Szinte nem telik el az esztendő egyetlen hónapja sem anélkül, hogy ne lehetne beszámolni a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium Alapítvány legfrissebb jótékony, támogató tevékenységéről, amely az iskola múltját összeköti a jelennel és példát mutat az utánunk jövőknek. Ennek a szerteágazó önkéntes munkának egyik állomásaként múlt pénteken az iskola egykori tanárára, az 1956-os magyarországi eseményekkel összefüggésben ártatlanul elítélt és börtönviselt Erőss Jánosra emlékeztek.
A néhai Könczei László elismert sepsiszentgyörgyi ügyvéd egykori házában, az általa a Székely Mikó Kollégium Alapítványra hagyott ingatlanban tartott megemlékezésen Keresztes László, az alapítvány jelenlegi elnöke röviden vázolta az 1991-ben bejegyzett civil szervezet tevékenységét. Az elmúlt több mint három évtized alatt közel kétezer diáknak nyújtottak tanulmányi ösztöndíjat, folyamatosan gondozzák a helyi református vártemplom kertjében az egykori mikós tanárok és elhunyt diákok emlékére felállított kilencven kopjafát, közel száz tanári sírt jelöltek meg emléktáblával, és gondozásba veszik az utódok hiányában elhanyagolt mikós tanári sírokat. A kegyeleti megemlékezések mellett az alapítvány támogatást nyújt a Székely Mikó Kollégiumban működő sport- és művészeti csoportoknak, ezáltal Sepsiszentgyörgy hírnevének öregbítéséhez is hozzájárul – ismertette Keresztes László.
A csatószegi születésű Erőss János 1955-től két és fél évig, letartóztatásáig volt a Székely Mikó Kollégium tanára. Úgy esett vád alá a mikós diákok 1958-as perében, hogy fel kellett mutatni valakit a Mikó tantestületéből, aki alkalmatlan arra, hogy felismerje az iskola diákjainak az 1848-as emlékmű megkoszorúzása miatt rendszerellenesnek minősített cselekedetét. Ráadásul arról sem jelentett, hogy a Nagy László által egy helyi könyvesboltban kezdeményezett, Kossuth Körnek nevezett baráti társaságban megosztották gondolataikat a magyarországi eseményekről. Ezért Nagy Lászlót húsz, Erőss János tanárt tizenöt, Csákány Zsigmondot tizenkét, Bende (Tompa) Editet hét év börtönbüntetésre ítélték. A sepsiszentgyörgyi Könczei-házban múlt pénteken tartott találkozón ezekről tájékoztatott Keresztes László, a Székely Mikó Kollégium Alapítvány elnöke, majd a jelenlévők Erőss Jánoshoz kötődő személyes élményeikről számoltak be.
Bordás Attila, az 1958-as koszorúzás elítéltje tanítványa volt Erőss Jánosnak, egykori tanára meghurcoltatásáról személyes élményekkel is szolgált. A Brăilai Nagyszigeten végzett kényszermunka, a szamosújvári és nagyenyedi végrehajtó börtönökben eltöltött évek Erőss Jánost nem tudták megsemmisíteni – mondotta. Az ’56-osok perében Erőss János tizenöt év börtönbüntetést kapott, amiből több mint öt évet kellett letöltenie kényszermunkán és végrehajtó börtönökben, hazatérésekor munkakeresőként kezdte életét. A megemlékezésen elhangzott, hála a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum akkori igazgatójának, Székely Zoltánnak, aki alkalmazta Erőss Jánost, s bár sokan úgy vélik, eldugták az intézmény egyik, nem túl előtérben lévő osztályára, mégis dolgozhatott.
Delne András nyugalmazott kémiatanár kollégaként elevenítete fel Erőss János egyenes tartását, József Álmos egykori tanítványként azt emelte ki, hogy Erőss János keserédes humorával már akkor, a tiltott időben is társadalmi bírálatot fogalmazott meg az iskola faliújságja írásaiban.
Az, hogy később Erőss Jánost csontfaragványairól többen ismerték, mint ’56-os múltjáról, nem arról szól, hogy a vele történt események kevésbé lennének fontosak, de méltánytalanul kevés szó esett arról a történelmi visszapillantókban, hogy a második világháborúban elszenvedett orosz fogság után hogyan esett a rendszer áldozatául 1958-ban – fogalmazták meg az emlékezők. Többen azt is szóvá tették, az a korosztály, amely ’56 fontosságát felméri, elég idős ahhoz, hogy emlékei viszonylag távolinak tűnjenek a jelenlegi fiatalok számára, sokan már nem élnek azok közül, akiket akkor meghurcoltak, börtönbe zártak, de az utókor kötelessége emlékezni rájuk és ’56 szellemét ébren tartani. Leszögezték: „Nem politikusok, nem rendszermegmondók, csupán túlélői egy olyan kornak, amikor életük egyetlen tollvonástól függött. Nem akarnak ilyen világot, nem akarják, hogy mindaz megismétlődjék, amit korábban nekik el kellett szenvedniük.”
A megemlékezés során megkoszorúzták az Erőss János sírjánál nemrég állított, Veress Ferenc népművész által készített kopjafát a helyi katolikus temetőben, ahol a család, a Mikó-alapítvány, egykori bajtársak, a volt politikai foglyok háromszéki szervezete, barátok, tanítványok rótták le kegyeletüket Erőss János és az erdélyi ’56-osok emléke előtt.
.jpg)
