Az államelnökjelöltek (biztosan azért, hogy elnyerjék a magyarok szimpátiáját) március 15-éig (vagy tiszteletére) jelentkezhetnek. Májusban már az idő elég kellemes, így remélhetőleg többen sétálnak el szavazni, és nagyobb lesz a részvétel azért is, mert ilyenkor még nem szoktak szabadságra vagy a tengerre menni a választók.

Az esélyek latolgatása október óta folyik, de a később meghekkelt novemberi választás eredménye nagy meglepetést okozott, mert Călin Georgescu nyerte meg, amit aztán az eredmény miatt (is) meg kellett semmisíteni. Ha rosszul sül el a májusi választás, akkor azt is meg lehet semmisíteni, és majd valamikor novemberben egy újabb fordulót szervezhetnek. Szerencsére addig sem maradunk elnök nélkül, mert Iohannis remekül áll a vártán, hiába várták sokan, hogy kivonul várából, a Cotroceni-palotából.

A január közepén (az Avangarde által) és végén (a CURS által) szervezett közvélemény-kutatás szerint, ha mostanság lenne az elnökválasztás, azt is Călin Georgescu nyerné. De ha valóban ő nyer, akkor majd könnyű lesz megsemmisíteni a választás eredményét, nem mint a novemberit, amire a Velencei Bizottság azt mondja, hogy látható bizonyítékokon kellett volna alapulnia és nem titkosított információkon, mint legutóbb.

Most már Georgescu olyanokat mond, hogy azok miatt lehet, hogy indulni sem engedik. (És növekvő esélyei miatt sem.) Azt állította, hogy Ukrajna egy kitalált ország és hogy „a világ változik: a határok is változni fognak”, meg hogy ő Nagy-Romániát akar olyan ukrán országdarabokkal, amelyek „történelmileg” a románokat illetik meg.

Különben is megmondta, Kijev számára „a háború elveszett”. (És ugyebár Románia a vesztes féltől területeket szokott kapni.) A magyaroknak is kacsintott egyet, biztosan arra gondolván, hogy azzal magyar szavazatokat is szerez, mert olyasmit is mondott, hogy Kárpátalja korábban Magyarországhoz tartozó területére, az egykori Máramaros vármegye északi részére is igényt tartana ugyan, de Kárpátaljából maradna a magyaroknak is valami. És a lengyeleknek is járna Ukrajnából.

Persze vannak, akik azt mondják, hogy mindezzel megszegi az alkotmányt, amely előírja, hogy az elnöknek be kell tartania a megkötött nemzetközi szerződéseket. Azt is mondják, hogy kijelentéseivel tulajdonképpen politikai öngyilkosságot követ el, mert az alkotmánybíróság emiatt kizárhatja a jelöltségből. Pedig szerintem csak meg kellene változtatni az alkotmányt. Ötleteivel lehet, hogy még több hívet szerez magának. De sokan azt is sejtik, hogy tulajdonképpen ki akar szállni a választási versenyből, mert ha nem, a demokratikus versenyszabályok szerint játszott volna, és nem mond ilyeneket, de akkor esetleg elvesztené választói egy részét, mert a politikai porondon rohangál még néhány „demokratikus” jelölt. Aztán az alkotmánybíróság, ha levágja a nacionalizmus e sárkányának (Georgescunak) a fejét, helyette akár kettő is nőhet. Ott van mindjárt a mostanság báránybőrbe öltözött alfahím farkas, George Simion, és Șoșoacă őnagyságáról csak azért nem beszélek, mert őt már egyszer kitiltották a választhatók közül. Mindenesetre, kerül Georgescu helyett más.

Nekünk meg nem kell búsulnunk, mert Kelemen Hunor megmondta, hogy a naftalinból előmászott Crin Antonescura fogunk szavazni. A Szövetségi Képviselők Tanácsa megszavazta, hogy a koalíció eme közös jelöltjét támogatja az RMDSZ.

Állítólag tisztel minket, van politikai tapasztalata (amit addig is gyűjtögetett, míg a politikából kivonulva tartózkodott annak szennyes árja partján), és nyitottsága biztosíték arra, hogy felelős államfőként képes lesz összetartani az országot. Nem akarta soha a kisebbségi jogokat korlátozni. (Majd ráér, ha államelnök lesz.)

Ezek szerint remélhetőleg megakadályozza Székelyföld felszabdalását és más régiókhoz csatolását. Megoldhat olyan gondokat, mint a magyar egyetem és a marosvásárhelyi katolikus gimnázium létrehozása, sőt, neki meg lehet majd pendíteni az autonómia problémáját is, és nem kap tőle idegrohamot.

Fotó: Facebook / Călin Georgescu