Az erőszakos politikai konfliktusok nem új keletűek Romániában. A Vasgárda története példázza, hogyan váltak a verbális és fizikai fenyegetések, provokációk politikai eszközzé.

A Vasgárda a múlt század harmincas éveiben nemcsak etnikai tisztogatásokkal írta be magát a történelembe, hanem politikai gyilkosságokkal is. A Horia Simát, Corneliu Zelea Codreanut, Ion Antonescut magasztaló „mai legionáriusok” politikai térnyerése figyelmeztetésül szolgálhat az erőszak terjedésére. Az, hogy egy elnökjelölt mártíroknak nevezte a Vasgárda tagjait, és hogy egyes politikusok nyíltan azonosulnak ezekkel az eszmékkel, megmutatja, hogy az erőszak retorikája nemcsak a múlt árnyéka, hanem a jelen kihívása is.

Kies hazánkban az utóbbi 35 évben láttunk néhányszor politikai erőszakot, több ízben ellenünk, magyarok ellen irányuló agressziót. Az első a marosvásárhelyi pogrom volt 1990 tavaszán. Következtek Radu Ceontea, Ion Coja, Corneliu Vadim Tudor, Gheorghe Funar és társaik verbális támadásai az erdélyi magyarság ellen. 2019. június 6-án láttuk az úzvölgyi temetőfoglalást is, amikor szélsőséges nacionalista román szervezetek hívására több százan érkeztek Úzvölgyébe, úgymond a hősök napját ünnepelni, felavatni a nemzetközi katonatemetőben törvénytelenül létesített román parcellát. Köztük volt George Simion fociultrából lett szélsőjobboldali politikus, az AUR elnöke is. Az úzvölgyi „összecsapásból” kinőtt szélsőséges AUR-vezér a 2020-as parlamenti választások után Călin Georgescut javasolta miniszterelnök-jelöltnek.

Diana Șoșoacă EP-képviselő provokatív megnyilvánulásai is erőteljesen emlékeztetnek a Vasgárdára. Az Európai Parlamentben szentképeket lengetve, román népviseletbe öltözve fenyegetésekkel és tettlegességgel próbál hatást gyakorolni politikai ellenfeleire. A parlamenti választások előestéjén, november 30-án részt vett a Zelea Codreanu-megemlékezésen, ahol a vasgárdista vezér előtt náci karlendítéssel tisztelegtek az egybegyűltek.

Ott van a sorban a magyargyűlölő megnyilvánulásairól, magyar jelképeink használata elleni pereskedéseiről elhíresült Dan Tanasă AUR-os képviselő is, aki tavaly decemberben a román parlamentben rárontott az RMDSZ frakciójának tagjaira, és alpári hangnemben számonkérte, hogy miért támogatták a balliberális koalíciót a költségvetés elfogadásánál. De nem csak magyar politikusokkal balhézott! A parlament folyosóján némi lökdösődés közepette csörtézett Ionuț Moșteanu és Silviu Dehelean USR-s képviselőkkel, durván sértegetve őket. Egyiket „tetű”, a másikat „áthúzott nulla” jelzővel illette.

Nos, a politikai erőszak semmilyen körülmények között nem igazolható. Legyen szó a parlamenti viták terepéről, utcai rendezvényekről vagy épp az online térben megjelenő fenyegetésekről, ezek a megnyilvánulások az emberi méltóság és a demokratikus értékek elleni cselekedetek. A kérdés az, hogy meddig engedjük elmenni s milyen eszközökkel tudjuk megakadályozni, hogy a politikai tér végérvényesen az erőszak terepévé váljon.

A román társadalomnak ébernek kell maradnia, hogy a politikai erőszakot ne bravúrként vagy bátorságként, hanem elfogadhatatlan fenyegetésként kezelje.

Mert Călin Georgescu bármennyire is szelíd báránynak tűnik – tévészerepléseiben higgadt, nem hisztériázik, nem szidja a magyarokat, mint a fent említett Dan Tanasă és eszmetársai –, érdemes tudni róla, hogy szoros kapcsolatban áll a Légiós Mozgalom egyik leghíresebb képviselőjével, Eugen Sechilával, akiről Adina Marincea, az Elie Wiesel Intézet kutatója egyebek mellett megemlítette, hogy az idegenlégióban szerzett tapasztalatait használva indoktrinációs táborokat is szervez gyerekeknek. A G4Media szerint Georgescu gyermekei is részt vettek ezekben a táborokban.

Szóval jól meg kell gondolni, hogy vasárnap az erőszakot vagy a békét választjuk-e.

Román szélsőségesek az Úzvölgyében. Fotó: Facebook / Calea Neamului