Öt román és magyar értelmiségi, Gabriel Andreescu, Tőkés László, Florian Mihalcea, Szilágyi Zsolt és Kincses Előd 2021. december 15-én a forradalom kitörésének helyszínén, Temesváron elhatározta, hogy megalapítja az Asociația 15 Decembrie – zi al solidarității româno-mahiare (December 15. – a román–magyar szolidaritás napja) Egyesületet. Rajtunk kívül álló okokból kifolyólag négy év alatt sem sikerült az egyesületet bejegyeztetni a civil szervezetek országos nyilvántartásába és megszerezni a jogi személyiséget.
Mivel az egyesület elnevezésében a „román” szó szerepel, a hatályos szabályok szerint a szokásos bírósági bejegyzéshez a kormány főtitkárságának előzetes engedélyére van szükség. Eleinte meglepett bennünket jogos kérelmünk megoldásának érthetetlen elodázása, majd az előzetes engedély elutasítása. Közismert, hogy országunkban számos egyesület és alapítvány nevében szerepel a román vagy nemzeti kifejezés (román–görög, román–orosz, román–német stb.), megmagyarázhatatlan, miért pont a román–magyar szóösszetétel verte ki a biztosítékot Marian Neacșunál, a kormány főtitkárnál.
Az elutasítás indokai
Közigazgatási panaszunkat a Bukaresti Fellebbviteli Bírósághoz (Curtea de Apel București) nyújtottuk be, de az elsőfokú bíróság ítélete újabb csalódást okozott.
A bíróságnak címzett dokumentumban végre írásban indokolta meg elutasító álláspontját a Kormány Főtitkársága. Szerintük olyan kifejezések használata, mint a „román” vagy „nemzeti”, azt a benyomást kelti a nyilvánosságban, hogy az egyesület célkitűzéseiben és megnyilvánulásaiban a román nép vagy nemzet többségi véleményét fejezi ki. Ezáltal az egyesület azt a benyomást kelti, hogy ő az egyetlen olyan hiteles testület, amely az általa propagált egyedül üdvözítő véleményt képviseli. Köztudott, számos olyan nem kormányzati szervezet (ONG) létezik, amely a román vagy magyar, roma stb. kifejezést használja. Ezeket a szervezeteket nem vádolták azzal, hogy ők az ország népének többségi véleményét képviselik, vagy hogy bizonyos típusú célkitűzéseik egyediek lennének.
Az az indokolás, miszerint a törvény a kormány főtitkárságára ruházta annak megállapítását, hogy „az egyesület céljai és célkitűzései összhangban vannak-e a román nép többségi akaratával”, minden jogalapot nélkülöz. Azt sugallja, hogy a román államnak joga van korlátozni az egyesülési jogot az alapján, hogy az összhangban van-e „a román állam többségi akaratával”, az aktuális „hivatalos vonallal”.
Koszorúzás 2021-ben a temesvári forradalom kezdeteinek emléket állító márványtábláknál. Fotó: Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
December 15-e igaza
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB, CEDO) joggyakorlata kategorikusan cáfolja a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság ítéletét. Az Európai Bíróság kimondta, hogy a közérdekű kérdésekben való beszédet nem lehet kényszerítő okok nélkül korlátozni. Az európai bírák következetesen elmarasztalták az alperes államot, amikor a nemzeti bíróságok a „hivatalos történelemre” hivatkozva korlátozták a felperes véleménynyilvánítási szabadságát. Az EJEB szerint az aktuális történelmi kérdésekben „az államnak tartózkodnia kell attól, hogy beavatkozzon a történelmi vitákba”.
Azért is bíráltak bennünket, mert állítólag nem bizonyítottuk be azt, hogy „a forradalom kezdete 1989. december 15-e volt”, és azt sem, hogy a forradalom a Tőkés Lászlót védelmező román–magyar szolidaritás eredményeként robbant ki.
A hivatalos történelemhamisítást cáfolandó, 1989. december 15. történelmi jelentőségének védelmében a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékhez benyújtott fellebbezésünkhöz csatoltam két perdöntő bizonyítékot, nevezetesen Nicolae Robunak, Temesvár polgármesterének az 1989-es forradalom 30. évfordulóján mondott beszédét és a Tőkés Lászlót kitüntető elnöki rendeletet. Temesvár volt polgármestere, aki a helyszínen élte meg a forró napokat, kategorikusan kijelentette: „1989. december 15-én Temesváron kezdődött az a küzdelem, amely a romániai kommunista rendszer bukásához vezetett.” Traian Băsescu államelnök, amikor 2009. december 14-én Tőkés Lászlónak a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát adományozta, így indokolt: „Az 1989. decemberi forradalom 20. évfordulója alkalmából, nagyra becsülve azt a bátorságot és méltóságot, amellyel személyes példájával elindította a román nép történelmi jelentőségű felkelését a kommunista diktatúra ellen.”
Megjegyzem, az EJEB joggyakorlatát semmibe véve, az ítélet indoklása meghatározza (?) a forradalom kezdetének hivatalos dátumaként 1989. december 16-át, hivatalossá téve december 15-e „kiradírozását”.
Tőkés László és Kincses Előd. Archív felvétel. Fotó: Krónika / Haáz Vince
Alkotmányos jog
Kétségtelen, hogy a kormány főtitkársága által meghatározott dátum, amelyet a kommentált ítéletbe belefoglaltak, sérti az alapítók politikai jogainak érvényesítését is. Nem kampányolhatunk a hatalmi egyensúly megteremtéséért, nem népszerűsíthetjük azokat az értékeket, amelyeket vallunk, amelyek ráadásul alkotmányos védelem alatt állnak. A Román Alkotmány 1. cikkének (3) bekezdése szerint ugyanis „az igazságosság és a politikai pluralizmus a legfelsőbb értékeket képviseli, a román nép demokratikus hagyományainak és az 1989. decemberi forradalom eszméinek szellemében”.
Kezdeményezésünk ellehetetlenítése ellentétes a hivatkozott alkotmányos rendelkezések betűjével és szellemével, megakadályozza, hogy a temesvári román–magyar ideális együttműködés üzenetét visszahozzuk a köztudatba. Köztudott, hogy létezik a Securitate dicstelen szerepét eltussoló forgatókönyv, akik önigazolásból le akarják járatni azt a forradalmat, amely az általuk eszközökben nem válogatva védett diktátor házaspár rendszerének megdöntéséhez vezetett.
Sajnos, a kormány főtitkársága és a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság ezeknek az okkult erőknek a csapdájába esett. A 6895/2/2022 számú ügyben benyújtott fellebbezést a Bukaresti Semmítő- és Ítélőszék február 5-én tárgyalja. Remélem, nem kell Strasbourgig mennünk igazunkért.
Ellopott start
Egy sportos hasonlattal élve: ha egy atléta a startpisztoly lövése előtt elindul, kizárják a versenyből, mert „ellopta” a startot. Mint egykori sprinter és mint Tőkés László egykori ügyvédje az 1989. decemberi kilakoltatási perben meggyőződésem, hogy a kormány főtitkársága és a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság ellopta a forradalom rajtját! Marian Neacșut, a ialomițai politikust kormányfőtitkári posztjáról nemhogy „kizárták” volna, hanem érdemei (?) elismeréseként mindkét kormányában a kormány alelnöki posztjára léptette elő Marcel Ciolacu.
Befejezésül megjegyzem, az RMDSZ felső vezetése érthetetlen módon nem népszerűsíti Tőkés Lászlónak és a temesvári román–magyar szolidarításnak a történelemformáló szerepét, akarva-akaratlan támogatva a hazug, történelemhamisító szekus narratívát.
Kincses Előd
