Hét végén Kovásznára látogatott a Bákó megyei Dumbravén csángó település egy diákcsoportja, akik több éve ápolnak kapcsolatot a Kőrösi Csoma Sándor Líceum egyik osztályával. A közös pénteki sepsiszentgyörgyi mozizás és szombati korcsolyázás a Sepsi Arénában, a fürdővárosban tartott focimeccs és a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban tett látogatás után a csángó gyermekek temérdek élménnyel tértek haza.
Carina és osztálytársai talán az egyetlenek, akik tízévesként kérdéseket tehettek fel a fizikai Nobel-díjas Krausz Ferencnek, arról kérdezték, milyen tanuló volt, szerette-e az iskolát, mit érzett a Nobel-díj átvételekor? Ez tavaly októberben történt, amikor egy egész éves szervezés után Majzik Tamás, a közel tizenöt esztendeje Moldvában tanító szegedi származású pedagógus akkori negyedikesei online találkozhattak a neves kutatóval. Az iskolán kívüli magyar foglalkozásokra járó tanítványai számára ez nagy esemény volt, és mégsem annyira rendkívüli, mert korábban már beszéltek űrhajóssal, világérdemrendben részesülő finn pedagógussal, közel kétszáz csángó és székely diákkal ismertették meg az oktatási robotikát, amikor egy kicsit szuperhősöknek érezhették magukat, mivel ebben a témában többet tudtak a többieknél. Ezért fogalmazott úgy Majzik Tamás 2024 szeptemberében a Székelyudvarhelyen tartott negyedik TEDxUdvarhely konferencián, hogy abban hisz, minden tanítványában ott szunnyad egy szuperhős, és neki pedagógusként az a kötelessége, hogy ezt megtalálja bennük. Szerinte mindenkinek szüksége van inspirációra, motivációra, előbbi segít megtalálni a célt, a motiváció pedig támogat a hozzá elvezető úton. „Én is inspirálni és motiválni szeretném a rám bízott gyermekeket, mert azt hiszem, ha ezt a két tényezőt biztosítani tudom számukra, akkor nagyobb eséllyel találják meg azt az utat, azt az ösvényt, amelyet bejárva szuperhősökké válhatnak” – mondotta a székelyudvarhelyi konferencián. (Forrás: Youtube).
Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége magyar oktatási programjának felelőse szerint a csángó gyermekek számára nincs jobb lehetőség a magyar nyelv gyakorlására, mint barátkozni, együtt játszani, sportolni velük egyidős gyermekekkel, akik számára nincs akadálya annak, hogy anyanyelvükön tanuljanak, magyar kultúrkörnyezetben nőjenek fel. Éppen ezért kezdeményezte három évvel ezelőtt a dumbravéni és a kovásznai gyermekek megismerkedését, mely kapcsolatból barátságok szövődtek. Az ő kisfia akkori tanítója, Tökbandi Rita készséggel fogadta az ötletet, már második osztályban elvitte a gyermekeket a lábnyiki nyelvtáborba, majd még kétszer visszatért Csángóföldre tanítványaival, és ők is fogadták Majzik Tamás diákjait.
Lapunk megkeresésére Tökbandi Rita elmondta, mindkét fél számára hasznos volt ez a kapcsolat, a kovásznai gyermekek gyakorolhatták a román nyelvet, a csángó diákok a magyart, és nagyon jól megértették egymást. Tavalyi dumbravéni látogatásuk alkalmával a gyermekek megismerték az ottani családokat, élvezték szeretetüket, és itthon meséltek szüleiknek csángóföldi tapasztalataikról – mondotta. A pedagógus bízik abban, hogy volt tanítványai, akik jelenleg ötödikesek, folytatják a kapcsolatot a dumbravéniekkel, erre volt példa a hét végi kovásznai látogatás is, amelyet a helyi szülők szorgalmaztak.
A találkozó kapcsán Hegyeli Attila azt mondta lapunknak: jó lenne, ha minden székelyföldi iskolának lennének ilyen kapcsolatai, mert úgy véli, ez a legjobb módja Csángóföld és Székelyföld közeledésének.