A székely kapuk útja címmel Dimén Levente vargyasi származású, jelenleg Zetelakán tanító földrajztanár tartott előadást november 19-én este Baróton, a Demeter Zoltán által szervezett Tortoma Önképzőkörön.
Az igen érdekes előadáson a pedagógusi munkája mellett fontos közösségi szerepet, éspedig a székely kapuk felleltározását, megőrzését felvállaló pedagógus vázolta a helyi, zetelaki diákokkal együtt végzett munkáját, melynek eredményeképpen sikerült a faluban megfordítani a székely kapukról való lemondás nemkívánatos folyamatát, ma már egyre több helybéli véli úgy, hogy azok igenis nagy értéket jelentenek, fontosak a közösségnek.
A faluban most már ismét készítenek székely kapukat, sőt, a régieket is megőrzik egy erre kijelölt helyen, arra gondolva, hogy – Wass Albert szavaival élve – egyszer talán majd ismét jönnek boldog építők, unokák, dédunokák, akik visszaállíthatják az elődök által értéktelennek vélt, lebontott kapukat.
Illusztrálva a helyzetet, az előadó részletezte, hogy alig negyven év alatt a székely kapuk száma a faluban szinte megfeleződött. 1973-ban még 450-et írtak össze, 2008-ban már csak 266-ot. Viszont székely kapuk tekintetében Zetelaka így is világelső maradt, a térségben ma több mint 700 székely kaput tartanak nyilván. És ezt tudják a turisták is, akik még mindig nagy számban érkeznek, érdeklődve a székely nevezetesség iránt, melyeknek jelentőségéről Nyirő József a következőket mondta: „A székely kapu a székely ház mértékadó dísze és koronája, melyet valóságos családtagjának tekint a gazda”.
Hogy ez így is maradjon, az előadó felhívta a figyelmet az arányosság betartására, hangsúlyozva, aki székely kaput állítana magának, figyeljen arra, hogy az ne legyen se túl nagy, se túl kicsi, se túl díszes, se túl szegényes. Ez persze ízlés kérdése is – mondta –, de azért nem árt kapuállítás előtt tanulmányozni a helybéli hagyományokat, netán elmenni egy múzeumba és tanácsot kérni szakembertől is.
Dimén Levente beszélt a diákokkal közösen végzett, rendhagyónak mondható értékmentő munkájáról is. Térképeket készítenek a faluban található székely kapukról, azokról kiadványokat szerkesztenek és jelentetnek meg, a falu különböző pontjain ismertető táblákat helyeznek el. A diákok számára vetélkedőket szerveznek, s pluszpont jár, ha a diákok bevonják szüleiket és nagyszüleiket is a versenyekbe. „Nem véletlen, hisz minden, az idősebbek által átadott információ egy érték” – vallotta.
Néha összehívják a székelykapu-tulajdonosokat is, akikkel megbeszélik az esetleges tennivalókat, a kapuk állagmegőrzése céljából akár anyagi segítséget is nyújtanak nekik. „Mindebben partner a zetelaki önkormányzat, ami egy nagyon fontos dolog” – hangsúlyozta. Folyamatos képzéseket is szerveznek ácsoknak, faragóknak, székelykapu-készítőknek, s minden évben megtartják a székely kapuk nyílt napját is. Összegzése szerint a székely kapu, minden hullámvölgy ellenére, ma reneszánszát éli, a meglévő kapuk megőrzése pedig azért kiemelt feladat, mert ezek a reprezentatív tárgyak a székelységnek mint közösségnek a megítélését javítják a nagyvilágban, ugyanakkor erősítik a székelység származási tudatát, büszkeségét is.
