De legalább mintha nagyon békés lenne a hangulat Románia és Magyarország között, és úgy tűnik, mintha a két ország erős baráti viszonyra törekedne. A még (kevés ideig) fungáló miniszterelnökünk, Marcel Ciolacu karon fogta Kelemen Hunort, és elmentek Orbán Viktorhoz Budapestre. Jó hosszú ideig azt hallottuk, hogy Magyarország kiterjesztette szuverenitását Románia egy részére (mert szeretné Erdélyt), és hogy Orbán Viktor csak egy Putyin-pincsi. De az utóbbi hetekben, hónapokban a román sajtóban, hírtévékben az ilyen vélemények halkabbak és ritkábbak lettek, főleg, amióta július végén Orbán Viktor találkozott Marcel Ciolacuval, és megígérte, hogy az EU soros elnökeként Magyarország beveszi célkitűzései közé Románia teljes körű schengeni csatlakozásának ügyét. Azóta a két ország vezetői reménykedve tekintettek egymásra – kivéve Iohannis elnököt, aki legutóbb még Budapesten is hátat fordított Orbánnak. Most aztán a budapesti sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a négy ország: Románia, Bulgária, Ausztria és Magyarország azon dolgozott, hogy január elsejétől Bulgária és Románia is teljes jogú schengeni tag legyen. Orbán Viktor abban reménykedik, hogy – mint mondta – „amikor a miniszterelnök úrhoz megyek január elseje után autóval, nem állítanak meg a határon”.

De azért nem kell túlzott reményeket táplálnia Orbánnak, mert hátha olyan elnöke vagy miniszterelnöke lesz Romániának, aki nemkívánatos személynek nyilvánítja (ahogy azt az egyik elnökjelölt, Elena Lasconi is említette).

Ciolacu azt mondta, hogy amikor legutóbb itt járt Orbán, egy filmből idézett, és kijelentette: „Ez egy szép barátság kezdete.” Megköszönte Románia schengeni csatlakozásával kapcsolatos állandó munkáját, és partnerének, Kelemen Hunornak is, hogy kettőjük között kötőanyagként működött közre. (Eddig arról volt szó, hogy Budapesthez lojális.)

Végül is örömmel tölt el, hogy a két ország miniszterelnöke ilyen békés húrokat penget.

A világbékében is reménykedtünk, mert arról volt szó, hogy ha Donald Trump nyeri meg az elnökválasztást Amerikában, nem a harmadik világháború, hanem a világbéke tör ki. Most meg a frász, mert halljuk, hogy a világháború veszélye soha nem volt ilyen nagy, mint amilyen most lesz két hónapig. Ki tud ezen eligazodni?

A leköszönő elnök, Joe Biden megengedte, hogy az ukránok korlátozott módon használhassák az ATACMS típusú nagy hatósugarú rakétákat oroszországi célpontok ellen. Aztán a britek és franciák is. Ezeket a rakétákat az adományozóik irányítják, de az indítógombot ukrán ujjak nyomják meg. Aztán az amerikai védelmi miniszter engedélyezte gyalogsági aknák szállítását Ukrajnába (ezek olyanok, hogy az embernek nem kell repülőgépre ülnie, hanem csak rálép, és máris repül).

Mindezekről tudomást szerezve Oroszország máris reagált, és az oroszok hirtelen köztes hatósugarú ballisztikus rakétát (IRBM) vetettek be, olyant, amely alkalmas atomtöltet szállítására is. Az az érdekes, hogy játsszák a sportszerű, lovagias ellenfelet, mert értesítik egymást harcias lépéseikről. (Ezek netán még abban is megegyeztek, hogy hová és mikor küldik atomtölteteiket?) Mi meg azt hittük, hogy a világbéke és nem a világvége felé haladunk. Közben állítólag észak-koreai katonák mentek segíteni az oroszoknak. Végül is egy jobbacska rakéta egymillió dollárba kerül, kevés van belőlük, de az emberélet olcsó, és sok a katona.

Az is lehetséges, hogy az új elnök, Trump megegyezett a régi elnökkel, Bidennel, hogy engedélyezze a nagy hatótávolságú rakéták és egyebek szállítását Ukrajnába. Aztán két hónap alatt akár egy atomháborút is le lehet bonyolítani, és akkor aztán jöhet Trump, és békét tud teremteni, már ha lesz még kinek. Pedig a békét sokan akarják. A Gallup intézet szociológiai vizsgálata szerint már az ukránok 52 százaléka is béketárgyalásokat szeretne, és csak harmaduk gondolja úgy, hogy a harcokat folytatni kell.

A végén már egészen össze vagyunk zavarva, mert nem tudjuk, hogy tulajdonképpen ki akar háborút és ki békét.

Budapesti tárgyalások Marcel Ciolacu és Orbán Viktor között. Fotó: Facebook / Marcel Ciolacu