Nagy D. István
Rövid kegyelmi pillanatnak tekinthető Romániában minden olyan történés, amikor úgy tűnik, valami érdemben változhat, ám e momentumok ritkák és általában fájdalmas ébredés követi azokat. E szomorú jelenség felháborító példáját láthattuk a napokban: miközben a bukaresti döntéshozók éppen fűnyíróval készülnek rendet tenni a közszférában az állami fogyókúra és a hatékonyság jegyében, párhuzamosan sikerült szinte teljesen le is nullázni a nekiveselkedést, és bizonyítani: voltak, vannak és lesznek kivételek, azaz érinthetetlenek. Utóbbiak között pedig mindig ott találjuk a titkosszolgálatokat.
Az elmúlt években ezen intézmények (SRI, SIE, SPP) költségvetése ijesztően megnőtt, és ez idén sincs másképp, alaposan kitömik közpénzzel mindhármat. Első látásra még indokoltnak is tűnhetnek a csillagászati összegek, a kivételezés, elvégre zavaros időket élünk és súlyos nemzetbiztonsági kérdések „nehezednek” az ott dolgozók vállára. Ez azonban sovány magyarázat, főképp hogy az említett intézmények kapcsán egyre több a kétely, kérdés, gyanú.
Elsőként jó lenne tudni, hogy a dörgedelmesnek beállított államkarcsúsítás miért pont őket kíméli, miközben az elmúlt években többször megtapasztalhattuk, hogy a vastag pénztárca ellenére a teljesítményük bőven hagy kívánnivalót maga után. Gondoljunk csak az eltörölt államfőválasztás körüli erősen vitatható szerepükre, munkájukra. Szintén alaposan megkérdőjelezi a kivételezést az a tény, hogy az egyes szolgálatok vezetői időközönként bizonyítottan kétes, gyanús politikai és gazdasági játszmákban vesznek részt. A meghirdetett közszférabeli „nagytakarítást” talán nem ártana ide is kiterjeszteni, s azt sem feledni, hogy a látszat ellenére nem létezik valós társadalmi kontroll ezen intézmények esetében, már jó ideje „állam az államban” működnek, amihez bőven kapnak útravalót, elemózsiát.
Szomorú, de ismét láthatjuk, a politikai elit nem igazán szándékszik változtatni ezen a gyakorlaton, és ennek ékes bizonyítéka a szolgálatok ellenőrzésére hivatott parlamenti bizottság összetétele. E frissen feltöltött testületekben ugyanis – melyeknek elvileg körmére kellene nézniük az említett intézményeknek – „érdekes” személyek is helyet kaptak: egykori szekus besúgók, politikai botrányok „hősei”, nyíltan szélsőségesek, korrupciógyanús és nem utolsósorban igencsak simlis politikai és gazdasági kapcsolatokkal bírók. Az egyes bizottsági tagok viselt dolgait elnézve tulajdonképpen kecskére bízták a káposztát, és nagyjából nulla az esélye, hogy bármi átláthatóbb, tisztább legyen a titkosszolgák háza táján.
Elkeserítő, de tény, hogy Románia továbbra is képtelen megszabadulni a régi reflexektől: a mindenhol és mindenkor jelen lévő, felügyelet nélküli „párhuzamos állam” fenntartásának kényszerétől. Több mint három évtized után is az egykori mumus, a Szeku árnyéka még mindig itt lebeg felettünk, elűzni pedig nem merik, nem tudják vagy nem is akarják.
Fotó: Facebook / SRI – Serviciul Român de Informații
