Az eredeti román demokráciát és benne a szociáldemokratává vedlett posztkommunista elitet már tíz éve megpróbálták valami jobbra váltani az emberek, ezért is választották meg a PSD- és korrupcióellenesség zászlaját lobogtató Klaus Iohannist államfővé, ám sem ő, sem az általa kinevezett kormányok nem váltották be a reményeket, a rövid életű PNL–USR–RMDSZ-kabinet sem, amelyet nem a járvány, hanem a román jobboldal éretlensége buktatott meg. Így hát ott sem tartunk most, mint 2015-ben, mert közben az örök időkre berendezkedő hagyományos pártok iránti elégedetlenség nőttön nőtt. A nemzetközi konjunktúra is besegített – a szélsőségesek mindenhol előretörtek, az ukrajnai háború is rátett néhány lapáttal –, meg különféle rejtett belső és külső erők, de ez nem menti fel az ország vezetőit a felelősségük alól. A 2024. végi választási eredményeket, a lefújt elnökválasztást, Iohannis regnálásának meghosszabbítását ugyanis jelentős mértékben ők idézték elő, bár ezt csak az első napokban ismerték el, most már a jelek szerint ott szeretnék folytatni, ahol novemberben abbahagyták.

Csakhogy nem lehet. Az új év gyenge kormánnyal, ingatag gazdasággal és a levegőben maradt elnökválasztással indul, ami miatt a januári fagy dacára több tízezren vonultak órákig ide-oda a fővárosban. A beszámolók a megmozdulás erőszakos oldalát emelik ki: az újságírók bántalmazását, és azt, hogy több résztvevőnél – köztük az érte folyó tiltakozás előtt homályos céllal külföldre utazott Călin Georgescu bizalmasának, Horațiu Potra zsoldosvezérnek a fiánál – különböző fegyvereket találtak, néhány személyt pedig be is kísértek, sőt, több bűnvádi eljárást is indítottak. Ezek az intézkedések inkább azok pillanatnyi megnyugtatására szolgálnak, akik aggódnak a George Simion és társai által kínált eredeti (külföldi technológiákra, ötletekre és szociális hálókra épülő) szuverenizmus miatt, komolyabb következményei nem várhatók, csak felkorbácsolnák az indulatokat.

És most a közhangulat lecsillapításán kellene dolgozni. Az elnökválasztás májusra való halasztása épp ellenkező hatást keltett, főként, hogy Iohannis ma is tétlen és láthatatlan. Lemondásával nem az AUR híveinek, hanem az „európai” koalíciónak tenne szívességet: megszűnne egy nagy feszültségforrás, Ilie Bolojan nem vitatható módon lenne ideiglenes államfő, és aligha dobná a lovak közé a gyeplőt. Vagy a feszültség fenntartása a cél?

Az AUR hívei az államelnöki palota előtt követelték a decemberi elnökválasztás második fordulójának megtartását. Fotó: Facebook / George Simion