A háromszéki szarvasmarha-állomány fogyására már több szakember, hivatal is felhívta a figyelmet. Legutóbb az állat-egészségügyi hatóság tizenhárom százalékos állománycsökkenésről számolt be a tavalyi év értékelésekor. A fajtanemesítő hivatal vezetője szintén úgy látja, az állomány csökkenése — főként, hogy bőségesen rendelkezésre áll legelő — aggasztó, de szerinte sokkal nagyobb gond, hogy az immár elsöprő többségben mesterséges beondózás által megújult állomány rendkívül értékes egyedeit alig pár hónaposan elkótyavetyélik a gazdák. Egyszerűen túladnak rajtuk, mielőtt még ,,termőre" fordulnának, vagyis beállna a magas tejhozam. Így egyedenként és évente akár 1500 liter tej is elvész, nem beszélve az értékes génállomány újratermelhetőségéről.

Az igazgató szerint az azonnali haszon, amit egy fiatal borjú után egy alkalommal kap a gazda, nem hasonlítható össze azzal a jövedelemmel, amellyel hosszú távon kecsegtet egy kiváló adottságokkal rendelkező egyed. Ez nagyon könnyen kiszámítható, s ma már a kisebb, háztáji gazdaságban sem nehéz megteremteni azokat a feltételeket, amelyekkel kiváló minőségű nyers tejet lehet előállítani. Nálunk — épp az utóbbi időben végzett mesterséges beondózásnak köszönhetően — kiváló tejhozamú egyedek születnek, mégis a fiatal állomány aránya rendkívül alacsony. Pedig ez a korosztály válhatna egy-két év múlva megfelelő hozamú törzsállománnyá. Egyébként az általunk kérdezett szakemberek szerint fontos lenne a nyári legeltetési időszak kihasználása, s ha a gazda túl is akar adni a borjún, azt nem kellene egy-két hónapos korban tennie.

Magas szintű értékesítés

A hivatal statisztikai adatai alátámasztják Radocea igazgató értelmezését, hiszen tavaly a több mint 32 000-es állományból alig kétezer a hat hónaposnál fiatalabb, és ugyanennyire tehető az egy és másfél év közöttiek száma is. A szakember szerint tehát felborult az egészséges korosztályi egyensúly, s ez azért is veszélyes, mert a borjak Európa legelitebb bikáinak spermájából származnak. Például a marosvásárhelyi szakvállalatnál a kontinens negyedik legelismertebb bikájától származó tenyészanyaggal dolgoznak immár néhány éve — derül ki a katalógusokból. A nemesítés azonban nem hozza a megfelelő eredményt.

És nem csak a tejhozam vonatkozásában, hanem a fiatal, jó minőségű tenyészanyagot szolgáltató bikák előállítása is kereseti lehetőséget biztosítana a megye gazdáinak — véli Radocea doktor. Ám mindehhez mentalitásváltásra lenne szükség: hogy a tenyésztők az értékes genetikai állományra, annak magasabb szintű értékesítésére is gondoljanak.

Ingadozó eredmények

A mesterséges megtermékenyítésben rendkívül jó eredményeket mutathatnak fel. A kétezres évek elején elindított programban országos viszonylatban az elsők között állunk, a mesterségesen beondózott teheneknél az ellések aránya immár eléri a kilencven százalékot. E tekintetben egyébként szigorodtak is a szabályok, s bár a természetes beondózás is engedélyezett, szigorúan tiltják, sőt, büntetik, ha valaki megfelelő minősítéssel nem rendelkező bikával fedeztet. Ezzel kapcsolatban épp ez év elején indítottak kampányt, s a genetikai állomány védelmében akár ötmillió régi lejjel is büntethető az, akit ilyen kihágáson fognak. Minden igyekezet ellenére évente néhány ezer ilyen fedeztetésről tudnak a szakemberek. Fedeztetésre engedélyezett bika összesen huszonhét van a megyében, ezek mintegy ezer tehenet termékenyítenek meg. A java tehát a több mint félszáz mesterséges beondózó munkáját dicséri, ők az államilag is támogatott fagyasztott tenyészanyaggal dolgoznak.

Gyenge piac

A szarvasmarha-tenyésztők megyei egyesületének vezetője, aki épp az igazgatóval folytatott beszélgetés idején toppant be az irodába, néhány megjegyzést tett a támogatásokat, na meg a piaci lehetőségeket illetően. Ötvös Mózes szerint a támogatás nehezen, de főleg későn és nem a beígért módon jut el a címzettekhez, ami nagyban akadályozza a tudatos tervezést. Aztán a tejárak, na meg az élő állat ára miatt is elégedetlenek a gazdák, mert ilyen körülmények között nagyon nehéz nyereséget termelni. Ötvös egyébként ezzel magyarázza, hogy a gazdák hamar túladnak az állatokon, amikor már elérnek egy bizonyos vágósúlyt, és nem nézik, hogy értékes állomány esik áldozatul. A megyei egyesület elnöke azt végképp nem tudja elfogadni, hogy a régi és új uniós országok gazdái között miért kell fenntartani a mérhetetlen támogatási különbségeket.

Húsmarha

Radocea igazgató úgy véli, fontos, hogy a húsmarhaágazat is megerősödjék, ennek érdekében igyekeztek az úgynevezett kékbelga fajta tenyészanyagát széles körben népszerűsíteni. Ám azt sem rejti véka alá, hogy az élő állatok igazi piacának hiánya egyelőre fékezi a húshasznú tenyésztés elterjedését.

A húsmarhatenyésztés meghonosítása terén egyébként megoszlanak a vélemények. Az általunk megkérdezett szakemberek a kékbelgával való keresztezést inkább a nagyobb gazdaságokban, a kevésbé ,,tejképes" vagy éppen kiszelektálandó egyedeknél szorgalmazzák. Az egy-két tehenes háztájiban ugyanis nehéz gazdaságosan húsmarhát tartani, ráadásul felhígul a nehezen megteremtett, tejtermelésre beállított genetikai alap. Ezért a húsmarhatartást korántsem általános megoldásként, hanem alternatívaként ajánlják a piacra igyekvő állattartók számára.