Az egyik fontos újdonság a december elsején megválasztott új parlament, ahol a következő négy évben három szélsőséges párt fogja uralni a hangulatot – mert igaz ugyan, hogy kisebbségben vannak, de bőven elegen ahhoz, hogy minden nap botrányba fullasszák a törvényhozás munkáját. Láttunk már ilyen jeleneteket, és azt is, hogy nem volt, aki rendre utasítsa azokat, akik útszéli hangoskodással, újságírók megfélemlítésével, alvilági üzenetekkel mutatkoztak be. Jó néhány börtönviselt vagy elítélt, illetve gyanús körülmények között felmentett tagja is van az új parlamentnek, ami még jobban megnehezíti a meggyengült, már csak vékony többséggel rendelkező „európai” pártok dolgát, különösen hogy a szociáldemokraták igen jelentős része inkább a szélsőségesek felé húz. Ez nem csupán politikailag nehezített pálya: közvetlen befolyással van mindannyiunk életére, hiszen ezen a szinten születnek a döntések.

Köztük a gazdasági megszorításoké, amelyek sajnos sokkal fájdalmasabban érintik a lakosságot, mint a túlköltekező döntéshozókat és túlkényeztetett holdudvarukat, őket ugyanis nem veszélyezteti a csőd vagy a szegénység attól, hogy a következő hét év mindegyikében lejjebb kell faragni a költségvetési hiányt. Az idei befagyasztások és adóemelések – mert hiába jegelték az áfát, néhány sarcot emeltek, például az ingatlanadóhoz hozzácsapták a szintén általuk okozott, két számjegyű inflációt, így az emberek közel 95 százaléka fizet többet Romániában csak a lakásáért – még csak a kezdetét jelentik az előttünk álló hét szűk esztendőnek: várhatóan jönnek ennél súlyosabb terhek is. Egyelőre azonban még mindig kampányüzemmódban működik a kormány, jó esetben áprilisig.

Az év talán legnagyobb kihívása éppen az érvénytelenített államfőválasztás újbóli megszervezése, mégpedig olyan módon, hogy ne többé vagy kevésbé rejtett erők határozzák meg a legmagasabb közméltóság kilétét. Ahhoz, hogy az elmúlt évek kormányzásaiból és Klaus Iohannis államfőből teljesen indokoltan kiábrándult millióknak reményt adjon, nagyon hiteles jelölttel kell kirukkolnia a koalíciónak, mert a tét, a Románia visszafordításában érdekeltek aránya nagyobb, mint 35 éve bármikor, és most a külpolitikai kon­textus, a nemzetközi erőviszonyok sem segítenek minket annyira, ellenkezőleg: háborúktól, különféle krízishelyzetekben levő vagy belső konfliktusoktól feszült országok gondjaitól hangos a világ.

Nekünk lenne okunk az örömre is: itt béke van, és végre bekerültünk a schengeni övezetbe, könnyebb lesz a kapcsolattartás az idegenben élő családtagokkal, barátokkal, a gazdaságnak is jót tesz majd, hogy az áruszállítóknak nem kell órákat, napokat rostokolniuk a határon. Milyen régóta várunk erre! Persze többet reméltünk, de az év eleji számvetési, újrakezdési buzgalomban tudatosítsuk magunkban, hogy milyen nehezen jutottunk el eddig is. A már kiküzdött eredményekből erőt meríthetünk, szükségünk is lesz rá.

Magyar és román határőrök a schengeni csatlakozás pillanatában. A bódékat bezárták, a sorompókat felemelték. Fotó: police.hu