Tavaly december 13-án került sor Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) ünnepi gyűjteményes tárlatának megnyitójára, amelyet abból az alkalomból rendeztünk meg, hogy tíz éve, 2014 őszén nyílt meg az EMŰK székháza a városközpontban, az Olt utca 2. szám alatti egykori telefonpalota átalakított földszinti és harmadik emeleti tereiben.
Visszatérő látogatóink már bizonyára tudják: az EMŰK legfőbb célja, hogy a 20–21. századi romániai magyar képzőművészet megvalósításait mutassa be és ebben a témában egy reprezentatív gyűjteményt építsen ki. Az elmúlt tíz évben az EMŰK elsősorban átfogó kiállításokat rendezett olyan alkotók életművéből, akik meghatározó szerepet töltöttek/töltenek be a vizsgálat tárgyát képező időszakban. Az egyéni – többnyire retrospektív jellegű – kiállítások mellett csoportos tárlatokat is szervezett, amelyek rávilágítanak például az egyes művésztelepek, művészcsoportok tevékenységére, vagy behatóbban elemeznek egy-egy korszakot, továbbá fontos kiemelni a 2021-ben elindított kortárs művészeti seregszemlét és a 2010-től kezdve kétévente megrendezett Székelyföldi Grafikai Biennálét. Ahogy fokozatosan bővültek az Erdélyi Művészeti Központban elhelyezett képzőművészeti gyűjtemények, az új szerzemények számbavétele az időközönként (2012, 2017, 2018, 2019) megrendezett gyűjteményes tárlatok keretében valósult meg. Mindezek mellett a romániai magyar művészet vonatkozásában kiemelkedő jelentőségű magángyűjteményeket (a Böhm-, a Németh–Kriza- és a dr. Kovács Ádám-gyűjtemény) is bemutattunk.
A különböző típusú kiállítások mérlege az elmúlt tíz évben: összesen mintegy 140 tárlat, amelyek kapcsán 90 kiállítási katalógus jelent meg, ezek – csupán egy-két kivételtől eltekintve – három nyelven ismertetik a kiállított műveket és a művészek munkásságát.
Éltes Barna: Hajlék – 2003, agyag, tapasztott, faragott fa, Sapientia-gyűjtemény
Tevékenységünk nem csak a kiállítások rendezésére korlátozódik, a széles közönség számára viszont kevésbé látható az a munka, amelyet a gyűjteményünk gyarapítására és kezelésére fordítunk. Valószínűleg kevesen ismerik az Erdélyi Művészeti Központban található műtárgykollekciót, így a székház átadásának 10. évfordulójára időzített képzőművészeti kiállítás ebbe enged betekintést, egy igényes válogatást adva az általunk kezelt gyűjteményekből. A teljes kép felrajzolása érdekében a tárlat katalógusa közli a 2014 óta folyamatosan bővülő gyűjtemények teljes állagjegyzékét, amely szinte 1200 katalógustételt foglal magában. A rendhagyó katalógus követi a 2019-es Synopsis című katalógus felépítését, hiszen a műtárgylisták és műalkotás-reprodukciók mellett összefoglalja a 2020–2024 közötti időszak kronológiáját, felsorolva az általunk rendezett kiállításokat, eseményeket, programokat és múzeumpedagógiai foglalkozásokat is. Újdonságként Vécsi Nagy Zoltán szövege az EMŰK alapításának mozzanatait és történetét vázolja fel, az általam jegyzett írás pedig bemutatja a gyűjtemény kialakulását és főbb jellemzőit.
Fülöp Antal Andor: Iréne magnóliával – 1943, olaj, vászon, 45 x 50,5 cm, Sapientia-gyűjtemény
Az EMŰK gondozásában két gyűjtemény található: az Erdélyi Művészeti Központ Egyesület és a Sapientia Alapítvány képzőművészeti gyűjteménye, utóbbi hosszú távú letétként. Az EMŰK Egyesület esetében műtárgyvásárlásra nincs anyagi lehetőség, így a gyűjtemény részben az évek során nálunk kiállító művészek vagy azok jogutódjai által adományozott művekből áll. Ezeket néhány magánszemély felajánlása egészíti ki, másrészt pedig a Székelyföldi Grafikai Biennálé nemzetközi pályamunkái is ide kerülnek. Az egyesület gyűjteménye jelenleg mintegy 620 műalkotást foglal magában, ezeknek több mint fele származik romániai magyar művészektől, 250-nél több mű pedig a Grafikai Biennáléra beküldött pályamunka.
Míg az egyesület gyűjteménye nagy vonalakban az EMŰK kiállításpolitikáját tükrözi és az adományozó kedv szubjektív eredményeit mutatja fel, addig a Sapientia Alapítvány műtárgyállománya egy tudatosabb, megtervezett gyűjteményezési programon alapszik, ugyanis a magyar kormány támogatásával megvalósult műtárgyvásárlási program során 2017–2021 között egy szakkuratórium válogatta ki a kollekcióba kerülő alkotásokat, törekedve arra, hogy a művek a romániai magyar képzőművészet minden területét és korszakát lefedjék. A reprezentatív gyűjteménybe olyan műalkotásokat igyekeztek megszerezni, amelyek kiemelkedőnek számítanak egy-egy elismert, már befejezett életműben, vagy már befutott kortárs alkotóktól származnak, ugyanakkor a fiatalabb, felfelé ívelő pályájú kortárs művészektől is vásároltak. Az 558 darabos Sapientia-gyűjteményben „túlerőben” vannak a nagybányai festőiskola képviselői, valamint az 1920–1989 közötti időszak kolozsvári művészei, de a gyűjteménybe számos fiatal vagy középgenerációs kortárs alkotó munkája is bekerült, így a művek keletkezési ideje az 1910-es évektől 2020-ig húzódik.
Kádár Géza: Veresvíz télen – év nélkül, é.n. olaj, vászon, 47 x 57,5 cm, Sapientia-gyűjtemény
A két gyűjtemény jól kiegészíti egymást, és remekül példázza az elmúlt száz év romániai magyar képzőművészetének fontosabb állomásait. 2019-ben Synopsis címmel már volt egy reprezentatív, 120 műtárgyat bemutató válogatás a két gyűjteményből, akkor az EMŰK Egyesület tulajdonában 330 munka, a Sapientia Alapítvány gyűjteményében pedig még csak 97 mű szerepelt.
2020-ban megjelent egy átfogó katalógus a Sapientia Alapítvány aktuális, már 304 darabosra bővült műtárgyállományáról. Nagy örömünkre szolgál, hogy azóta mindkét gyűjtemény állománya megkétszereződött, ezért a jelenlegi, Synopsis 2. című kiállításra csak azokból a munkákból válogattam, amelyek 2020 után kerültek be a gyűjteményekbe.
Kolozsvári Puskás Sándor: Íjász nő – 2004, márvány, 47 x 16,5 x 6 cm, Sapientia-gyűjtemény
Az elmúlt négy évben a Székelyföldi Grafikai Biennálé anyagából kétszáznál több grafikai alkotás került át az EMŰK Egyesület gyűjteményébe (nagyrészt a 2022-es G7 pályaművei), ezeken kívül összesen 85 műalkotást kaptunk adományba. Utóbbiak túlnyomórészt olyan munkák, amelyekkel a nálunk kiállító művészek megköszönték az együttműködést – közülük példaként emelném ki Bencsik Jánost, Orth Istvánt és Jakobovits Mártát, akik több művet is adományoztak. A tevékenységünk iránti bizalom jeleként kaptunk több megkeresést más művészek hagyatékának megőrzésére, így került a gyűjteménybe például 17 Urszinyi Mária-alkotás, 1 Barabás István-olajfestmény és 4 festmény Bortnyik Iréntől. Az adományozó magángyűjtők közül kiemelnénk dr. Kovács Ádámot, aki több munkát (pl. Bardócz Lajos, Kopacz Mária, Szécsi András művei) ajánlott fel.
Kopacz Mária: Gép és élet – 1971, foltmaratás, papír, 48 x 61,5 cm, EMŰK Egyesület
A Sapientia Alapítvány gyűjteménye a 2020-as katalógus után még 250 műalkotással egészült ki, köztük található számos értékes nagybányai festmény (Balla Béla művei, Iványi Grünwald Béla és Perlrott-Csaba Vilmos festménye, Kádár Géza három olajfestménye, Jándi Dávid alkotásai, Ziffer Sándor önarcképe), továbbá például Szolnay Sándor öt olajfestménye, három jellegzetes Nagy István-pasztell, két nagy kompozíció Miklóssy Gábortól vagy Baász Imre grafikái. A gyűjteménybe bekerült számos kortárs alkotó emblematikus munkája is, példaként sorakozzanak Simó Enikő triptichonja; Mattis Teutsch Waldemár, Nagy Árpád Pika, Jovián György festményei, Vargha Mihály, Kolozsi Tibor, Sánta Csaba, Tőrös Gábor szobrai. Orth István a tőle vásárolt festmények mellé egy 43 darab kisgrafikát tartalmazó mappát is ajándékozott a gyűjteménybe. A fiatalabb kortársak közül a teljesség igénye nélkül Berze Imre, Éltes Barna, Gergely Zoltán, Madaras Péter, Makkai István és Péter Alpár szobrászok, valamint Berszán Zsolt, Ferencz S. Apor, Kuti Botond, Léstyán Csaba képzőművészek alkotásait említeném.
Miklóssy Gábor: Festő és modellje – 1970 körül, olaj, vászon, 149 x 69 cm, Sapientia-gyűjtemény
A fenti adatokból kiderül, hogy összesen mintegy 550 műalkotás közül kellett kiválasztanom azt a 120 munkát, amely bekerült a Synopsis 2. című kiállításba. Amellett, hogy szigorúan betartottam azt az elvet, miszerint csak olyan alkotásokat válogassak be, amelyek a 2019-es Synopsis-, illetve 2020-as Sapientia-katalógusok megjelenése után kerültek a gyűjteménybe, számos más szempontot is figyelembe vettem. Például azt, hogy ha egy bizonyos művésztől több munkát is sikerült megszerezni az elmúlt négy évben, akkor legalább egy szerepeljen ezek közül a tárlaton; lehetőleg olyan műveket állítsunk ki, amelyek eddig még nem voltak bemutatva vagy a járvány idején rendezett – és emiatt kevesebbek által látogatott – egyéni tárlatokon voltak láthatóak (pl. Simó Enikő, Sipos László, Bencsik János munkái). Számos olyan alkotás szerepel ezen a kiállításon, amelyekkel még nem találkozhatott az EMŰK közönsége, például a nagybányai festőiskola néhány remeke, Incze Mózes vagy Szabó András friss adományai vagy Nagy Árpád Pika nagy méretű kompozíciója.
Pongrácz Antónia: Pár – év nélkül, pasztell, szén, papír, 62 x 58 cm, EMŰK Egyesület
A válogatás kiemeli az EMŰK Egyesület és a Sapientia Alapítvány gyűjteményeinek főbb csomópontjait és legértékesebb műveit, ugyanakkor arra törekszik, hogy felvázolja az elmúlt száz év romániai magyar képzőművészetének legfontosabb irányait, ugyanannyi teret szentelve például a nagybányai festőiskola képviselőinek, mint az 50 év körüli kortárs képzőművészeknek. A romániai alkotók megjelenítése mellett 13 nemzetközi alkotást is beválasztottam a kiállításba a 2020-as és 2022-es Székelyföldi Grafikai Biennálé anyagából, jelezve, hogy ezek egy jelentős részt foglalnak el az EMŰK Egyesület gyűjteményében. Utóbbi művekben annyi a közös, hogy mind hagyományos sokszorosító grafikai technikákkal készültek, és témájuk révén (az emberi test, illetve urbánus vagy képzeletbeli terek ábrázolása) lazán kapcsolódnak egymáshoz.
A két szinten berendezett kiállítás régiók, korszakok és témák szerint csoportosítva mutatja be a 20–21. századi romániai magyar képzőművészet olyan meghatározó alkotásait, amelyeket közkincsként őrzünk a gyűjteményeinkben. A földszinti kiállítótérben induló kiállítás első termében nagyjából az 1910-es és 1920-as évek festészete jelenik meg, elsősorban a nagybányai festőiskola remekei által, de a nagybányai városképek és tájképek mellett Nagy Imre vagy Nagy István egy-egy grafikája is látható. Az első teremből a következő egységbe átvezető folyosón a Székelyföldi Grafikai Biennálé pályamunkái sorakoznak, majd a hátsó teremben az 1930-as és 1970-es évek közötti periódus alkotásait mutatjuk be. A teremben főleg portrék (izgalmas művészportrék és önarcképek), illetve város- és tájképek találhatóak, túlnyomóan a korszak két fő művészeti központjához, Marosvásárhelyhez és Kolozsvárhoz köthető alkotók munkái.
Sánta Csaba: Tündér – 2009, bronz Sapientia-gyűjtemény
Az EMŰK 3. emeleti kiállítóterében az elmúlt 60 év során készült alkotások tekinthetőek meg. Itt egy különálló egységben igyekeztem bemutatni azokat az újító jellegű tendenciákat, amelyek a hetvenes-nyolcvanas évek képzőművészetét jellemezték, de a hangsúlyos szerep a térségünkben élő kortárs képzőművészeknek jutott. Itt a figuratív és elbeszélő jellegű festészeti és grafikai alkotások mellett erős kontrasztot képeznek azok a művek, amelyek a természetes anyagokból, a természet és az ember viszonyából vagy hagyományos kézműves technikákból inspirálódtak.
A kiállításon szereplő művek közötti összefüggésekről, a különböző korszakokról és stílusirányzatokról egy kurátori tárlatvezetés keretében osztanék meg több gondolatot. Mindazokat, akik szeretnék megismerni gyűjteményeink kiemelkedő darabjait és többet megtudni az egyes munkák jelentőségéről vagy szerepéről, illetve a romániai magyar művészet különböző fejezeteiről, január 29-én, szerdán 17 órától várjuk az EMŰK-be egy ingyenes tárlatvezetésre. A tárlat vezetés nélkül is megtekinthető február 14-ig a honlapunkon (www.emuk.ro) közzétett látogatási időben.
Bordás Beáta,
az Erdélyi Művészeti Központ vezetője
