Gazda Árpád közel kétórás előadásában a temesvári Mária tér különleges történetét ismertette, ahol két fontos esemény kapcsolódik össze: itt végezték ki Dózsa Györgyöt 1514-ben, és innen indult el az 1989-es forradalom, mely a romániai kommunista diktatúra bukásához vezetett.

A történelmi áttekintés első részében a Dózsa-féle parasztháború előzményeit, Bakócz Tamás pápaaspiráns szerepét, valamint a reformáció kialakulását tárta fel az előadó. Szó esett a tér Mária-jelenéséről, amely évszázadokon át szakrális hely maradt, valamint arról, hogyan formálták a korabeli események a közép-európai történelmet.

Gazda Árpád Dózsa György történetének ismertetését az 1513-as pápaválasztással kezdte: II. Gyula pápa halála után új pápát kellett választani. Márciusban ülnek össze a bíborosok az új pápa megválasztására. A pápaválasztó konklávét 25 bíboros alkotja: 18 itáliai, 3 spanyol, 1–1 magyar, angol, francia és svájci.

A magyar Bakócz Tamás bíborosnak, esztergomi érseknek és konstantinápolyi pátriárkának komoly esélye volt a pápai trónra, de végül nem őt, hanem a híres és befolyásos firenzei Medici család sarját, az akkor 37 éves Giovanni Lorenzo de Medicit választják pápává, aki X. Leó néven lép Szent Péter trónjára. „Miután megválasztják, derül ki, hogy hoppá, hát nem szentelték fel papnak, tehát gyorsan még előbb pappá kellett szentelni, majd püspökké, hogy aztán a pápai tisztségben bemutathassák. A 37 éves fiatalember, aki legyőzte ebben a választási csatában a 71 éves tekintélyes magyar bíboros Bakócz Tamást, úgy érezte, hogy jó lenne, ha valami feladatot adna neki. Ez pedig az volt, hogy szervezzen keresztes sereget és szabadítsa fel a Szentföldet” – mondta Gazda Árpád, és rámutatott, hogy Bakócz szerepe a keresztes hadjáratok szervezésében meghatározta a Dózsa-felkelés kirobbanását.

A parasztok bűnbocsánatba vetett hite (azt ígérték nekik, ha részt vesznek a keresztes háborúban, bűnbocsánatot nyernek), a nemesség ellenállása (merthogy nem lesz, aki megművelje a földeket) tragikus végkifejlethez vezetett: Dózsa Györgyöt és az öccsét, Gergelyt elfogják és július 24-én a mai Mária téren kivégzik az ismert körülmények között.

Az előadó rávilágított, hogy a történelmi események miként hatottak egymásra, és milyen lehetőségek nyíltak volna, ha másként alakulnak a döntések (pl. Bakócz pápává választása), ugyanis X. Leó idején kiürül a pápai kincstár, és a hiányt a búcsúcédulák kibocsátásával próbálja rendezni a pápa. Ezekre a bűnbocsátó cédulákra reakcióként jön a reformáció. Luther Márton 1517 októberében szegezi ki a wittenbergi vártemplom kapujára a 95 tételét, és innen elkezdődik a reformáció. „Tehát azt lehet mondani, hogy ez is egy bizonyos fokig összefügg a történettel. Történészek azt mondják, nagyon tudománytalan azt a kérdést feltenni, hogy mi lett volna, ha…? Hát én csak újságíró vagyok, úgyhogy megengedem magamnak, hogy ezeket a kérdéseket feltegyem: hogyha Bakócz Tamást választották volna pápának, vajon lett volna Dózsa György-féle parasztháború? Lett volna a reformáció? Lett volna később, 13 év múlva mohácsi vész? Merthogy Bakócz Tamás tulajdonképpen azért akart pápa lenni, mert érezte a török veszélyt, és próbálta a pápai trónról védeni a keresztény világot ez ellen” – mondta Gazda Árpád.

Előadása második részében Gazda Árpád a temesvári református közösség történetének fordulópontjait elevenítette fel, kezdve az 1905-ben épült református templommal, amely Székely László tervei alapján bérpalotaként is működött, hogy biztosítsa a gyülekezet anyagi fennmaradását. Külön kiemelte Tőkés László lelkészi tevékenységét, aki 1986-ban érkezett a város református gyülekezetébe. A korábban leépült közösséget Tőkés újjáélesztette, aktívan kereste a híveket, levelekkel és prédikációival vonzotta vissza őket. A református templom rövid idő alatt a vallási és kulturális ellenállás központjává vált, amely még a Ceaușescu-diktatúra fenyegetései közepette is erősödött.

Tőkés László nemcsak a gyülekezetét, hanem a rendszerrel szembeni ellenállást is erősítette. 1988-ban nyíltan állást foglalt a falurombolás ellen, és kulturális eseményeket is szervezett, amelyen fiatal egyetemisták Dsida Jenő verseiből szavaltak, de a diktatúrát bíráló üzenetek is elhangzottak. Ez jelentős figyelmet keltett, és a Securitate reakcióját is kiváltotta. Tőkés neve 1989 júliusában a magyar televízió Panoráma c. műsorában elhangzott interjúja révén vált világszerte ismertté, amelyben nyíltan beszélt a diktatúra és az erdélyi magyar közösség helyzetéről.

A Tőkés környezetében lévők folyamatos zaklatásnak voltak kitéve, ennek tragikus példája volt Újvárosi Ernő mérnök halála. Ennek ellenére Tőkés továbbra is vállalta nyilvánosság előtt nézeteit, és prédikációiban rendre beszámolt a hatóságok zaklatásairól, amelyekkel egyre több embert nyert meg az ellenállás ügyének. A templom a közösségi összetartás és a diktatúrával szembeni szolidaritás szimbólumává vált, ahol az istentiszteletek a rendszer elleni tiltakozás fórumai lettek.

Az 1989. július 24-én (ugyanezen a napon végezték ki Dózsát is) Tőkés László ellen hozott kilakoltatási parancs meghozatalától egészen az 1989. decemberi rendszerváltó forradalomig bekövetkezett eseményekről Gazda Árpád részletesen beszámolt, hiszen Tőkés Lászlóhoz közel álló egyetemistaként szemtanúja és résztvevője volt azoknak. Miután Temesváron kirobbant a forradalom, december 17-én őt is bántalmazta és letartóztatta a Securitate. Aztán a tüntető tömeg nyomására december 21-én sok más – mintegy 800 – letartóztatottal együtt szabadon engedték, felült a vonatra és hazajött Kovásznára. A Ceaușescu diktátor házaspár szökését és kivégzését már itthon követte a televízióban.