Erdővidéki népdalok és balladák csendültek fel szombat este a baróti művelődési ház nagytermében, a köztük levő kis szüneteket pedig a közönség őszinte tapsa töltötte ki. Nem csoda, hogy így történt: a Bujka énekegyüttes lelkes tagjai és az őket kísérő Finom zenekar kitett magáért, élményt adott a népes közönségnek.
A Bujka közel hat éve alakult. Tagjai Dombi Réka, Szőcs Ottilia, Lakatos Csilla, Cristian Blanka, Egyed Ágnes, Gazdag Álmos és Lakatos Ágnes voltak, időközben utóbbi helyét Cséki Péter vette át. Hétköznapjaikat nagyon más tölti ki – akad köztük tanár, városi jegyző, muzeológus, sőt, közbirtokossági elnök is –, de a népzene szeretete összeköti őket.
Erre a sokszínűségre és mégis összetartozásra hívta fel a figyelmet az egyik, megnyitóbeszédet tartó Bujka-tag, Egyed Ágnes is: életük egy-egy időszakában laktak Kolozsváron, Budapesten, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, sőt, Angliában is, dolgoztak kocsmában, tanultak jogot és néprajzot vagy igazi rocker módjára lázadó életet éltek, de nem szűntek meg szeretni a népit, az igazit. Gyerekkoruk, kora ifjúsági éveiken nyomot hagyott a néptánc és a népi zene, a szüleiktől és nagyszüleiktől ajándékba kapott dallamok.
Az elmúlt években énekeltek mezőségi és kalotaszegi dalcsokrot, karácsonyi dalokat, léptek fel történelmi eseményeinkre emlékező napokon azokhoz illő számokkal. Az Ebben az erdőben, ebben a sűrűben címet viselő lemezükön erdővidéki népdalok és balladák szerepelnek.
Előbb úgy tervezték, csak balladákat rögzítenek, de utóbb meggondolták magukat: ne csak szomorúság kerüljön a hordozóra, hanem kicsit vidámabb, életigenlőbb dal is kapjon helyet rajta. Közülük többet Egyed Ágnes édesapja, Egyed Zoltán és Dombi Rékával közös nagymamájuk, Egyed Blanka örökített rájuk, és a családi folklórból hozott Szőcs Ottilia is, aki nagymamája, az erdőfülei Fehér Anna dalait vitte a közösbe. Ezek mellett pedig olyan dalokat is énekelnek, amelyeket 1926-ban Kodály Zoltán és Bartók Béla kortársa, Seemayer Vilmos vagy 1963-ban Vargyason Barabás Jenő és Kisbán Eszter gyűjtött és a Zenetudományi Intézet közzétételének köszönhetően elérhetőek a világhálón, a Bujka pedig „visszatanulta” őket.
„Vajon lesznek-e elegen, tettem fel a kérdést magamnak, mikor a koncertet szerveztük. Elég nagy a művelődési ház, akár néhány tucatnyi ember jelenléte is azt a hatást keltheti, hogy kong a nagyterem. De bíztam benne, lesznek elegen, akad még Baróton olyan ember, aki szereti a népdalt és eljön, meghallgat minket. A telt ház azonban még engem is meglepett. Nemcsak barótiak voltak, hanem erdővidékiek, sőt, azt hiszem távolabb élők is – köszönjük, hogy eljöttek, támogatásuk sokat jelent számunkra. Köszönjük Hoffmann Editnek a méltató szavakat, mint ahogy Csog Jolán viseletkészítőnek is, hogy elhozta és bemutatta az erdővidéki népviseletet és a Finom zenekarnak is az áldozatos munkát, Csog Lehelnek és párjának, Albert Andreának, amiért megmutatták, miként is tudnak táncolni az erdővidékiek” – nyilatkozta Egyed Ágnes.
