Ezt követően Orbán Lajos, a Kovászna-Vajnafalva Református Egyházközség lelkipásztora tartott áhítatot. Beszédében az advent lényegére világított rá, s mondanivalóját egy rövid film történetével szemléltette. A film kék és piros karácsonyi gömbökben, külön világban élő gyermekekről szól, és láthatatlan fal szimbolizálja a közöttük lévő távolságot, amely akadályozza a valódi kapcsolatukat. A történet kulcspontja, hogy a gyerekek áttörik a karácsonyi gömbök buráját, azaz legyőzik az elválasztó falakat. Ez igazolja azt, hogy az emberek képesek átlépni saját világuk határait, hogy találkozhassanak egymással. Ez nem könnyű, hiszen a burák betörése konfliktusokkal és fájdalommal is járhat, de végül lehetővé teszi a találkozást. A lelkész rámutatott: a film képei és metaforái remekül alátámasztják azt a gondolatot, hogy az emberi élet burái, falai áttörhetők, ha szeretettel és nyitottsággal közeledünk egymáshoz. Az advent pedig annak az időszaka, amikor erre emlékezünk, és erre készülünk. Orbán Lajos az emberek közötti „kapcsolathibákat” említve figyelmeztetett, hogy azok képesek megzavarni az advent és a karácsony lényegét: azt a világosságot, amelyet az Úr Jézus Krisztus szeretettel készített minden ház számára. Ahol világosság van, ott élet, mozgás, találkozás és szeretet van, az advent és karácsony igazi célja pedig éppen ez a találkozás, nemcsak egymással, hanem Istennel is, hangsúlyozta a lelkipásztor.

A rendezvény Kádár Annamária pszichológus mélyreható, közel egyórás előadásával folytatódott. A számos példával, olykor humoros történettel fűszerezett előadásból a hallgatóság megtudhatta, hogy a modern világban, ahol a hagyományos szokások gyakran háttérbe szorulnak, a családi történetek és emlékek megőrzése új jelentőséget kap. Azok a kézzel írt naplók, fotóalbumok és elmesélt családi anekdoták, amelyek generációkon át öröklődnek, nemcsak emlékek, hanem erőforrások is. Egy régi napló kézírása vagy egy családi történet újramesélése egyszerre képes felidézni a múltat és erősíteni a jelen kapcsolatait. Az efféle személyes emlékek azt is segítik, hogy az élet nehézségeivel szemben mindig legyen valami, amibe kapaszkodhatunk – hangsúlyozta.

A történetek fontossága különösen akkor válik nyilvánvalóvá, amikor azok humort és tanulságot is hordoznak. Az élet tökéletlenségei – a félresikerült tervek, a váratlan helyzetek – idővel értékes történetekké válnak. Ezek a kudarcok és hibák – magyarázta az előadó –, amelyeket akkoriban tragédiaként élhetünk meg, az idő távlatából már humorral mesélhetők el. Ezért is fontos, hogy ne csak a sikereinket őrizzük meg, hanem azokat a pillanatokat is, amelyek megtanítottak bennünket nevetni saját magunkon. Az emlékezés tehát nem csupán egyéni vagy családi kérdés, hanem közösségi érték is. A kézzel írt naplók, a humorral átszőtt családi anekdoták mind azt bizonyítják – folytatta –, hogy az életünk történetei nélkülözhetetlenek. Ezek a történetek azok, amelyek összekötnek bennünket, erőt adnak és segítenek emlékezni arra, hogy kik is vagyunk valójában. Legyen szó akár egy népről, akár egy családról, a történetek öröksége mindannyiunk számára kincs, érvelt Kádár Annamária.

Az esemény következő mozzanata az adventi koszorú örömet jelképező harmadik gyertyájának meg­gyújtása volt a református templom előtt, ahol Kanyó Antal, Nagyborosnyó község polgármestere köszöntötte a jelenlevőket és tolmácsolta a helyi önkormányzat ünnepi jókívánságait. A családi est a kultúrotthonban szeretetvendégséggel és karácsonyi vásárral folytatódott, az annak folyamán gyűjtött adományokat a dálnoki tűzkárosult Horváth családnak ajánlották fel.