rá és pártjára. Kiderült, jeles képviselőtársuk, Elena Vicol, a jogi bizottság elnöke családi háttere cseppet sem feddhetetlen. A férje tulajdonában levő Nordis ingatlanfejlesztő cég több száz embert csapott be, szerződést kötött, előleget vagy teljes árat gyűjtött be soha fel nem épült vagy többször eladott luxuslakásokra, a hatóságok pedig szemet hunytak eurómilliós károkat okozó ténykedésük fölött. Elena Vicol kilépett a pártból, ám a botrány nem csitult, kiderült ugyanis, hogy 2021 tavaszán Marcel Ciolacu fiával együtt, Sorin Grindeanu és Alfred Simonis kíséretében Elena Vicol és férje társaságában a Nordis által bérelt magánrepülővel utazott Nizzába Forma–1-es autóversenyt nézni. Ciolacu előbb tagadta a repülőutat, majd a bizonyítékok láttán azt állította, kifizette útjukat. Azzal mentegetőzött, akkor még nem volt miniszterelnök, ami igaz, de pártja kormányon volt és befolyása tagadhatatlanul létezett. A Nordis-botrány mindenképpen megtépázta nimbuszát, még akkor is, ha nem végzetesen, és jócskán árnyalt azon a képen is, amit Ciolacu magáról mint a nép egyszerű fiáról festett.
A hős katona
Az ország szolgálatában álló hős katona szerepét szánták a liberális pártelnöknek, Nicolae Ciucănak, aki azonban úgy tűnik, sikeres nemzetvédő pályafutását csúnya vereséggel zárhatja, talán már az elnökválasztás első fordulójában. Klaus Iohannis támogatásával lett előbb vezérkari főnök, majd miniszterelnök és a PNL elnöke, de az államfői kegy mára malomkővé vált nyakában. Hiába próbálják a nyugodt egyensúly egyetlen képviselőjeként eladni, a legelvakultabb liberális hívőkön kívül mást aligha állít maga mellé. Könyvet írtak neki, népszerű show-műsorokban igyekeznek bemutatni joviális, emberi arcát, kevés sikerrel.
Foltocskák ugyanis az ő múltjában is akadnak, emlékezetes marad az, ahogy plágiumügyét eltussolták (újságírók kompromittálásával, országos felzúdulást keltő bírói ítélettel), NATO-parancsnokként végrehajtott hőstettei pedig úgyszintén kamunak bizonyultak. A hős katona gyáván megfutamodott az elnökjelöltek vitájától is, pedig sok veszítenivalója nem volt.
Fotó: Facebook / Nicolae Ciucă
A felsőbbrendű arrogancia
Mircea Geoană egészen addig vezetett a közvélemény-kutatásokban, amíg valóban be nem szállt a versenybe, a szeptember közepi hivatalos bejelentés óta hibát hibára halmoz. Túl van már egy vesztes államelnöki megmérettetésen (2009-ben Traian Băsescuval szemben maradt alul), és ennek átkát, úgy tűnik, NATO főtitkár-helyettesi múltjával sem tudja lemosni. Minden megnyilvánulásából kitetszik, hogy rendkívül okosnak, tájékozottnak tartja magát, szeretné elhitetni, hogy a kül- és geopolitikai helyzetnek ő az egyedüli alapos ismerője, ám valahogy mégsem sikerül elkerülnie olyan megnyilvánulásokat, melyek épp ennek ellenkezőjéről árulkodnak.
Nagy hátránya, hogy nem áll mögötte a szavazatszerzésben rendkívül fontos pártapparátus és az idő is ellene dolgozik, a kampány minden eltelt napjával csökken támogatottsága és esélye.
Fotó: Facebook / Mircea Geoană
A nép és az ország megmentője
Ez szeretne lenni George Simion, a szélsőséges AUR vezetője. Négy évvel ezelőtt szinte a semmiből tűnt fel pártja, és majdnem 10 százalékot szerzett a parlamenti választásokon. Simion ezt követően igazi botrányhőssé vált, az alpári hangnemet olykor tettlegességig fokozva tiporta (leginkább rövid videókon) földbe „az országot kifosztó rendszerbe beágyazódott politikai osztály képviselőit”. A Moldovával való egyesülés aktivistájaként tűnt fel először 2012-ben, majd 2019-ben Claudiu Târziuval életre hívta és gyorsan sikerre vitte a nacionalista, konzervatív AUR-t, mely a tájainkon oly jól ismert Dan Tanasăt is csakhamar keblére ölelte.
Az AUR-nak és Simionnak bőven voltak magyarellenes megnyilvánulásai, ám amióta bejutottak az Európai Parlamentbe jócskán finomítottak retorikájukon, az Európában egyre népszerűbb szuverenista irányt tűzték zászlójukra, a fennálló rendszer elleni fellépés vált fő jelmondatukká. Simion sikeresen állítja maga mellé az elégedetlen tömegeket és a világháló nyújtotta lehetőségekkel is maximálisan élni tud. Megvádolták kémkedéssel, orosz kapcsolatokkal, de bizonyíték mindeddig nem került elő. Rendkívül jó tanácsadói lehetnek, akik alaposan felkészítették, kampányszerepléseiben meggyőzően játszotta a kisember gondjait ismerő, de a világban jól eligazodó, nagy kihívásokra megoldást kínáló politikai vezető szerepét. Igaz, többnyire csak a felszínt kapirgálva, de bizonyára sokak számára hitelesen. Mindez jól mutatja, mennyire veszélyes, felkapaszkodása során láthattuk gyűlölettől felajzott arcát, melyet most megoldáshozóra sminkelt. Jelentős tömegek lehetnek vevők mindkettőre.
Fotó: Facebook / George Simion
A harcos amazon
Az egyetlen valós esélyekkel rendelkező hölgyjelöltként az USR-s Elena Lasconi igyekszik helytállni a férfiak között. Televíziós személyiségből lett Câmpulung polgármestere, 70 százalékos újraválasztása után idén nyáron elnyerte az USR elnöki tisztségét is. Nincsenek sötét foltok a múltjában, bár próbálták kikezdeni, amiért csak későn végzett egyetemet, és nem is igazán rangosat, ám a gyermekét egyedül nevelő, nehezen, de boldoguló anya képe inkább javított, mint rontott megítélésén. Övéi lehetnek a PNL-ből kiábrándult liberális szavazók voksai és természetesen a progresszív jobboldalt képviselő USR elkötelezettjei, bár a homoszexuálisokhoz való képlékeny viszonyulása eltántoríthat egyeseket támogatásától.
Azonban bizonyára lesznek olyanok, akik nem feltétlenül ideológiai megfontolásból, sokkal inkább karakán, következetes kiállása és női mivolta okán szavaznak rá. Felróják neki, hogy nem elég jártas külpolitikai témákban, bakizik államigazgatási kérdéseken, de azt is elismerik, hogy mindez tanulható. Vannak azonban olyan vélemények is, melyek szerint a szürke középszert képviseli, nincsenek kiemelkedő képességei, jó szerepléseit korábbi tévés újságírói tapasztalatainak köszönheti, előnyére válik, hogy szereti a kamera, tud bánni a szavakkal. Vasárnapi szereplése bármilyen meglepetést okozhat.
Fotó: Facebook / Elena Lasconi
Kár, hogy magyar?
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elsősorban azért vállalta az elnökjelöltséget, hogy hallassa a magyarság hangját, és ezt a feladatot igazán kitűnően teljesíti. Jó a kiállása, vannak elképzelései, szellemesen, könnyedén replikázik és nem válik hátrányára sokéves politikai tapasztalata, műveltsége sem. Sok román megfogalmazta már, hogy rá szavaz, őt találja a legjobb jelöltnek, és még többen, hogy őt választanák, ha nem lenne magyar. Ilyen esetekben a nacionalista bélyeget az Orbán Viktorhoz fűződő kapcsolatára mutogatva igyekeznek rásütni és orosz-, illetve Putyin-barátsággal is vádolják, dacára annak, hogy számos román jelöltnél radikálisabb Ukrajna-párti állásfoglalásokat fogalmaz meg.
Minden nyilvános szereplését követően elismerik, hogy igazán „elnöki” volt, mégis borítékolható, hogy 5–6 százaléknál több szavazatot nem kap vasárnap. Kár, mert nemcsak nekünk, magyaroknak, de Romániának is javára válna egy hozzá hasonló államfő.
Fotó: Facebook / Kelemen Hunor
Akik még futottak
Van még hét jelölt, kiknek nincs reális esélye második fordulóba jutni, de ilyen-olyan okok miatt mégis vállalták a kampányt.
Cristian Diaconescu, a szürke eminenciás, akit állítólag azért vetettek be a küzdelembe, hogy Geoană esélyeiből faragjon, a merev, unalmas szakember arculatát hozza, a felmérések szerint a voksok 4–5 százalékát szerezheti meg. Vannak kutatások, melyek szerint nála 1–2 százalékkal többet kaphat a független Călin Georgescu, akit sokan az AUR-hoz kötnek, a szélsőséges nacionalista ortodox vonalat képviseli és ugyanebbe a táborba sorolható Cristian Terheș is, aki az AUR színeiben lett EP-képviselő, de az államelnöki székre a Román Nemzeti Konzervatív Párt színeiben pályázik. Korábban is az EP-ben politizált, akkor a PSD listáján nyert mandátumot. Támogatottsága most 2 százalék körüli.
Az eddigi felmérések szerint százalékban nem mérhető támogatottsága van Silviu Predoiunak, aki a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetője volt 2018-ig, és saját bevallása szerint titkosszolgálati tapasztalatai sokat segítenék Romániát. Alig valamivel nagyobbra, 1 százalék alattira becsülhető Ana Birchall és Alexandra Păcuraru
esélye. Az Új Románia Párt jelöltje, az állatorvos Sebastian Popescu már öt évvel ezelőtt is próbálkozott, esélyei most sem jobbak, mint akkor.
Fotó: Facebook / Cristian Diaconescu
Jobb és bal harca?
Romániában sem a pártok, sem jelöltjeik nem képviselnek egyértelmű ideológiai irányt, szépen vegyítik a jobb- és baloldal eszméit, ám az egyszerűség kedvéért nevezzük baloldalinak a PSD-t és Ciolacut, talán ide sorolható a pártból kikopott Geoană is, a jobb oldalon sorakozik Ciucă, Simion és Lasconi. Mivel Ciolacu továbbjutása szinte biztosnak vehető, és Geoană nagyjából eljátszotta esélyeit, kijelenthetjük, a PNL, az USR és az AUR jelöltje mérkőzik meg a második helyért, közvélemény-kutatásoktól és azok megrendelőitől függően nagyon hasonló, 13–19 százalék közötti szavazateséllyel.
Logikus lenne Ciucă vagy Lasconi visszalépése, hogy minimalizálják Simion második fordulóba jutásának és Ciolacu győzelmének esélyeit, csakhogy mindegyik a másiktól várja ezt. Lasconinak nincs veszítenivalója, Ciucănak annál több. Ha nem hozza a kötelezőnek tekintett továbbjutást, nemcsak saját politikai karrierjét rántja a mélybe, de pártja hitelét is, és az egy héttel későbbi parlamenti választásokon akár 10 százalék körülire is visszavetheti a PNL szereplését. A bátor katona ezt a bátor lépést mégsem merte megtenni, annyian szajkózzák körülötte, hogy ő lesz Románia következő elnöke, hogy talán már maga is elhiszi.
Elena Lasconi sem veheti készpénznek a december 8-i szereplést. Nagyobb esélye van rá, mint Ciucănak, bevonzhatja nemcsak az USR-rajongók, de a PNL-ből kiábrándultak voksait is, és a nők szavazatait szép számmal, de mindez még egyáltalán nem biztos, hogy elegendő lesz.
A hétfő esti, Digi24-en rendezett jelöltvita győztesének egyértelműen George Simiont kiáltották ki, és úgy tűnik, a liberális eszméket valló hírtévé demokráciát hirdető igyekezetében már le is terítette a vörös szőnyeget az AUR-vezér elé a Cotroceni-palotába vezető úton. Jelen állás szerint neki van a legnagyobb esélye második fordulóba jutni, és elhamarkodott lenne legyinteni, hogy ez Ciolacu biztos győzelmét jelenti-e, azt, hogy megismétlődik a 2000-es Iliescu–Vadim Tudot párharc, mert ma a helyzet egészen más. Ciolacu beágyazottsága sokkal kisebb, mint annak idején Iliescué, és az őt körüllengő botrányok miatti számlát várhatóan a második fordulóban kell majd törlesztenie, Simion népszerűsége pedig egyre növekszik. Csalókák lehetnek a felmérések is, eddig az AUR az urnáknál mindig felülmúlta a közvélemény-kutatásokban mért százalékokat, jelöltjük pedig a második fordulóban begyűjtheti a most vasárnap Călin Georgescura, Cristian Terheșre, Silvu Predoiura, Ana Birchallra és Alexandra Păcurarura leadott voksokat is, hisz nagyon hasonló eszméket hirdetnek, sőt, rá szavazhat a liberálisok elég népes nacionalista tábora is. Jelen helyzetben egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy Simion, ha második fordulóba jut, akár meg is nyerheti az elnökválasztást.
Továbbjutása hatalmas lendületet adhat párjtának is, december elsején, a parlamenti választásokon akár 25–30 százalékot is megszerezhetnek. Képzeljük el a következő román parlamentet: 30 százalékos PSD-vel, hasonló súlyú AUR-ral. Nagyon veszélyes terepre sodródhat Románia, hála a nagy pártok okoskodó taktikázásainak.
Mit tehetünk?
Nagyon sokat nem, de elmehetünk, és az első fordulóban támogathatjuk Kelemen Hunort és a józan ész politikáját, a másodikban pedig igyekezhetünk győzelemre juttatni a kisebbik rosszat. Sok magyar számára is vonzó lehet Simion karakán, rendszerellenes kiállása, de sötét nacionalizmusa, melyet most ügyesen takargat, hatalmas veszélyeket hordoz. Ha érvényesül a nem is oly lehetetlen forgatókönyv és sikerül győznie, nagyon nehéz évek várhatnak az erdélyi magyarságra.
