A legionárius mozgalom mint műveleti eszköz

Tény, hogy a hibrid háború Romániára is kiterjedt, ugyanis csakis nagyon naiv emberek gondolják azt, hogy egy volt szekus, akinek a múltjából kifolyólag valószínűsíthető KGB-kapcsolatai vannak, két hónapon belül a teljes ismeretlenségből kitörve, önerőből megszerezte a román társadalom ilyen jelentős részének támogatását. Georgescu Tik-Tok-kampánya be fog vonulni a tankönyvekbe mint az egyik legsikeresebb titkosszolgálati akció, mely során egy másik állami aktor a román alvilág figuráin keresztül juttatta el a pénzt a jelölt online kampányához. Eddig háromszázezer euróról tudunk, melyet egy kétes múltú brassói alvilági figura fektetett bele Georgescu Tik-Tok-kampányába.

A napokban sok szó esett Georgescu legionárius kapcsolatairól. Az én magánvéleményem erről a kérdésről, hogy az orosz ügynök Georgescu beépítette magát a román legionárius mozgalomba, ugyanis ezt a társadalom peremén működő félkatonai mozgalmat könnyen felhasználható hasznos eszköznek ítélték meg, különös tekintettel arra, hogy a román szolgálatok ezekkel eddig nem igazán foglalkoztak. Mivel épp folynak a házkutatások és a letartóztatások, hamarosan többet fogunk tudni minderről.

Mindenesetre semmiképpen ne hagyjuk figyelmen kívül a tényt, hogy az oroszoknak úgy kellett, mint falat kenyér, hogy az Egyesült Államokkal stratégiai partner Románia destabilizálódjék, kiszámíthatatlan és szélsőséges, az orosz vezetővel szimpatizáló erők kerüljenek hatalomra. Georgescu egyfajta faltörő kos, akivel lyukat akartak ütni a NATO keleti szárnyán. Az, hogy ez egyrészt majdnem sikerült, riasztó, másrészt az, hogy nem sikerült, az amerikaiaknak köszönhető, akik az utolsó pillanatban félrerántották a kormányt, miközben a tehetetlenségi erő a teljes káosz felé vitte az országot.

Az államszervezés tudásának hiánya

Most bebizonyosodott, hogy olyan fiatal államoknál, mint Románia – melyeknek nincs több évszázados államszervezési tapasztalatuk, és amely államok nem éltek át mély kríziseket, melyekből sikeresen ki tudtak jutni –, fennáll a lehetősége annak, hogy amikor vészhelyzet van, az állam intézményei lebénulnak, és tulajdonképpen senki se tudja, hogy mit kell tenni. A román állam ezekben a napokban nem működött. Egyrészt nem voltak valós idejű információk Georgescuról és köréről. Aztán amikor az infók az illetékes politikai vezetőkhöz eljutottak, azok nem tudták, hogy mit kezdjenek vele.

A politikai elit a tanácstalanságát megszokásból az alkotmánybíróságra tolta, akik viszont maguk sem voltak képesek átlátni a helyzet komolyságát, és mindenféle pótcselekvést hívtak segítségül annak érdekében, hogy úgy tűnjön, tesznek valamit. Ahelyett, hogy érvénytelenítették volna a számukra igenis rendelkezésre álló titkosszolgálati információk alapján az elnökválasztások első fordulóját, inkább újraszámoltatták a szavazatokat, ami nyilvánvalóan időhúzás volt a részükről, mert nem mertek radikális eszközökhöz nyúlni.

Ekkorra azonban már az állam azon szereplői, akik konzultáltak az amerikaiakkal – akik elkezdtek idegesek lenni amiatt, hogy a politikai osztály málé módon figyeli a történéseket –, rávették Iohannis elnököt arra, hogy oldja fel a titkosítás alól a szolgálatok Georgescu kampányával kapcsolatos jelentéseit. Ezeket a dokumentumokat azért hozták nyilvánosságra, hogy lehetőséget adjanak az alkotmánybíróságnak arra, hogy semmissé nyilvánítsa a választásokat. Az Egyesült Államok a legmagasabb szintről üzent nekik – még a sajtóból is, nehogy elkerülje a döntéshozók figyelmét –, hogy igenis, levehetik Georgescut a sakktábláról, nem fogják ezt a demokrácia sérüléseként értelmezni.

A román elit a pánik mellett ugyanis részben ezért tétovázott, hogy amennyiben az amerikaiak áldása nélkül érvénytelenítették volna a választásokat, az a nyugati világ haragját vonta volna maga után, így azonban Brüsszeltől Washingtonig helyeslően bólogat mindenki, és dicsérik, hogy megvédték az oroszoktól a demokráciát.

Mi várható?

Nos, abból, hogy az alkotmánybíróság a teljes választási folyamat megismétlését írta elő, azt látjuk, hogy a román politika időt nyert. Márciusig kaptak időt arra, hogy összekapják magukat és megváltoztassák a társadalom véleményét, valamint a parlamenti pártoknak is megadatott a lehetőség, hogy a koloncoktól megszabadulva új jelölteket indítsanak. Ugyanakkor a szolgálatok foglalkozni fognak a szélsőséges pártokkal, bármibe fogadnék, hogy maximálisan letekerik a hangerejüket, Simion máris elkezdett visszavenni a tempóból.

Ami az új választást illeti, márciusban mind a liberálisoknál, mind az USR-nél új jelöltek indítása körvonalazódik, s az is valószínűnek látszik, hogy a jobboldal közös jelöltet akar indítani. Georgescut és Șoșoacăt nem fogják engedni, hogy induljon, s ha Simion kiejt a száján egy oroszbarát mondatot, akkor őt sem. Nem véletlenül fogta be gyorsan a száját, s nem uszított, hanem igyekezett lenyugtatni a támogatóit. Tehát nem csak új választási folyamat elé nézünk, de új szereplők színre lépése is nagyon valószínű.

Addig pedig örüljünk annak, hogy a nyugati világ korifeusai úgy döntöttek, szükségük van az országra, mert a totális káosz, a destabilizáció és az erősödő orosz politikai hatás kész tények lettek volna aznap, amikor a futóbolond Georgescu az ország elnökévé lépett volna elő a csatornatöltelékeivel egyetemben.

Épphogy elsüvített a golyó a fejünk mellett, vegyük ezt nagyon komolyan.

Benkő Erika

(A szerző politológus, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője)