A szurkolók már a szállodánál várták az ötkarikás hatodik helyezett nemzeti csapatot, és zászlókkal feldíszített autókkal kísérték át a Főnix Arénába, a csarnokon belül pedig már a bemelegítésre érkezve is állva, folyamatos vastapssal üdvözölték a drukkerek a játékosokat.

Hétméteresből és beállóból szerezte első két gólját a magyar együttes, a tornán ez a két játékelem volt eddig gyengébb pont az egyébként kiválóan teljesítő nemzeti válogatottnál. A zsúfolásig megtelt arénában a közönség szűnni nem akaró buzdítása mellett kiegyenlítetten zajlott a nyitó tíz perc (6–6). Szemerey Zsófi védései és az első negyedórában négyszer eredményes Klujber Katrin góljaira alapozva először a hazai alakulat dolgozott ki kétgólos különbséget (9–7). Ezt a játékrész hajrájában a találkozó első emberelőnyét is kihasználva sikerült öt találatra növelni (20–15), Böde-Bíró Blanka időn túli hétméteresvédésével ért véget az első harminc perc.

A szünetben a 2004-ben hazai pályán bronzérmes válogatott tagjait köszöntötték. Remekül kezdte a második félidőt a magyar gárda, nyolc gólra távolodott el (24–16), ezzel gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. A román csapatnak innen már csak időszaki közelítésekre volt ereje, játéka egyre pontatlanabbá vált, nem tudott hatékony ellenszert találni a magyar válogatott védekezésére, hat találatnál jobban nem sikerült felzárkóznia. Így magabiztos sikerrel zárta a találkozót a magyar együttes, ezzel az Európa-bajnokság első elődöntőse lett. Megérdemelten hangzott fel a Szép volt, csajok!, majd az Aki ugrál, büszke magyar! a csarnokban.

A magyar és a román válogatott eredményei a középdöntőben: Franciaor­szág–Románia 30–25, Magyarország–Montenegró 26–20, Svédország–Románia 23–25, Magyarország–Lengyelország 31–21, Magyarország–Románia 37–29.