Nagyon sokat gondolkodtam, hogy jelezzem vagy sem észrevételeimet az emberi jóérzéssel kapcsolatosan, de úgy döntöttem, hogy mégis megteszem.
74 éves nyugdíjas vagyok, a város lakója. Sokszor veszem igénybe városunk taxijait, mivel többfajta betegségem is van. Olyan negyedben lakom, amely közel van a poliklinikához, kórházhoz és piachoz, gyalog viszont nem bírok menni. Nem egy esetben történt meg, hogy a taxisok egy része hangos nemtetszését fejezte ki, hogy ilyen közelre kérem a fuvart. Nem beszélve arról, hogy más-más útvonalat választottak. Mivel nemegyszer látták, hogy nehezen tudok be- és kiszállni, elvártam volna, hogy segítsenek, de úgy látszik, ez nincs benne a szolgáltatás árában. Nem tudom, hogy a taxisoknak mi a kötelességük és mi nem, de szeretném, ha az alkalmazók bevezetnék azt is, hogy szükség esetén segítsenek a ki-be szálláskor és a csomagot betenni a taxiba, ha erre szükség van.
Az én szüleim annak idején arra tanítottak, hogy köszönjek „jó napot kívánok”-ot, de sajnos a mai világban sok minden mellett elmarad a kívánok szó, és nekem ez nem tetszik. Valahogy olyan sértőnek érzem a jó napot szót a kívánok nélkül, de most ez a divat (sajnos).
Lehet, hogy mi, idősek nehezen tudunk beilleszkedni ebbe a modern világba, de mégis remélem, hogy közzéteszik a leírtakat, hátha mégis felébrednek azok a taxisok, akik nem elég udvariasak, és elgondolkodnak azon, hogy majd ők is megérik a 75 évet.
Köszönettel:
Sz. I. nyugdíjas, Sepsiszentgyörgy