A pereszkefélék nagy családja (Tricholomataceae) több nemzetséget és számos fajt foglal magában. A tölcsérpereszkék (Lepista génusz) valahova a pereszkék és a tölcsérgombák közé sorolhatók.
Rendszertani helyük egyelőre bizonytalan, az utóbbi időben több tagjukat átnevezték és más nemzetségbe sorolták. Legtöbbjük ehető, vastag húsú, gyakori faj, egészen a tartós fagyokig lehet rájuk számítani. Egy részük olykor a városba is belátogat.
Szürkéslila pereszke (Lepista sordida)
A kalap átmérője ritkán haladja meg az 5 centimétert, előbb domború, idősen ellapul, néha ki is tölcséresedik, közepe enyhén púpos, széle hullámossá válhat. Kalapbőre sima, csupasz, zsíros tapintású. Szép gomba, több színváltozata ismert: ibolyás, rózsás-, szürkéslila, szürkés- vagy lilásbarna. Erősen higrofán, száraz időben fehéresre kihalványul. A lemezek közepesen sűrűek, különböző hosszúak, enyhén tönkre futók, előbb halványlilásak, idővel piszkosbarnásak. A tönk karcsú, hengeres, gyakran a töve felé elvékonyodó, lilásbarna alapon, fehéren szálas. Húsa a kalapban vékony, puha, törékeny, a tönkben rostosabb, halványibolyás színű, a tönkben kissé sötétebb, enyhe ízű, fiatalon kellemes illatú, idősen kissé dohos szagú. Korhadékbontó, tápanyagban gazdag talajon, erdőben, legelőn, gyakran emberközelben, kertben, komposzton terem főleg ősszel. Könnyedén átvészeli a novemberi enyhébb fagyokat.
A városban ritka, alig négy megfigyelést jegyeztem Sepsiszentgyörgyön. A településen kívül sem gyakori. Számítottam, hogy megjelenik a város területén, ugyanis előfordulásáról megbízható információim voltak. László Kálmán már 1970-ben jelezte az Őrkő alatt, egyik ismerősöm pedig, akinek a Kula-kertben volt zöldségese, a 2000-es években rendszeresen gyűjtötte. Míg személyesen is meggyőződhettem sepsiszentgyörgyi jelenlétéről, elég soká, egészen 2020 októberéig kellett várnom. Ekkor az Erzsébet parkban, a Mikó-szobor közelében bukkantam rá. A kezdet volt nehéz, utána több élőhelyét is megtaláltam.
Alaposan hőkezelve ehető ugyan, de a konyhában nem veheti fel a versenyt ízletesebb rokonaival, a lila- vagy a lilatönkű pereszkével. A helyi gombászok nem is gyűjtik. Fogyasztásuk más fajokkal vegyesen elkészítve ajánlott. Egyes források gyógygombaként is számontartják (antimikrobiális, antioxidáns hatást tulajdonítanak neki), sőt, Távol-Keleten még termesztésével is próbálkoznak. Erdőben, erdőszélen össze lehet téveszteni a lilás színárnyalatú, hasonló termetű, mérgező kígyógombákkal.
Farkas János
.jpg)
