Váratlanul, hiszen ha volt olyan előrejelzés, amely viszonylag pontosan bejött az érvénytelenített romániai államfőválasztás kapcsán, akkor az éppen a liberálisok gyenge szereplésére vonatkozott. Most, hogy nincs már Nicolae Ciucă, és a liberális pártot az eljelentéktelenedés és megsemmisülés küszöbére sodró Klaus Iohannis is távozott az elnöki székből, s ezzel együtt befolyása megszűnt vagy legalábbis minimálisra csökkent az alakulaton belül, az egykor reformpártinak számító, magát a PSD-vel szemben pozicionáló, európainak, piacbarátnak, urbánusnak és fiatalosnak beállító politikai szervezet esélyt kapott az újjászületésre. Sőt: Ilie Bolojan elnöki tisztsége révén nem csak esélyt, de komoly arzenált is. A liberálisok tehát akár pezsgőt is bonthatnak: úgy lett az övék – egyelőre ideiglenesen – az államfői tisztség, hogy ezt jelenlegi állapotuk, szervezettségük, választási eredményük nem jelezte előre.

De ha már így alakult, miért ne élnének az ölükbe pottyant lehetőséggel? Ilie Bolojan számára az elkövetkező három hónap rengeteg lehetőséget tartogat arra, hogy neve ismertté váljék, lesz bőven alkalma olyan intézkedéseket hozni, amelyek népszerűségét is növelhetik, és van kellő eszköz a kezében, hogy kormányzati döntésekre is befolyással legyen. Miért elégedne meg tehát Bolojan és a liberális párt ezzel az ideiglenességgel? Miért ne törekednének arra, hogy ne három hónapra, de öt évre nyerjék el az államelnöki tisztséget? Ha Bolojan beszállna, jó eséllyel indulna az elnökválasztási versenyben, borítékolhatóan jobb eredményt érne el, mint Nicolae Ciucă, ha pedig bejutna a második fordulóba, egyszeriben a győzelemhez is közel kerülne.

Persze mindez egyelőre csak spekuláció – de szinte kizárt, hogy ne elemezné ezt a forgatókönyvet jó néhány tapasztalt, dörzsölt liberális politikus. Hogy ennek ellentmond a hárompárti koalíciós megállapodás, a közös jelöltről szóló döntés, az együttes kormányzás? Igen – egyelőre. De ki tudja, Marcel Ciolacu is nem kényszerül-e a következő időszakban valami olyan lépésre, mint Iohannis? A Nordis-botrány nem csitul, lapulhat más kínos ügy is valamelyik titkosszolgálat egyik fiókjában, a parlamentben a szélsőségesek meg akarják dönteni a kormányt, az USR pedig olyan jelzéseket ad, hogy készen állna újra kormányozni.

Sok minden történhet még májusig, és azt már megtanulhattuk, hogy a bukaresti politikai élet nem a tartós szövetségekről, erős koalíciókról és a megállapodások betartásáról szól. Ami ma még elrugaszkodottnak tűnő feltételezés, holnap már valósággá válhat, májusban pedig könnyen arra ébredhetünk, hogy Ilie Bolojan neve mellől csak az ideiglenes jelző tűnt el – az államfő maradt.

Klaus Iohannis és Ilie Bolojan. Fotó: Presidency.ro