A felirat három sorból áll, szépen kidolgozott betűkkel, harmonikusan megszerkesztett szöveggel. Még az egyes sorokban található jelek száma is (14-15-16) egyenletes. A szöveg betűit, jegyeit (kinyomtatva) nagy gonddal és hitelességgel kontúroztam, egyeztettem a publikálóval.

A visszatérő betűcsoport, a „F I A” sejtetni engedte számomra, hogy egy név- vagy nemzetségtáblázatról van szó, amit azonnal jeleztem is. Keresztrejtvényekhez hasonló módszerrel hamar meg lehetett oldani. A nagy tapasztalatú, miskolci illetőségű Sólyom Ferenc (Ráró) a téglalap alakú jelet CS betűként értelmezve az első szót KRCSN, KaRáCsoN-ként oldotta fel úgy, hogy a jel egy másik előfordulási helyén is értelmes név volt kinyerhető, valamint ő olvasta el a MTYS – MáTYás nevet, meglátva a TY betű tető- és talprészének egybeírását. Úgyszintén ötletesen a BáLiNT nevet ismerte fel további három betűben. Igaznak bizonyult Tőkés Lórántnak az a sejtése is, hogy az első és utolsó név ugyanaz, tehát nyitja és zárja a szöveget, és hogy az első sor utolsó névbetűje MR.

Külön örömömre szolgált, hogy a szóelválasztó pontokat, ahol indokolt volt, következetesen használták, eldöntve egy régi vitát. Mindezek előrebocsátásával közlöm a szöveg szerintem való átiratát, a szóelválasztó pontok helyett + jelet használva:

KaRaCSo(u)N+FIA+CSoMoR+FIA+MóR
FIA+MáTYáS+FIA+BáLiNT+FIA
JáNoSI+ V ? SZLoBo SZLo T+KaRaCSo(u)N

A kérdőjel helyén levő betű feloldása bizonytalan, lehet rövidítés elválasztójegye, további kutatást érdemel, de úgy emlékszem, eléggé körbe volt járva a vargyasi rováslelet kapcsán. A harmadik sor nyolc jórészt ismert jelének olvasata még feloldásra vár.

Sántha Attila erről a következő meglátását közli, mely meggyőződésem szerint közelebb visz a megnyugtató válaszhoz: „Amennyiben a templomra, alapítóra vonatkozó információkat rögzítő kőtábláról van szó – márpedig nagyon úgy néz ki –, akkor szerepelnie kell rajta évszámnak is. A harmadik sor közepén levő nyolc jel utolsó négy jele, a BSzLT nekem ezt juttatja eszembe: -be szület(ett). Következésképpen az előtte levő négy jelnek évszámnak kell lennie, talán vegyes római-rovás évszámnak, így az M-nek látszó jel M is (azaz római ezer). Az M után következő jelt rovás 1-esnek nézem (a felső és alsó vonalra azért van szükség, hogy ne lehessen összetéveszteni betűjellel). Utána viszont nem vonalka, hanem tisztán nyílvessző következik, azaz rovás C. Utána rovás L. Összeolvasva: M1CL, azaz ezeregyszázötven. A számokat – ezer, egyszáz, ötven – pontok választják el. A nyolc jel megfejtése tehát: ezeregyszázötven-be szület(ett) Karácsony. Olvasatom akkor állja meg a helyét, ha az M után ténylegesen is van pont (amit látni vélek) – ehhez a fotónál pontosabb visszaadásra van szükség.”

Összegezve: ez a lelet óriási fontosságú, számos eddigi töredéket, sejtést magyaráz meg vagy cáfol majd meg visszavonhatatlanul hitelességével. Jeltanilag, történelmileg, de egyházilag is felkavarja majd a vizeket. Kapcsolódást jelent a sokszor legendának minősített székely hagyományokhoz. Csak egypárat jelzek a fontosabbak közül.

• Ez a nemzetségtábla felsorolja a Karacso(u?)n nemzetséget hetedíziglen, ahol az alapító ős és a legutolsó (templomépítő?) ugyanazt a nevet viseli. Ez a nemzetségi leszármazásismeret minden sztyeppei népre jellemző volt a 20. századig. A bőrre írt, hasonlóképpen vezetett családi táblázatokat („Szezsere”) a szovjet hatalom üldözte és majdnem teljes egészében megsemmisítette.

• A nevek elemzése a felirat datálásában segít majd, amikor összevetik azokat az illető nevek (vagy azokat viselő személyek) első írásbeli megjelenésével.

• Ez a kő egyértelműen bizonyítja, hogy a rovásírás használata ismert és megbecsült volt a kereszténység felvétele után is, legalábbis Székelyföld keleti részében. A jelek kezelése magas fokú írásbeliségre utal. Később a latin rovására visszaszorult, bár kevés 13–14. századi latin feliratot ismerünk a régióban.

• Az alapítók nemzetségét, nevét rögzítő emléktábla elhelyezését a bejárat torony felőli oldalán vagy a bejárati ajtó fölött a keleti egyház hagyományai megőrizték az idők folyamán, bár a 10–13. századig a nyugati egyháznál is fennmaradhatott, különösen a peremvidéken. És fenn is maradt, mint a lelet (szaknyelven pisanie) bizonyítja.

• Karácsonyfalva – úgy, amint azt sokan sejtették – nem a keresztény ünnepről, hanem személynévről kapta a nevét, akár csak a korabeli székely települések nagy része. Nincs például Pünkösdfalva vagy Húsvétfalva.

Folytathatnám a fontossági sort, de előttünk a jövő. További sikert minden kutatótársnak, ne engedjük e lelet elsikkadását és félremagyarázását. Ritkán nyit a történelem ilyen ablakot a múltra. A régészetben egyetlen feliratos kő megváltoztathatja a múlt egy részének értelmezését, mint azt számos egyiptomi, perzsa, görög, latin példa mutatja.

Aki jobbat tud, meg tud világítani vagy cáfolni valamilyen meglátást e szövegből, kérem, tegye: készségesen javítok az észrevételező nevének említésével.

SZÁSZ TIBOR ANDRÁS

(A szerző Felsősófalva református lelkésze)