Ráadásul immár „román szála” is van a történetnek: a georgiai államfő a romániai elnökválasztás második fordulója előtt figyelmeztette a romániai választópolgárokat, hogy Călin Georgescu egyértelműen a Kreml üzeneteit közvetíti. Noha egyáltalán nem valószínű, hogy a georgiai elnök szavaira túl sok romániai szavazópolgár figyelne, érdemes azért kicsit alaposabban a georgiai fejlemények mögé néznünk, főleg, hogy a téma igencsak leegyszerűsítve: a jó és a rossz, angyalok és démonok, nyugat és Oroszország harcaként jelenik meg mind a romániai, mind a nyugati sajtóban.

Mint arról beszámoltunk, Georgiában október végén zajlott a parlamenti választás, mely során 53,9 százalékkal győzött a Grúz Álom nevű, immár tizenkét éve kormányon levő párt, amelyet az ellenzék, az államelnök, a nyugati sajtó jelentős része és az Európai Unió oroszbarátnak tart. Az ellenzéki alakulatok 37 százalék körüli eredményt értek el – utóbbiak és az ő oldalukon álló államelnök szerint azonban a választást elcsalták a Moszkvához közel álló erők. A voksolás menetéről kiadott első nemzetközi értékelések felemásak voltak ugyan, de egyértelmű csalást nem állapítottak meg. A grúz ellenzék, az Európai Unió és az Egyesült Államok „rendellenességekről” beszélt, többen orosz beavatkozási kísérletet emlegettek. A voksolást követően utcai tüntetések kezdődtek, ezek azonban kis idő múlva elcsitultak.

A történet azonban újabb csavarral folytatódott. Több héttel a választást követően, múlt csütörtökön az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben megállapította, hogy az európai uniós tagjelölt Georgiá­ban október 26-án tartott parlamenti választások nem voltak sem szabadok, sem tisztességesek, és az ország „folyamatos demokratikus visszalépéséhez” járultak hozzá. A képviselők úgy vélték továbbá, hogy az EU-nak szankciókat kell bevezetnie, és korlátoznia kell hivatalos kapcsolatait a tbiliszi vezetéssel.

Válaszként az uniós állásfoglalásra az Irakli Kobakhidze miniszterelnök vezette grúz kormány bejelentette: 2028-ig felfüggeszti a csatlakozási tárgyalások megkezdését, továbbá elutasítja az EU pénzügyi támogatását. A kormány bejelentését követően újabb tüntetések kezdődtek Georgiában, előbb a fővárosban, majd több nagyvárosban tízezrek vonultak utcára attól tartva, hogy az ország letérhet az európai integráció útjáról.

A tüntetők motivációi nagyon jól érthetőek: Georgia számára Ukrajna miatt most van időablak a csatlakozásra. Ha elhalasztják a tárgyalásokat, akkor hosszú-hosszú éveket buknak, és az EU-tagság reménye elillan. Nehéz hetek következnek majd – írta közösségi oldalán Anton Bendarjevszkij geopolitikai elemző, a posztszovjet térség szakértője, értetlenségét fejezve ki ugyanakkor, hogy a kormány reakcióját kiváltó európai parlamenti határozatnak mi volt a célja és értelme. A grúz kormány reakcióját túlzónak tartja, ugyanakkor szerinte az EU nem is igazán hagyott neki mozgásteret. „Gondoljunk bele abba, hogyan tudna folytatni bármilyen érdemi tárgyalásokat az európai integrációról az a kormány, amelynek a legitimitását kérdőjelezte meg az Európai Parlament, és amelynek a vezetői európai szankciók alatt vannak” – vetette fel Anton Bendarjevszkij.

A helyzet komplexitására, az uniós lépés kockázataira hívta fel a figyelmet Demkó Attila író, geopolitikai elemző is. „Van egy 3,7 milliós ország, amely nem határos a katonai törpe EU-val, van viszont egy 900 kilométeres határa a 150 milliós Oroszországgal, amely ugyan nem egy szuperhatalom szárazföldi erőben, de sokszorosa Grúzia erejének. Grúziának emellett van két szakadár köztársasága, de facto Oroszország bábállamai. Fővárosa könnyen támadható. Van egy NATO-szomszédja, Törökország, de Ankarától nem várhat semmit. (…) Mi a geopolitikai matek? Az, hogy Grúzia Oroszországnak teljesen kitett, és reménye sincs, hogy bárki segítsen rajta. 2008-ban a NATO-tagság fals neokon ígérete után ebből már kapott ízelítőt” – vázolja a helyzetet Demkó.

Arra is rámutat, amit Anton Bendarjevszkij is hangsúlyozott korábban, és amiről a nyugati sajtóbeszámolókban elfelejtenek beszélni, hogy tudniillik pártállástól függetlenül a grúzok egyáltalán nem szeretik az oroszokat. Van azonban okuk tartani tőlük: 2008-ban lerohanták őket. Demkó szerint lehet, hogy a grúzok egyszerűen levonták a következtetéseket. „Mivel a szokásos európai duma és jókívánságok kivételével Tbiliszi egyedül lenne Moszkvával szemben, még sokkal rosszabb helyzetben, mint az EU-val határos, közel tízszer akkora Ukrajna, talán azt teszik, amit tehetnek: lavíroznak. Oroszpártiak a lelkük mélyén? Aligha. Ha viszont a „liberális demokrácia” vonal győz egy nap, és a grúzok beállnak a nyíltan oroszellenes sorba, úgy fognak járni, mint 2008-ban. A »haladó világ« meg sajnálkozna és szörnyülködne majd, de tenni nem tenne semmit, mert nem is tudna tenni. Jaj, szegények, a »demokráciáért véreztek el, vonuljunk ki tüntikézni az orosz követségek elé«. Mert ennyit tudnak. Tüntetni, felháborodni, elítélni, cikkeket gyártani – de egy katonailag, szellemileg erős Európát építeni nem” – zárja keserűen bejegyzését Demkó Attila.

Hogy a kis dél-kaukázusi ország a nagyhatalmi érdekek kereszttüzében milyen könnyen válhat áldozattá, azt talán a Kreml legfrissebb, hétfői helyzetértékelése vetíti előre. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő hétfőn Moszkvában a sajtónak nyilatkozva a 2013–2014-es ukrajnai Majdanhoz hasonlította a Georgiában zajló eseményeket. „Számos országban láttunk már hasonló eseményeket. A legközvetlenebb párhuzamot az ukrajnai Majdan eseményeivel lehet vonni” – hangoztatta Peszkov, hozzátéve, hogy a georgiai események „minden tünetét hordozzák egy narancsos forradalomra tett kísérletnek”.

Akinek van füle a hallásra, minden bizonnyal hallja és érti a párhuzamban rejlő burkolt figyelmeztetést. Kérdés, hogy Brüsszelben még van-e fül a hallásra, mert mégiscsak jó lenne, ha a sokak szerint festői szépségű kis állam nem válna újabb hadszíntérré.