Mózes László
Új korszak kezdődött Donald Trump beiktatásával nem csupán az Amerikai Egyesült Államokban, hanem az egész világban. Lehet ujjongani, lehet szitkozódni – legjobb talán e két érzelmi véglet között értelemmel figyelni –, ettől a tények tények maradnak. Hivatalba lépését követően a régi-új elnök máris nagy erővel kezdte el valóra váltani ígéreteit, s ezt nem csupán lelkes hívei közé dobott, a rendelkezései aláírásához használt nagy számú töltőtoll jelzi, hanem határozatainak súlya is. Mindehhez az eddigi elnök, alelnök és a csalódott demokraták immár nézőkként viszonyulnak, s Trump első elnöki nyilatkozataiból is érződött: Amerika a végletekig megosztott, a két tábor, a republikánusok és a demokraták között nincs átjárás, nincs kompromisszum.
Mostantól azonban már nem a demokrata vagy republikánus szóvirágok és jelzős szerkezetek érdekesek, hanem az a mód, ahogyan Trump és csapata Amerika, illetve a világ problémáit meg kívánja oldani. Mindebben számunkra e térség, tágabb értelemben Kelet-Közép-Európa sorsa, jövője a legfontosabb, erre irányul az itt élők figyelme, ezt tekintik elsődlegesnek, kevésbé tartják lényegesnek a Grönlanddal kapcsolatos nagyotmondásokat. Mert természetéből adódóan az új amerikai elnök a nagyotmondó emberek közé tartozik.
Persze, az sem mellékes, hogy Donald Trump a „józan ész forradalmáról” is beszél. Hogy a világ sorsának alakításához, a háborúk megfékezéséhez szükséges a józan ész, az még a laikus megfigyelő számára is egyértelmű. És hogy az eddigi politikai elit mind Amerikában, mind Európa nagy részén ezt az irányt elvétette, nem kicsit, hanem nagyon, nyilvánvaló. Az ingatag ideológiák haszontalannak és eredménytelennek bizonyultak. Erre utal Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, író alábbi gondolatával: „Hogy mekkora ellenérzés van az USA-ban a progresszív társadalompolitikával szemben, azt a választási eredmény jól mutatja, Trump ugyanis jelentős részben a radikális szakítás ígéretével nyert egy olyan jelölttel szemben, aki a progresszív társadalompolitika terméke volt. Pillanatok alatt állt át a Facebook, sőt, az amerikai gazdasági elit nagy része, ejtették a progresszív politikákat. Valószínűleg egyébként ezeknek a cégvezetőknek elegük volt az egészből, tehát nem csak Trump megbékéltetésére tették”.
A „progresszív társadalompolitika” a katonailag, gazdaságilag és morálisan egyaránt meggyengült Európában még tartja magát, remélhetőleg nem sokáig, a változás az orosz–ukrán háborúhoz való viszonyulásban, a kihátrálásban érzékelhető. Hiszen már a kezdetektől vitatható és politikai ámításhoz hasonlatos volt Ukrajna lehetséges győzelméről beszélni, s eme erőltetett ideológia fő vesztesei maguk az ukránok, akik kitartó és elszánt küzdelmük ellenére lassan zsákutcába kerülnek, emberi veszteségeik pótolhatatlanok. Trump háborúellenes retorikája ismert – előző mandátuma alatt egyetlen háborút sem indított, s rendületlenül állítja, amennyiben ő lett volna az elnök, az oroszok nem rohanhatták volna le Ukrajnát –, ám hogy mikor, milyen áron és hogyan tud véget vetni ennek az értelmetlen nagypolitikai kalandnak, az egyelőre kérdéses.
Amerika „aranykora” most kezdődik, ígéri Donald Trump, ám az itt élők számára az a legfontosabb, hogy annak hatása e térségben is érzékelhető legyen, eme lehetséges aranykor rávetüljön Kelet-Közép-Európára is. Ám ehhez nem elegendő Trump, érdekeink érvényesítéséért az itteni politikusoknak nagyon keményen meg kell dolgozniuk – a magyar–amerikai kapcsolatok biztosan sokat javulnak –, mert a Fehér Ház új lakójának csak és kizárólag a saját országa számít.
Donald Trump aláírta első elnöki rendeleteit. Fotó: Facebook / The White House
