Pénteken, december 20-án ül össze a december elsején megválasztott parlament, amelyben a három szélsőséges pártnak (AUR, SOS, POT) pontosan ugyanannyi törvényhozója lesz (162), mint a három, kisebb vagy nagyobb mértékű reformot szorgalmazó politikai alakulatnak (PNL, USR, RMDSZ). A két tábor között a Szociáldemokrata Párt (PSD) található, amely ugyan a „demokratikus” és „európai” összefogás oldalára állt, de nemcsak tagjai és hívei, hanem a választási leszereplés után is regnáló vezetői között is bőven vannak olyanok, akik a másik irányba húznak, nem is titkoltan. Egyikük a székely zászló kitűzőit akasztással fenyegető Mihai Tudose volt kormányfő, a másik a pártba nemrég visszafogadott, Marcel Ciolacu tanácsadójából ismét parlamenti képviselővé vált Victor Ponta, akinek megnyilvánulásaiban sok éve gyűlő bosszúvágyat is érezni azok iránt, akik egy jobb ország reményében lemondásra kényszerítették.

Köztük volt Klaus Iohannis államfő is, akinek szombaton, december 21-én jár le a mandátuma. Ő már bejelentette, hogy tisztségében marad, amíg az új államelnök le nem teszi az esküt, pedig ezzel csak azt az elégedetlenséget táplálja, amit tétlenségével, úrhatnámságával ő maga is szított. Mert hiába hangoztatta tíz éven keresztül, hogy Románia a kelet-európai stabilitás oszlopa, a térség biztonságot szolgáltató állama: kiderült, hogy nem csupán az egészségügy, oktatás, gazdaság vérzik ezer sebből, az agyontojatott nemzetbiztonsági szervek is képtelenek megfelelni a feladataiknak. És mivel ezek az államfő hatáskörébe tartoznak, jobb lenne, ha Iohannis szombaton lemondana és átadná az elnöki teendőket a szenátus új elnökének. Csakhogy a jelek szerint az új kormányba is bele akar szólni.

Így aztán vasárnap, december 22-én alaposan megingott bizalommal emlékezhetünk arra, hogy 35 éve sikerült legyőznünk a kommunista diktatúrát. Nem teljesen, hiszen a mai szélsőségesek éppen a régi rendszer túlélőinek köszönhetik virágzásukat, és hogy ők miféle rendszert akarnak, a két hete rendkívül megerősödött agresszivitási szintjük is mutatja: fegyverekkel mászkálnak, veréssel fenyegetnek nekik nem tetsző személyeket, pártszékházak feldúlására, prefektúra felrobbantására biztatnak. A mély álmukból felébredt bűnüldöző hatóságok most rajtuk tartják a szemüket, de ez a pillanatnyi buzgólkodás nem túl meggyőző.

Amúgy az új kormánykoalíció létrehozására és a közös elnökjelölt megtalálására irányuló tárgyalások sem azok: habár elég lenne egy minden fél számára elfogadható, minimális kormányprogramban megegyezni (maximumot még kedvező szélben sem hozott senki, nemhogy ekkora költségvetési hiánnyal) és komolyan venni egy valóban pártfüggetlen személyiség nevesítését, ami a tárgyalásokról kiszivárgott, abban nem a közjóra, hanem a pártszempontok érvényesítésére való törekvés dominál. Akkor fog nyerésre állni az ország, amikor ez átfordul. De még nem tartunk ott.

A december elseje tiszteletére rendezett államelnöki fogadás. Az idén nem volt ünnepi hangulat. Fotó: presidency.ro