A családinet.hu honlapon Török Mónika a következőket írja:
— a nők szolgáltatásokban indítanak, működtetnek vállalkozásokat, szociális beállítottságúak, a férfiak inkább a termék-előállításra koncentrálnak
— a nők gyakrabban dolgoznak családi vállalkozásokban
— a vállalkozások indításakor a nők nem túl gyors növekedéssel mikro-, illetve kisvállalkozásokat képzelnek el maguknak, míg a férfiak nagyra törőbbek: közép- és nagyvállalkozásokat céloznak meg terveikben
— a nők számára a vállalkozói ötletet a saját érdeklődési területük, hobbijuk adja, míg a férfiak azt nézik, hogy milyen termékre van szükség
— a nők óvatosabban, takarékossági szemlélettel kezdenek, és gyakran kisebb településeken, a férfiak pénzügyi kockázatokat vállalnak, és nagyobb helységekben indítják vállalkozásaikat
— a nők számára nehézséget jelent a családi élet és a munka összehangolása, vállalkozásaiktól a kettő összeegyeztethetőségét is remélik, általában azonban a családi életet tartják fontosabbnak, többnyire utána következik a vállalkozásuk. A férfiak az üzleti tevékenységüket a családi élet elé helyezik, és szétválasztják a kettőt.
Dr. Gere Ilona szerint a női vállalkozások fele olyan családi vállalkozás, ahol jellemzően, ha a nő egyben a tulajdonos is, akkor ő a vezető. A nők hatvan százaléka ugyanannyi részt vállalt vagy kényszerült vállalni a családi feladatokból, mint vállalkozása indítása előtt. Közel felük érezte úgy, hogy a családi életszínvonalat előnyösen befolyásolta a vállalkozása, mégis csupán tizenöt százalékuk érezte azt, hogy a családon belüli helyzetük kedvezően változott volna. A női vállalkozók körében magasabb az elváltak aránya, mint a férfi vállalkozók esetében. A tapasztalat, valamint dr. Gere Ilona kutatása még a következőket is mutatja:
— a vállalkozó nők meghatározó része tőke nélküli vagy igen szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező önfoglalkoztató, illetve kényszervállalkozó, aki napi nyolc óránál is többet tölt vállalkozásával, őrlődve ugyanakkor a hagyományos családi szerepe és munkája között
— a nők jelentős része alkalmazotti pozícióját váltotta fel vállalkozóira, hat százalékuk munkanélküli volt
— a nők korban később fognak önálló vállalkozásba, mint a férfiak (35—45 év között gyakran), az idősebben kezdők vállalkozásai sikeresebbek, köszönhetően élettapasztalatuknak, kapcsolati tőkéjüknek, elmélyültebb szaktudásuknak
— a vállalkozni szándékozó nők fele sem megrendelésekkel, sem vevőkörrel nem rendelkezett induláskor, noha a későbbiek során kiderült számukra, hogy a jól megválasztott működési terület és a megfelelő kapcsolatrendszer is fontos a sikeres vállalkozásokhoz
— a vállalkozó nők közel fele nem rendelkezett vállalkozási ismeretekkel, alig egyötödük vett részt szervezett vállalkozóképző programokban
— a vállalkozó nők társadalmi szervezettsége is rendkívül alacsony: ha tagok valamilyen szervezetben (40 százalékuk), az is formális.
Mindezek a felismerések azt jelentik, hogy a nőknek szükségük van speciális tréningekre és hálózatépítésre. Fontos tudatosítani, hogy a nők vállalkozása ugyanolyan jó, mint a férfiaké. Ugyanakkor segítségre van szükségük szerepkonfliktusaik hatékony feloldásában, a hagyományos nemi szerepek okozta problémáik hatékony kezelésében. Szükséges tehát megerősíteni őket abban, amit jól tesznek, és támogatni, ahol hiányosságaik, megoldásra váró teendőik vannak.
