Székely atyánkfia volt, aki Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben a halhatatlanok parcellájában nyugszik. Városunkban iskola és utca őrzi emlékét. De életét nem ismerjük, egyrészt, mert a megélt 49 évéből csak az utolsó 10-et töltötte közszereplőként Magyarországon, másrészt meg a tömegkommunikáció államérdek, így az aktuális politikának nem kellett kutatni, hogy megmondja az igazat. Hát nekünk meg nem kellett Tivadar életét megismerni. A nemzeti hős halálának 120. évfordulójára városunk polgára, Puskás Attila – szerzőtársaival közösen –, pazar könyvet szerkesztett Puskás Tivadarról. Most egy újabb könyvből ezt kiegészítjük az eddig ismertté vált külföldi adatokkal, melyek megdöbbentőek és szemben állnak az elterjedt közismeretekkel. De talán sikerül néhány rejtély végére járnunk. Talán mondanunk sem kell, ezt a könyvet is egy távoli rokon írta, és Puskás Attila ajánlotta a figyelmünkbe.
Származás, ifjúság, Amerika, újra Európában
Tivadar szűkebb rokonságán belül 1975-ben – a családi emlékezet továbbadása céljából – született egy kézirat, Puskás Erica fia, Szerencsi Ede írta unokaöccsének, Puskás Gézának. Ebben sok más információ mellett szerepel egy 1888-as levélváltás két levelének másolata. Ez utal a felmenőkre „származott oda Puskás, Csüdör és Füstös nevű, eredeti tősgyökeres három lófő székely”. Az „oda” talán Máramarost vagy a Bányavidéket jelenthette, viszont azt is megtudhatjuk, hogy a megnevezett férfiak a borsai csata (1717. szeptember 14.) után költöztek be Felsőbányára.
A felsőbányai család büszkén használta a ditrói származási nevet, a nemesi összeírásokon is ezt adták meg. Az ág első, eddig feltárt tagja az ismeretlen helyen 1712-ben született györkefalvi (Cetățele) görögkatolikus plébános, György volt. A szálak tehát az anyakönyvezés előtti időkbe vezetnek. A székelységben gyakorlatban volt katonai összeírások szerint 1683-ban a ditrói és a gyergyóremetei Puskások 20 fő lovaskatonát állítottak ki. A következő, 1685-ös összeírásokban már egy szál Puskás sem szerepel. Ez önmagában is megdöbbentő változás, de nem kihalásról van szó, mert egy generációval később már megint serénykedtek páran. Inkább gyanakodjunk, lehet, hogy ekkor volt egy nagyobb széttelepülés, és ekkor vándorolt északra a felsőbányai ág őse is.
Tivadar – elsőszülött fiúként – a nagyapja után kapta a nevét. A nagyapa előbb Szatmár vármegyei szenátor, majd pallosjoggal bíró főbíró, végül felsőbányai polgármester volt. Anyagi helyzetét tekintve a helyi aranybányák részvényei révén dúsgazdag emberként élt. Második házassága kapcsán a már felnőtt fiait örökségük kiadása mellett eltanácsolta a háztól. Ahogy ez a családban Ditróban is gyakorlat volt. Tivadar édesapja, Ferenc Károly a második volt a gyermekek sorában. Pestre költözött és egy bérelt gőzhajóval élelmiszereket szállított Pestre és Bécsbe. Saját magát inkább gőzhajózási hivatalnoknak, gőzhajózási tisztviselőnek mondta, mert nemes embernek nem illet ilyen alantas – ámbár jól jövedelmező – foglalkozást űzni a feudális társadalomban. 1844-ben kötött házasságot egy osztrák hölggyel, Agricola Máriával. Házasságukból négy gyermek született. A technikatörténetben a két első játszott szerepet, Tivadar 1844. szeptember 17-én, a második gyermek, Ferenc Ignác 1848. március 30-án született. Mindketten Pesten és mindkettőjüket a lipótvárosi plébániatemplomban – a mai Bazilika helyén –keresztelték.
Ferenc Károly részt vett az 1848-as szabadságharcban, a szabadkai telep parancsnoka volt, őrnagyi rangban. Nem várta meg a császáriak bosszúját, dél-Erdélybe költözött, és gőzhajós szállítással kereskedett tovább is. A vagyonát jórészt elveszthette, mert a kereskedelemhez már hitelekre volt szüksége. Etelka Oravicabányán (1854), Albert Tótsztamorán (1859) született.
Tivadar 1857–59 között (két iskolaév) a bécsi Theresianumban, utána a budai Királyi Egyetemi Katolikus Főgimnáziumban tanult, 1863-ban végzett és az ELTE jogi fakultásán folytatta, majd 1864-ben a Bécsi Egyetem jogi karára iratkozott be.
1867-ben már az „Infanterie-Regiment König der Niederland Nr. 63” katonája, azaz nem magyar, hanem osztrák seregbe állt be. Részt vett az 1867. július 24-i custozzai csatában, majd eltűnt. Végül 1868. május 30-án Antwerpenből a Dolphin nevű teherhajóval Londonba távozott.
1870. január 19-től Tivadart Erdélyben találjuk, a Magyar Keleti Vasút kivitelezési munkáját irányítja a Waring Brothers angol vasútépítő cég megbízásából. 1871. március 27-től az angol cég a munkát félbehagyta, tetemes adóssággal, felelősségre vonási lehetőség nélkül távozott az országból. Az angolok számoltak ezzel a végkimenetellel, ugyanis a létesítésre vonatkozó pályázat lehetetlen feltételeket szabott. Így már értjük, hogy Tivadar tolmácsként jelenik meg a korabeli szállodai bejelentőkön és újságcikkekben. Persze furcsa, amikor az angol mérnök beszámol neki a munkák állásáról, vagy Tivadar egyeztet a hatóságokkal, a finanszírozó bankkal. Tivadarnak ez nagy lecke volt, mind jogászként a feudális állam működési gyakorlatát, mind a vasúttechnikát illetően.
1872-ben a Királyhágón túli választókerület, Gyulafehérvár bal oldali jelöltjeként elindult a választásokon, de nem lett képviselő. 1873–1874-ben Bécsben élt. A Monarchiát sújtó 1873-as pénzügyi válság, államcsőd, a kolera és az éhezés sokakat arra késztetett, hogy Amerikába vándoroljanak. 1874-ben nem állt vissza a korábbi élet, erre még remény sem mutatkozott, így Tivadar is nekiindult Amerikának. Nem tudjuk, mikor és hol lépett az Újvilág földjére, de az bizonyos, hogy Colorado Territory területén 1875. december 15-én polgárnak honosították. Azt még nem tudjuk, hogy a coloradói polgár hogyan jutott a földjéhez, de az biztos, hogy a hegyes, sziklás, élettelen tájban nem a mezőgazdaság vonzotta. Egy ír fiúval, Ford Larkinnal céget alapítottak, a Bécs Bányatársaságot, és aranyat termeltek ki a Park megye Mosqito Mining District területén lévő birtokon telér formában fellelhető fémből. A vadbányászat mértékét nem ismerjük, de Colorado USA tagállammá válását, azaz 1876. augusztus 1-ét követően öt engedélyt állítottak ki részükre, az egyiken, egy terjedelmesebb barlang esetében, két telér megjelöléssel. Tivadar, nagyapjához hasonlóan, dúsgazdag ember lett, de a családi emlékezetből azt is tudta, a pénzt be kell fektetni, mert az arany forrása sem tart örökké. Befektetésre az első ipari forradalom adott jó lehetőséget.
1876 március 26–28. között Thomas Alva Edison – 1093 szabadalommal kétségtelenül az első technikai forradalom legsikeresebb feltalálója – beköltözött a New Jersey államban lévő Menlo Parkba, új otthonába, ahova még kísérleti műhelyek megépítését tervezte. Az ingatlanberuházások és a szabadalmi díjak fizetése átmeneti pénzhiányhoz vezetett, így Edison azt javasolta George Blissnek, a Bliss és Charles Holland-féle szabadalomértékesítő társaságnak, hogy a telefonszabadalmakat adják el Európában. Ők viszont egy amerikai polgárt, Puskás Tivadart javasoltak neki, akit már korábbról ismertek, egy 1876. március 22-i levélben Charles W. Batchelor, Edison közeli munka- és feltaláló társa, bizalmas megszólítást használt. 1877. december 13-án járt Tivadar először a Menlo Parkban. Puskás anyagi helyzetét Edisonék egy referencialátogatáson ellenőrizték az US Rolling Stock Companynál. Ez a cég az Atlantic & Great Western vasúttársaság beszállítója volt. Úgy fest, Tivadar a pénzét forgatta és tagja volt annak a beszállítói láncnak, amelyik vasúttechnikát forgalmazott. Jó referenciát kapott, így 1877. december 17-én aláírták Edisonnal az első két szerződést, mely szerint Tivadar fizeti a szabadalmi díjakat a telefon- és a fonográfkészülékek után Oroszország, Spanyolország, Olaszország, Ausztria, Németország, Franciaország és Belgium területén, a kereskedelmi haszon 1/3-áért. Tivadar január 22-én járt Edisonnál utoljára, majd 24-én elindult Cherbourgba (Franciaországba). 1878. március 11-én bemutatja a készülékeket a francia Akadémiának. 1878. március 29. (Le Courrier): vacsorával egybekötött telefon és fonográf termékbemutatót tartott a párizsi elitnek. 1878. április 20. (Le Francais): az 1878-as párizsi világkiállítás, benne a telefon és a fonográf ismertetése, Rozeweld (Roosvelt), Puskás és Beetle uraktól. 1878. július 7-én sikerült Tivadarnak a telefon francia szabadalmát megkapnia.
Puskás István
(folytatjuk)
