Kedd délután a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző Nagy Béla Dokumentációs és Információs Központjában megtartott író-olvasó találkozó a tíz irodalmi alkalomból álló, a kortárs erdélyi irodalom kiválóságait bemutató rendezvénysorozat hetedik eseménye volt. A Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtár szervezésében és a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének támogatásával a tanítóképző is bekapcsolódott egy sikeres pályázat által megvalósításra kerülő rendezvénysorozatba, az Iskola Alapítvány és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség partnerségében, a Bethlen Gábor Alap és a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával, amely szinte egyedülálló és példaértékű egész Erdélyben. Társszervező a Romániai Magyar Könyvtáros Egyesület, partnerintézményei pedig a Bod Péter Tanítóképző és a Vigadó Művelődési Központ.
A keddi másfél órás rendezvény meghívottja két ismert és elismert műfordító volt: a Kolozsváron élő Szenkovics Enikő és Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója. A találkozón részt vevő középiskolások és pedagógusok bepillantást nyerhettek a műfordítás kulisszatitkaiba. A meghívottak beszélgetőtársa Deák Ferenc, a tanítóképző magyartanára volt, a Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtárat Jakabos Laura képviselte. A műfordítókat házigazdaként Deák Magdolna iskolaigazgató köszöntötte.
Deák Ferenc, miután dióhéjban bemutatta a meghívottakat, arra kérte őket, hogy mutassák be, milyen nagyszerű a kortárs román, illetve a hazai szász irodalom, ezek fontosabb alkotóit, kiemelkedő témáit. Szenkovics Enikő elmondta: amikor a szegedi tanárai meghívták doktorálni, akkor ki kellett dolgoznia egy tervet, kellett találnia egy témát a hároméves kutatáshoz, és ő úgy döntött, nem olyat választ, amivel már mindenki foglalkozott. Olyasmit akart, ami különlegesség, ami közel áll hozzá, s amelyhez nem kell rengeteg szakirodalmat elolvasni. Témakeresés közben jutott eszébe, hogy mintha hallott volna az erdélyi szász, illetve a bánsági sváb irodalomról, de nem tudott semmit róluk. Kezdte érdekelni a téma, ezért elment Kolozsváron a száz eredetű László Herbert Ilséhez, akinek hatalmas könyvtára volt egy egész falnyi erdélyi szász tematikájú könyvvel. A tőle kölcsönkapott könyvek adták kutatási témáját, a romániai német rövidpróza vizsgálatának alapötletét. A szövegeket olvasgatva fedezte fel a szászok és svábok letűnőfélben levő különleges világát. Közben jó pár szerzővel személyesen is megismerkedett, egy részükkel, például a németországi Usingenben élő nyolcvanéves Franz Hodjakkal a mai napig tartja a kapcsolatot és idén márciusban találkozik vele. Eddig tizenhárom német nyelven alkotó erdélyi vagy innen elszármazott írótól, költőtől fordított egy vagy több könyvet, a legtöbbet Hodjaktól. A könyveken kívül Szenkovics Enikő fordításai folyóiratokban jelentek, jelennek meg. „A fordítás során egy meglévő világot alkotok újra egy másik nyelv segítségével, oly módon, hogy azt a bizonyos világot felidézze, ugyanakkor az eredeti szöveg stílusa, hangulata is megmaradjon. És közben szöveghű is legyen, és magyarul hangozzék”– hangsúlyozta a kolozsvári műfordító.
Szonda Szabolcs arról mesélt, hogy székely gyerekként hogy került Bukarestbe, milyen kulturális kapcsolatokat ápol a fővárosi román írókkal és hogyan lett a kortárs román irodalom fordítója. 1993-ban érettségizett a Székely Mikó Kollégiumban és többedmagával felfülelte, hogy Bukarestben 1968 óta létezik egy hungarológiai tanszék. Sokan jelentkeztek abban az évben Sepsiszentgyörgyről felvételire Bukarestbe. Azt is elárulta, hogy jól érezte magát Bukarestben, most is szívesen megy vissza, de nem tudna ott élni, nem az ő világa. A magyar főszak mellé mellékszaknak a románt választotta. A románt olyan tanári kar tagjai oktatták, akik maguk is írók, költők, irodalomtörténészek voltak, mint példaul Mircea Cărtărescu, Simona Popescu, Ioana Pârvulescu, Ion Bogdan Lefter, Eugen Negrici és mások, akiknek élmény volt az óráikra beülni, és akik ráirányították a figyelmét a kortárs román szépirodalomra. Kezdetben saját kedvtelésből fordítgatott, azután a budapesti Pont Kiadótól kapott felkérést, így jelent meg első fordításkötete Simona Popescu verseiből, majd Exuvii című regényét is lefordította Vedlések címmel. Azóta az általa kedvelt költők műveit fordítja magyarra, vagy olyan szerzőktől fordít, akikre felkérést kap a kiadóktól. Mint elmondta, rendkívül gazdag a kortárs román irodalom, és azokat a könyveket olvassa és fordítja a legszívesebben, amelyekben nemcsak irodalom, hanem élet is van. Leginkább a nyolcvanas évek nemzedékétől vagy az ő tanítványaiktól fordít, akik úgy gondolták, hogy vissza kell téríteni a nagyon elvont irodalmat a mindennapokhoz. A fordítások lényege úgy megközelíteni a szöveget, hogy az olvasó azt érezze, az a saját anyanyelvén van írva.
A találkozó végén Szenkovics Enikő Franz Hojdak Lélegzetvételek című kötetéből olvasott el egy magyarra általa tolmácsolt verset, Szonda Szabolcs pedig Alexandu Mușina Macska-e a cica? című verseskötetéből. Az író-olvasó találkozó a tanulók által feltett kérdések megválaszolásával és közös fényképkészítéssel ért véget.
