A Csíkcsomortánban élő művész fára festett alkotásai úgy rendhagyóak, ahogy vannak: azok a hagyomány és a modernitás élő ötvözetei, a képekről mintha régi hit- és mondavilágunk egy-egy, a művész képzeletében szárny­ra kelt ősi eleme elevenedne meg, üzenve a mának és gondolkodásra késztetve a szemlélődőt.

A megnyitón Lakatos Csilla, a múzeum munkatársa is úgy fogalmazott, hogy ezekbe az alkotásokba szinte azonnal bele lehet szeretni, mert nemcsak hogy különlegesek, de a szülőföld iránti tiszteletet is tükrözik. Elmondta, neki a képeket nézegetve egy népdal jutott eszébe, mely Martin György néprajzkutató emlékére született, és a dalt el is énekelte a hallgatóságnak.

A művészt barátja, Szatmári László méltatta, elmondva többek között, hogy a kiállítást „valami mesebeli hármas fogja egybe művek, megoldások és a sajátunkért való bátor síkraszállás törvénye, értelme szerint”, beszédét Márai Sándor örök érvényű szavaival zárva: „A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban... s életed a haza életének egy pillanata is.” „Most pedig mindannyian – kiállító, közönség, haza – egyek vagyunk” – összegzett.

Böjte Ferenc