Az akkori állítás – mint rövid időre rá kiderült – korainak bizonyult, Iohannis a végül lefújt elnökválasztás második fordulóját követően nem lépett hátrébb, nem távozott a tisztségből, ehhez két feszültségekkel teli hónap, egyre erősbödő politikai és társadalmi nyomás kellett. Bolojan decemberi állítása ugyanakkor nem bizonyult teljesen légből kapottnak, az egykori prefektus, nagyváradi polgármester, majd Bihar megyei tanácselnök és nem utolsósorban a liberálisok egyik erős embere a róla már jó ideje elterjedt keménykezűséggel, határozottsággal már decemberben nekilátott „takarítani”. Elsősorban a Iohannis és csatlósai által szinte teljesen szétzüllesztett Nemzeti Liberális Párt háza táján, majd mint láthattuk, a szenátus elnökeként a parlament felső házában. És könnyen feltételezhető, hogy hamarosan hasonló folyamat kezdődhet az államfői hivatalban is.

Bolojan számára az elkövetkező hónapokban nyilván nem ez lesz a legnagyobb kihívás. Iohannis  hatalmas káoszt, zűrzavart hagy maga után, későn jött lemondása nem megoldás a feszültségek, az elégedetlenség, a politikai válság mérséklésére. És amint azt láthattuk, az AUR és a többi elvbarát szélsőséges erő máris ünnepel, győzelmükként állítják be az elnök lemondását, megállni pedig eszük ágában sincs: már a parlament két házának vezetőit, aztán magát a kormányt is menesztenék.

Bő zakót kell magára öltenie Bolojannak, mely ráadásul helyenként lyukas. Ügyvivőként ugyanis csak korlátozott jogkörökkel bír: nem oszlathatja fel a parlamentet, nem intézhet beszédet a törvényhozáshoz és nem írhat ki népszavazást. Mindezek eléggé behatárolják a mozgásterét, ám fontos hangsúlyozni, hogy mégiscsak az ország legbefolyásosabb tisztségét tölti be az elkövetkező hónapokban. Ez erős fegyver tud lenni, amivel, ha ügyesen bánik, egyrészt komolyan befolyásolhatja a politikai prérit, főképp a koalíción belüli erőviszonyokat, és ezáltal valamelyest stabilabbá teheti az építményt, másrészt az államfő intézményének nagyjából földbe döngölt hitelén is javíthat, ami a  májusi elnökválasztáson az Európa-pártiaknak lehet kedvező. Ehhez viszont szakítania kell a Iohannis-örökséggel: a néma és nagyjából hiányzó államfőt, ha pár hónapra csupán, de egy aktív és látható elnöknek kell váltania, aki képes bizonyítani, hogy az ország érdekeit képviseli, és egyensúlyi tényező tud lenni a jelenlegi káoszban.

Fotó: Facebook / Ilie Bolojan