Erdélyi ősbemutatóval jelentkezett Horváth Zoltán György budapesti író, egyetemi tanár múlt kedden Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei könyvtárban, Az emberélet útjának felén című, nemrég megjelent önéletrajzi ihletésű könyve kapcsán Józsa Zsuzsanna, lapunk munkatársa faggatta.
A szerző fiatalkorában nyaranta bejárta Európát autóstoppal, azok az élményei adták az ötletet legújabb könyve megírásához – de, bár a címlapon az ő neve szerepel, „nem én írtam, ezt a Gondviselő írta”, mondta Horváth Zoltán György. Hozzátette, nem cenzúrázta magát, ami eszébe jutott, azt írta le.
Az egyetemi oktatás mellett – a Műegyetemen mesteroktatói címmel tanít – előadásokat is tart, érdeklődési köre a Kárpát-medence középkori építészete és művészete, de a Kárpát-medencén kívüli magyar vonatkozású emlékhelyek is foglalkoztatják, ezeket felfedezve-bejárva is megírta könyvekben: olyan helyeket, amelyekről a turistakalauzok nem említik a magyar vonatkozást, ilyképpen könyvei a maguk során szintén idegenvezetői szerepet töltenek be az érdeklődők számára.
Horváth Zoltán György előadásaiban legfőképpen építészettörténettel, de más művészetekkel is foglalkozik, építészetismertető és -mentő munkásságáért kapta a Podmaniczky-díjat. Hogy miként jutott a matematika oktatásától a művészetekig, arról is beszélt: 1990-ben egy hónapot Olaszországban töltött, ez volt „a nagy találkozás: olyan dózisban találkoztam művészetekkel, hogy amellett nem lehetett elmenni, azóta foglalkozom művészetekkel”, fejtette ki. Beszélt még a szabadsághoz való viszonyáról, az általa alapított Romanika Kiadóról, végezetül épületmentési munkásságáról tartott vetített képes bemutatót.
A könyvbemutatót mintegy keretbe foglalva Antal Zita Melánia hegedült, majd Farkas Tamás Zoltán gitárkíséretével beatdalokat énekelve lépett fel.
