Az 1956-os Broadway-premier óriási sikere nyomán az Alan Jay Lerner és Frederick Loewe által írt My Fair Lady sorra hódította meg a világ színpadait, az 1964-es mozifilmváltozat pedig – Audrey Hepburn és Rex Harrison főszereplésével – meghozta a világsikert is számára. A musical librettója Bernard Shaw Pygmalion című színműve alapján íródott, amelynek témáját a saját alkotásába beleszerető szobrász mítosza ihlette.

Higginst, a közismert lingvisztikaprofesszort, a fonetika művészetének nagymesterét felháborítja az, ahogyan angol honfitársai számtalanszor meggyalázzák saját anyanyelvüket, egy alkalommal pedig alaposan leteremti Eliza Doolittle-t, az egyszerű kis utcai virágáruslányt, meghallván, mennyire „embertelenül” bánik az angol nyelvvel. Aztán fogadást ajánl újdonsült barátjának, az indiai dialektusok szakértőjének, Pickering ezredesnek: félévnyi „kiképzésben” részesíti Elizát, aki ennek eredményeképpen könnyedén elvegyül majd a társadalmi elit legmagasabb köreiben a követségi bálon. 

Elizában a kezdeti ellenkezést követően felülkerekedik a tudásvágy, Pickering pedig belemegy a fogadásba, és ezzel kezdetét is veszi Eliza kemény erőfeszítésekkel, lázadásokkal, akadályokkal és tévedésekkel terhes, de végül sikerrel koronázott átváltozása. Higgins megmámorosodik a diadaltól, Eliza érdemeiről azonban megfeledkezik. Miután semmiféle elismerésben nem részesül, a sebzett és zavarodott lány úgy dönt, távozik. De vajon mi lesz vele, milyen irányt vehet ezután az élete? A mítosszal ellentétben Shaw darabja nem torkollik egyértelmű happy endbe, ahogyan a musical cselekménye sem. Azonban tanulságos lehet mindannyiunk számára ez a történet.

Andrei Șerban (1943-ban született) román-amerikai rendező, a 20. századi színházi élet egyik meghatározó alakja, akinek több ikonikus nagy rendezését is számontartja a szakma. 1992-től 2019-ig a Columbia University School of the Arts színházi szakának professzora volt, mely pozícióról a tevékenységére – a „politikai korrektség” nevében – gyakorolt nyomás miatt mondott le. A szatmári produkció létrehozásában közvetlen alkotótársai voltak: Daniela Dima (társrendező), Novák Ștefan (karmester), Bodor Johanna (koreográfus), Irina Moscu (díszlettervező), Kiss Zsuzsanna (jelmeztervező), Daniela Dima, Bessenyei Gedő István (dramaturgok), Manfrédi Annamária (zenei vezető), Cristian Niculescu (light design), Bordás Attila (koreográfiai munkatárs), Bakk-Dávid László (zenei munkatárs), Manfrédi Annamária, Balaskó Balázs (korrepetitor), Szabó Anna (a jelmeztervező munkatársa), Balogh Ádám és Tamás Ágnes (rendező- és dramaturgiai asszisztensek), Daniela Dima és Tamás Ágnes (román nyelvű fordítás), Szabó Ritta (ügyelő). Az előadás Baráthy György magyar nyelvű fordítása alapján készült.

Szereplők: Budizsa Evelyn / Kovács Nikolett, Bodea-Gál Tibor, Frumen Gergő / Orbán Zsolt, Rappert-Vencz Gábor, Méhes Kati, Erdei Máté / Szabó János Szilárd, László Zita, Keresztes Ágnes, Poszet Nándor, Péter Attila Zsolt, Gaál Gyula, Gál Ágnes, Rappert-Vencz Stella, Laczkó Tekla, Bogár Barbara, Sosovicza Anna, Kovács Éva, Vonház Ingrid. Közreműködik a Harag György Társulat tánckara és a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia zenészei.