„Krisztus azt mondta az övéinek, hogy »én vagyok a világ világossága«. Mi nem sötétségben járunk. Ismerjük Isten akaratát és az emberrel szembeni jóindulatát, és arra szegődtünk el, hogy azt a krisztusi világosságot hirdessük mindazoknak, akik sötétségben vannak” – hangoztatta Kolumbán Vilmos József püspök szombaton a kolozsvári Farkas utcai református templomban az Erdélyi Református Egyházkerület ünnepi közgyűlésén, beiktatása alkalmával.
Képsorokon is látható, a Farkas utcai templomban monumentális, egyedi pillanatok sorjáztak. És bizony jó az, ha közéleti, gazdasági és társadalmi gondoktól terhelt erdélyi, székelyföldi, sőt, Kárpát-medencei magyar emberek efféle hangulatot, kisugárzást, méltóságot is érzékelnek.
Változó térségünkben a történelmi egyházak is nagy kihívás, feladat elé néznek, szerepük felértékelődik. Noha most kiemelten a református közösségek kerültek fókuszba, ám egyházaink esetében mind a cél, mind a feladat azonos: hittel, elkötelezetten kell cselekedniük azért, hogy az itt élő magyar közösség lelkiekben, hitben erősödhessen, lélekszámban, szellemiekben és gazdaságilag pedig gyarapodhasson, jövője értelemmel építhető legyen. Ehhez természetesen nem elegendőek kizárólagosan a történelmi magyar egyházak, ehhez gyülekezetek, közösségek is kellenek, sőt, világi intézmények, szervezetek, világi vezetők is. Ám mindehhez az alapot maguk a közösségek jelentik. Azokat újra kell teremteni, meg kell erősíteni, ez csak valós összefogással sikerülhet. E folyamatban szükség van mindenkire, nem csupán egyházi és világi vezetőkre, nem csak anyagiakra, hanem közösséget igénylőkre, erőre és cselekvő emberekre egyaránt. S mindenekfölött szükséges, hogy az oktatás, a kultúra, a test és lélek egészségét védő intézmények végre a kiszolgáltatott, egyre jobban elbizonytalanodó embert szolgálják. Hogy ezáltal a világ is világosodjék, mert egyre ijesztőbb a sötétség.
Hát ezért is fontosak Kolumbán Vilmos József és hitben elkötelezett társainak szavai, cselekvésre ösztönző szemléletmódja. És noha az erdélyi, székelyföldi magyar közösség az elmúlt években, évtizedekben és évszázadokban egyaránt bebizonyította: életerős, élni kívánó közösség, iránymutatókra változatlanul szüksége van. A hiteles egyházi vezetők pedig jó iránymutatók, közösséget erős hátszéllel támogató lámpásemberek. Hát ezért is meghatározó, jelent és jövőt egyaránt befolyásoló az az irányvonal, amely mellett most ismételten állást foglaltak mind az egyházi, mind a világi vezetők Kolozsváron. Miként meghatározóak a magyar köztársasági elnök bátorító szavai is: Sulyok Tamás kiemelt feladatnak nevezte „a szülőföldön élő közösségekkel való foglalkozást és annak keresését, hogyan tudjuk jobbá tenni egymás sorsát, hogy közösségeink megingathatatlanok legyenek”. Erdély református magyarságának megmaradása természetes vágyunk, hiszen minket is meghatároz az, hogy mi lesz a református gyülekezetekkel Kalotaszegtől Székelyföldig, a Zsil völgyétől a Mezőségig – hangsúlyozta a köztársasági elnök, hozzátéve, fontos, hogy „ezek a református közösségek élők és erősek legyenek, tagjaik pedig boldogan, felemelt fejjel járjanak, és az erdélyi magyarság ismét felemelkedjen”.
Erdély, Székelyföld magyar közösségét acélozza tehát mindaz, ami a Farkas utcai református templomban elhangzott. Hitet és erőt adó gondolatok, ráadásul e püspöki szavak értelmezője akár még azt is érzékelheti, összeér benne az ég és a föld...
Kolumbán Vilmos József püspök beiktatási ünnepségén a kolozsvári Farkas utcai református templomban. Fotó: Facebook / Erdélyi Református Egyházkerület / Kiss Gábor