– Kezdjük talán Kézdivásárhely metropoliszövezetével. Ez egy átfogó, sok embert érintő terv, mit kell tudni róla, milyen előnyökkel jár?
– Egy fejlesztési régióról beszélünk, ez egyébként az RMDSZ-nek köszönhetően került be az erre vonatkozó törvénytervezetbe. Az volt a lényeg, hogy ne csak nagy települések, hanem kisebb városok – mint például Kézdivásárhely – is élvezhessék az ezen övezetek nyújtotta előnyöket. Ezért sokat lobbiztam, mivel vannak olyan pénzek, amelyeket az Európai Uniótól csak nagyobb léptékben gondolkodva lehet lehívni. Így alakult meg a Kézdivásárhely–Kovászna fejlesztési régió, húsz tagja van, és az első projekt, amelyre koncentráltunk, a gázvezetés volt. Romániában kiírtak egy gázhálózat-fejlesztési programot, erre a metropoliszt jelentő egyesületen keresztül azonnal le is csaptunk. 13 település csatlakozott a projekthez, amit szerencsésen meg is nyertünk.

– Mit jelent ez a háromszékieknek?
– Jelenleg úgy néz ki, hogy az önkormányzatok elvégezték a bürokratikus teendőket, a tervek elkészültek, hamarosan a dokumentáció fel is lesz töltve a szakminisztériumhoz. Jelentős összegről van szó, amely révén a térség gázhálózata össze lesz kapcsolva. Mintegy 380 kilométer vezetékről van szó, amely Esztelnektől Zágonig lefödi Kézdi- és Orbaiszéket. Ez azért fontos számomra, mert én vállalkozó típusú ember vagyok, az üzleti szférából érkeztem a politikumba. Ha azt akarjuk, hogy a vidék és a térség fejlődjön, munkahelyek teremtődjenek, akkor ahhoz szükségesek az infrastrukturális beruházások. A megyei és az országutak tűrhetőek, hiányzik ugyan az autópálya, de becslésem szerint 2030-ra az is elkészül. A befektető kényelmesen el tud majd ide jutni, ahol a teljes közművesítés a rendelkezésére áll, így várható a beruházások számának növekedése, és ezáltal a vidék fejlődni fog.

– Az elmúlt időszak alatt végre megvalósult a szövetkezet is…
– Ennek létrehozásával már tíz éve próbálkoztam. Ez volt életem legnehezebb kihívása – ezt vállalkozóként is mondhatom. De sikerült, felépítettünk egy tejfeldolgozót, jelenleg mintegy négyszáz üzletben vannak jelen a Kézdi Tej termékek. A legnagyobb gondot most a piac jelenti. Nagyon nehéz betörni, hiába, hogy helyi alapanyagból állítunk elő helyi terméket. A nagy kereskedőházak és a konkurencia nem néz jó szemekkel, most azzal küszködünk, hogy a piacot kiterjesszük és stabilizálni tudjuk. Köszönetet is kell mondanom a gazdáknak, hogy mellettem álltak és állnak, és türelemmel viszonyultak, jelenleg úgy látom, hogy sikerül ezt is befuttatni. A háromszékiek azzal segíthetnek, hogy vásárolják az itt előállított termékeket, ezzel segíthetnek a gazdáknak.

– A gazdasági élethez kapcsolódik a Kantai Szakképző beindítása is.
– Tíz évvel ezelőtt, amikor Böjte Csaba testvérrel az épület felújítását tűztük ki célul, még mi is kételkedtünk abban, hogy megmenthető-e. Ő sem, én sem adtam fel, az épület megújult, négymillió euróba került a munkálat. Kézdivásárhely egykoron a vargák városa volt, a mesterségeket akarjuk ismét előtérbe hozni, ranggal felruházni, és ezért indítottuk el a Kanta Szakképző Központot. Eddig mintegy kétszáz személy tanult szakmát, legyen szó vendéglátó- vagy építőiparról. Idén nagyjából százötvenen iratkoztak be. Ezt szeretnénk továbbfejleszteni, célunk az, hogy ne csak Háromszék, hanem egész Erdély egyik emblematikus szakképzőjévé nője ki magát, ennek munkáját most már a Kelemen Didák nevét viselő alapítvány is segíti, amelynek kuratóriumi tagja vagyok.

– Még milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Ahogy említettem, én vállalkozó típusú ember vagyok. Nekem prioritás – de ez az RMDSZ politikája is –, hogy könnyíteni kell a vállalkozók terhein. Nem szabad, hogy az állam csak „fejjen”, kiszámíthatatlan adózási környezetet teremtve. Ezt kell megszüntetnünk. Úgy gondolom, hogy a munkáról le kell venni a terheket, a vállalkozókat pedig több pályázati lehetőséghez kell juttatni. Erre lenne pénz is, mindössze a bürokráciát kell csökkenteni. A gazdaság gerincét kis- és középvállalkozások teszik ki, háromszéki statisztikák szerint négyszer nagyobb a produktivitásuk, mint egy nagyvállalatnak. Amin dolgozni kívánok: a fizetéseken az adóterheket csökkenteni kell, hogy a munkavállalók több pénzt vihessenek haza, hiszen Európában itt van a legnagyobb adó kivetve a bérekre, ez tarthatatlan. Ha több pénzük van, nő a fogyasztás is, a gazdaság így tud nőni.

– A jegybank vezetője mégis adóemelésről beszélt. Akkor lesz vagy sem adóemelés?
– Én semmilyen adóemeléssel nem értek egyet. Románia nagyon rosszul áll az áfabegyűjtés tekintetében, azzal kellene foglalkozni, és békét hagyni a becsületes vállalkozóknak. Ha az áfát sikerül rendesen begyűjteni, akkor nincs szükség semmilyen emelésre. Ezek szerint a jegybank elnöke nem bízik az állam azon képességében, hogy ezt véghez tudja vinni. A legtöbb vállalkozó, akit ismerek, becsületesen fizeti a járandóságokat. Ha az áfa befizetését sikerül legalább ötven százalékkal emelni, akkor a többi vállalkozást nem kell fölösleges adóterhekkel megnyomorítani és tönkretenni. Ezek mellett túl sok a bürokrácia és túl nagy az államapparátus is, ezen változtatni kell.

(Comandat de UDMR, realizat de Editura Háromszék Kiadó SRL, Cod MFC: 13240004)