Tűzzel játszanak a román államiság alappilléreinek számító intézmények. Döbbenetes az a felelőtlenség, amellyel viszonyulnak minden demokráciák legalapvetőbb aktusához, a választáshoz. Az alkotmánybíróság tegnapi döntése, melyben elrendelte az elnökválasztás első fordulójában leadott szavazatok újraszámolását, beláthatatlan következményekkel járhat, és félelmetes forgatókönyvek előtt nyitja meg az utat.
Románia rendszerváltozás utáni történelmében nem volt még példa arra, hogy az alkotmánybíróság az összes leadott szavazat újraszámolását rendelje el. Ezzel gyakorlatilag maga kérdőjelezi meg a választások tisztaságát – és rendíti meg a társadalomnak a szavazási folyamat korrektségébe vetett bizalmát. Kevés olyan intézménye volt a román államnak, amely a rendszerváltozás óta eltelt három és fél évtizedben mindvégig viszonylag magas, mondhatni töretlen bizalomnak örvendett. Különösebb problémák nélkül történt mindig a hatalom átadása, egymást követték a kormányok, jöttek az új államfők a régiek helyébe – a választás folyamatát szinte mindvégig elég magas fokú bizalom kísérte. Ez lett most oda az alkotmánybíróság tegnapi döntésével.
A taláros testület ítélete már csak azért is óriási felelőtlenségre vall, mert olyan pillanatban jött, amikor a román társadalomban tetőfokára hágott a feszültség – tükrözte ezt egyrészt a szélsőséges erők előretörése, másrészt a választási eredmény kiváltotta sokkhatás, mely nyomán több nagyvárosban szinte azonnal utcára is vonultak a demokratikus értékek védelmében. Ennél is nagyobb gond, hogy az újraszámolás változtathat az első forduló eredményén: a második és a harmadik helyezettet ugyanis alig 2700 voks választja el egymástól. Ilyen szoros különbség esetén megeshet, hogy borul a sorrend: képzeljük csak el, milyen reakciót vált ki a hazai társadalomban az, ha az újraszámlálás nyomán Marcel Ciolacut kiáltják ki befutónak! Aligha elkerülhető, hogy tüntetések, utcai tiltakozások kezdődjenek, az erre születő válaszreakciók pedig teljesen kiszámíthatatlanok. Mi lesz, ha egyik vagy másik fél egyszerűen nem fogadja el az új eredményt? Vagy akár a régit? Mi történik, ha mindenki az utcán keresi a maga igazságát? Fenntartható lesz-e a rend? A lehetséges forgatókönyvek némelyike rémisztő perspektívát kínál – ha szerencsénk van és észhez térnek az illetékes vezetők, talán elkerülhető a káoszba süppedés, de a választás tisztaságába vetett hit aligha marad a régi, és ennek akár évtizedekre kiható következményei lehetnek.
Bármi történjék, mindennél fontosabb, hogy most, amikor a teljes román közéletben eluralkodni látszik a káosz, mi, magyarok zárjuk sorainkat, és pillanatig se tévesszük szem elől a célt. Amely számunkra a magyar közösség összetartásának, erejének, demokrácia iránti elkötelezettségének felmutatása a december elsejei parlamenti választásokon való minél nagyobb arányú részvétel révén. Fogjuk meg egymás kezét, kapaszkodjunk egymásba, legyünk mi a rend a káoszban, az értelem az őrületben, a csend a zajban. Városaink, falvaink most a nyugalom, a biztonság, a béke szigetei – ne engedjük, hogy a Bukarestből érkező hullámok feldúlják otthonunkat, védjük meg szülőföldünket, óvjuk szeretteinket. Csak annyit kell tennünk, hogy vasárnap szavazunk.
Fotó: Albert Levente